Echo Papa: a zsoldosvezér magánlégiereje 6.

Szeptemberben Kristof Nagl úgy tájékoztatta az Airborne cég Thrush-on dolgozó csapatát, hogy jelentős túlórázásra lesz szükség, hogy az átalakítást befejezzék. Az FSG dolgozói szerint Prince úgy irányította a projektet, mintha a Frontier Services Group nem is egy részvénytársaság lenne, tulajdonosokkal és igazgatóval, hanem a saját magánvállalkozása. Egyikük szerint Prince arra utasította őket hogy az FSG tudta szerint szereljenek fel “több játékszert” a repülőgépekre. “Nagyon sok teendőnk volt a ezzel a repülőgéppel” 
közölte egy volt alkalmazott. “Nem volt időnk gondolkodásra, csak munkára, mert nagyon sok módosítást kellett végrehajtanunk. Éjjel-nappal dolgoztunk, szombaton és vasárnap is.”

Prince emberei azt mondták az Airborne tervezőinek, hogy a gépnek képesnek kell lennie 23mm-es orosz gyártmányú gépágyúk hordozására. Ezeknek a gépágyúknak a hátrasiklása nagyon erős, emiatt a mérnököknek további bonyolult módosításokkal kellett küszködniük. Állandóan dolgoztak és végül a repülőgép teljes elektronikai rendszerét le kellett cserélniük. Ahogyan közeledett a határidő, Prince emberei újabb problémával szembesültek: nem tudtak fegyverfüggesztő síneket beszerezni, amelyek szükségesek 
lettek volna a bombák és a nem irányított rakéták használatához. 

Miután több országban is sikertelenül próbáltak ilyen pilonokat vásárolni, végül is be kellett látniuk a kudarcot, a repülőgép külső függesztmények nélkül fog repülni. Az Airborne-t viszont arra utasították, hogy kezdjenek el újfajta pilonokat gyártani, amelyekre orosz és NATO ejtőlőszereket is fel lehet szerelni a későbbiekben. Prince eredeti Thrush terve szerint a cél az volt, hogy szabadalmaztassák az új fegyverfüggesztő sínt. Egy ilyen készülék létrehozása nagy kihívás volt, de az Airborne végeredményben sikerrel járt. “Bámulatos mérnöki teljesítmény ez” mondta a korábbi Airborne-munkatárs, mivel, ahogy 
rámutatott, az “orosz és a NATO fegyverek csatlakozóbilincsei teljesen eltérőek. Azokat a gépeket bármilyen fegyverrel, legyen az NATO vagy Varsói Szerződés-szabványú, fel lehet szerelni a pilonokra, amiket mi építettünk. Ez eléggé hihetetlen”.

2014. októberére Prince-nek végül sikerült rávennie az FSG-t hogy aláírjanak egy szerződést arról, hogy az egyik Thrush-t a LASA Bulgáriában még tovább módosítsa és tesztelje a következő tavasszal. “A főnök ezt akarja” mondta Serge Durrant az egyik résztvevő visszaemlékezése szerint. A főnök természetesen Erik Prince volt, de a további módosítások természete homályban maradt.

Ekkorra már az Airborne technikusainak sikerült kb. 800kg-nyi extra felszerelést bezsúfolni a Thrush-ba. A mérnököknek azt mondták, hogy a repülőt közvetlenül Afrikába kell küldeni – elhitették velük, hogy a rendeltetési hely Kenya. Az Airborne vezetőségének és Prince embereinek nyomására, emlékszik vissza a korábbi alkalmazott, kapkodva előkészítettek egyetlen 30 perces próbarepülést Ausztriában, ami katasztrofálisan sikerült. “Nem volt földi karbantartó, aki aláírta volna, semmilyen dokumentum, csak beszálltak és repültek” – mondta. “30 hibát találtunk és csak két napunk volt hogy kijavítsuk, mert Afrikába 
kellett küldeni a repülőt”.

Az átalakított Thrush Máltán, a SCAR konténerrel. Burmarrad Camenzuli felvétele/Flickr



Az Airborne-műszakiak biztonsági aggodalmai ellenére néhány nap múlva a nagymértékben átalakított Thrush elrepült Afrika irányába. A pilótának kényszerleszállást kellett végrehajtania egy sérült üzemanyagszivattyú miatt. Miután megjavították a repülőgépet, Máltára repült, ahol egy spotter lefényképezte. Lajstromszáma szerint a Thrush-t San Marinóban regisztrálták. A képen, amelyet a fotós egy spotter weboldalra töltött fel, világosan látszik katonai jellegű kivitelezése és a drón-stílusú megfigyelőberendezés. A repülő végül visszarepült Ausztriába, ahol három hetet töltöttek kijavításával.  

Hozzászólások

comments

Hozzászólás