Echo Papa: a zsoldosvezér magánlégiereje 9.

Az átalakított Thrush támadási profilja közeli támogatás bevetéseknél. 

Az FSG vezetői hat hónapon keresztül nemigen hallottak semmit a Project Mike-ről – arról a Mali megbízásról, amelyben az Al-Kaida elleni hadjáratot kellett volna támogatniuk, és amelyet Prince fő okként jelölt meg arra, hogy miért kellett 2014. elején a Thrush gép beszerzését végrehajtani. Ez nem lepte meg az igazgatóságot, tudták, hogy Prince mindig a következő szerződésre koncentrál és gyakran kombinálta jövőbeli terveit konkrét projektekkel. “Azok a projektek, amik kapcsán Erik arról beszélt, hogy az FSG-nek 
részt kellene bennük vennie, sosem jöttek létre” közölte egy, a vállalat belső működését jól ismerő forrás. 

“Erik folyton körbejárt, olyan dolgokról beszélt, amiket meg lehetne csinálni, de aztán nem történtek meg”. Azután, 2014. nyarán Prince egy olyan tervet vitt az FSG elé, amelyről úgy gondolta, jó alkalom lenne az újonnan módosított Thrush repülőgépek tesztelésére és segítene az újszülött vállalat talpra állításában. 

Dél-Szudánról volt szó, ahol is Prince-nek még a Blackwater-korszakba visszanyúló múltja volt. Dél-Szudán 2011-es függetlenné válása előtt a Blackwatert megbírságolta az amerikai kormány, mert a déli keresztény lázadóknak a Külügyminisztérium engedélye nélkül nyújtott védelmi szolgáltatásokat. 2006-ban az amerikai kormány kifejezett utasításai ellenére a Blackwater egy biztonsági szerződést ajánlott a Salva Kiir lázadó 
vezérhez hű erőknek. A hívő keresztény Kiir a független Dél-Szudán első elnöke lett. 

Közel egy évtizeddel később, amikor Prince összehozta az FSG üzletét, Dél-Szudánt Kiir vezette, aki jellegzetes cowboykalapját George W. Bush elnöktől kapta ajándékba. 2014. nyarán a fiatal, olajban gazdag országban már hónapok óta polgárháború dúlt, amely az olajkitermelést a harmadára csökkentette és Kiirnek szüksége volt Prince segítségére. Ahogyan azonban Prince javaslataival lenni szokott, az állítólagos szolgáltatások amelyeket kínált, erős kontrasztban álltak valós terveivel szemben. 

A hivatalos ajánlat szerint, amelyet Prince a vállalatnak bemutatott, az FSG a dél-szudáni olajipari és bányászati minisztériumnak nyújt logisztikai szolgáltatásokat, hogy az ország olajmezőit és finomítóit újra üzemeltetni tudják. A 12 hónapos, a vállalat vezetői szerint 150 millió dollár értékű szerződés kötelezte volna az FSG-t hogy több dél-szudáni olajmező fölött megfigyelő repüléseket végezzen, építsen és fenntartson ellátódepókat a mezők mellett, és szállítsa a munkásokat és mérnököket helikopteren és repülőgépen. 

A hajlandóság egy polgárháborúban való részvételre az új vállalat kockázatvállalási étvágyát tükrözte – az FSG profitot szimatolt az afrikai kontinensen, ahová versenytársai nemigen merészkedtek. Prince, mint a cég alapítója és elnöke, úgy látta magát, mint valaki aki kinyitja az üzlet kapuját az afrikai “határvidéken”. Több forrás szerint azonban az FSG által ismert, Dél-Szudánnak nyújtandó szolgáltatások sosem tartalmazták a 
védelmi segítségnyújtást. A cég nem kért és nem is birtokolt olyan védelmiexport-engedélyeket, amelyeket az amerikai kormány adhatott volna ki erre a célra.

“Ez nem a hadsereg támogatása” közölte Gregg Smith a Bloomberg News-szal 2014. decemberében. “A szerződés teljesen világosan az Olajipari és Bányászati Minisztériummal köttetett, az olajmezők kiszolgálására és a kitermelés folyamatosságának biztosítására. 

Ausztriában az Airborne ekkor már részleteiben a különböző fegyverzeti konfigurációknak a Thrush üzemanyagfogyasztására és hatótávolságára gyakorolt hatását tervezte. Az elképzelés három féle támadási profilt tartalmazott: vegyes-támadó bevetést, ISR (felderítő-megfigyelő-hírszerző) bevetést, és bombázást. Mindháromhoz fel kellett fegyverezni a gépeket gépágyúk, rakéták és bombák kombinációjával vagy mindhárommal egyszerre.

Forrás: The Intercept
Szerzők: Jeremy Scahill, Matthew Cole

Ford.: BG

Hozzászólások

comments

Hozzászólás