 |
| A Thrush 501 a SCAR konténerrel az orr-rész alatt |
Prince közel két évtizede építgette különböző vállalatokból és beszerzőcégekből álló labirintusszerű hálózatát, amely célja az, hogy a teljes spektrumot lefedő „kulcsrakész” katonai „megoldásokat” tudjon ügyfeleinek kínálni. Az Airborne-beli tulajdonrészével, a bolgár kirakatcéggel és Dorian Barak segítségével a katonai jellegű szolgáltatások egész ökoszisztémája jött létre: megfigyelés, fegyverzet, mérnöki szolgáltatások, titkos apparátus az állami és nemzetközi védelmi előírások megkerülésére.
Ha megvizsgáljuk Prince újabb katonai szolgáltatásait és offshore cégeit, két jellemző tendenciát figyelhetünk meg: a magán fegyveres erőket külföldi országokban felvonultatni képes ellátási láncolat több elemének tulajdonosa, és, legalábbis 2012 óta mégsem sikerült ezt megvalósítania.
A Thrush repülőgépek felfegyverzésének terve, amit Prince és csapata gondolt ki, tervezési szempontból rémálomnak bizonyult. Prince emberei az Airborne hangárát saját Frankenstein-laboratóriumuknak gondolták, ahol a mérnököket és a szerelőket utasítgatták hogy a permetező repülőgépet repülő tankká alakítsák át. Márpedig Prince gyorsan akarta az eredményeket.
Az Intercept dokumentumok tucatjait nézte át, amelyek az átépítéssel voltak kapcsolatosak. A volt Airborne-alkalmazott, aki központi szerepet játszott az átalakítások megvalósításában, beleegyezett hogy beszél tapasztalatairól, de csak névtelenül, mivel tart Prince és az Airborne megtorlásától, illetve mivel a program részletei roppant érzékenyek.
A volt dolgozó szerint attól a pillanattól kezdve, hogy a két Thrush megérkezett a bécsújhelyi hangárba, teljesen világos volt, hogy a projekt célja katonai szintű támadó repülőgépek építése. Szerinte mind Nagl, az Airborne pénzügyi igazgatója és Wolfgang Grumeth, a cég ügyvezetője tudomással kellett hogy bírjon arról, hogy az osztrák előírások szerint tilos lenne ilyen módosítások végrehajtása. Az Airborne többi
munkatársának azt sugallták, hogy amit csinálnak titkos, de törvényes. Grumeth nem válaszolt a megkeresésekre, de az Airborne ügyvédje szerint a cég „szigorúan betartotta mind az osztrák, mind a nemzetközi vonatkozó törvényeket és szabályokat tevékenységükkel kapcsolatban”.
Az egyik Thrush gépen a munka 2014. júliusában kezdőtött. Durrant helyettese, Shawn Matthews, beköltözött az ausztriai hangárba, hogy felügyelje a módosításokat, és kötelezte a dolgozókat hogy az „aeromagnetikus” és „szenzor” szavakat használják ahelyett hogy fegyverekről beszélgetnének.
A kezdeti átalakítások során felszerelték a SCAR konténert és a megfigyelő kamerát. A kamerák és megfigyelőrendszerek után, a volt dolgozó szerint, páncélozták a repülőgépet, az ablakokat 19mm vastag ballisztikai üvegre cserélték, a pilótafülkét pedig kevlárral bélelték ki. Az üzemanyagtartályba egy különleges hálót tettek, amely megakadályozza, hogy az felrobbanjon, ha golyó vagy repesztalálat éri. Felszereltek még egy szerkezetet, amellyel a megfigyelőeszközöket le lehet engedni repülés közben, hogy lézeres
célmegjelölést is tudjon végezni.
Ekkor már a legtöbb munkatárs problematikusnak találta az átalakításokat, amelyet az általuk csak Frontier-ként ismert megrendelőnek végeztek. „Világos volt, hogy nem törődnek az engedélyekkel” írta le a Prince-féle csapat hozzáállását a volt Airborne-alkalmazott. „Ha módosítasz egy repülőgépet, és nem szerzel hozzá típsusengedélyt, akkor a gép üzemeltetése nem törvényes. Európában pedig a legkevésbé sem törvényes. Egy halom törvényt sértesz meg ezzel.” Visszaemlékszik, ahogy Prince egyik képviselője
megjegyzi, a gépek Afrikában fognak repülni ahol „senkit sem érdekelnek az engedélyek”. Az alkalmazott úgy állítja, hogy azt mondták neki és munkatársainak, hogy „az engedélyek és jóváhagyások beszerzése a gép tulajdonosának a feladata” és így nem lesz semm probléma, ha mindenki tartja a száját.