asd

Titkos háború Líbiában – 1. rész

Titkos háború Líbiában – 1. rész
A francia média líbiai katonai forrásokra hivatkozva hozta nyilvánosságra, hogy francia katonák közös műveletekben dolgoznak együtt a volt CIA-ügynök Khalifa Haftar vezette líbiai csapatokkal, aki jelenleg a nemzetközileg elismert líbiai kormány fegyveres erőinek parancsnoka. A francia kormányhivatalok sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánták az értesülést.
  

A megszellőztetett hírekkel közel egy időben került sor a vezető hírügynökségeknél a Líbiából eredő növekvő terrorfenyegetettség okozta veszélyek felhívására. A jelentések szerint az Iszlám Állam felerősítette líbiai tevékenységét, jelenleg az a Szirte környéki olajban gazdag partmenti területeket birtokolja, és szándékai szerint a líbiai olajcsempészetből származó bevételeivel tervezi világszerte terrorcselekményeinek anyagi finanszírozását. A terrorveszély okozta fenyegetettség mindig is jó ürügyet szolgáltatott a Nyugatnak, hogy beavatkozzon az arab államok belügyeibe, ezúttal azonban többről-másról is szó van. Az ISIS okozta fenyegetettség elhárítása mellett legalább ilyen fontos – rejtett – cél az észak-afrikai ország olajmezői feletti ellenőrzés megszerzése. Ugyanakkor a Nyugatnak komoly konkurensei akadnak a térségben; az ISIS által ellenőrzött terület a Nyugat által elismert tobruki kormány, és a Katar és Törökország által istápolt iszlamista, Tripoli fővárosú kormányzat uralta területek között helyezkedik el. Épp ezért beszélhetünk a líbiai folyamatok elemzése kapcsán egy titkos háborúról, mely a „proxy war” minden ismérvét magán hordozza, és melyben a nyugati országokon kívül az Öböl-menti monarchiák mellett Egyiptom és Törökország is részt vesz. A líbiai folyamatok, érdekszövevények sűrű hálójának áttekintéséhez képest egy Rubik-dodekaéder kirakása gyerekjáték, kezdjük hát egy általános helyzetismertetéssel.
2011-től a monarchista időkből származó zászló váltotta a monokróm lobogót
Tobruk Cyrenaika tartományban, az ország északkeleti részén, Egyiptom szomszédságában található, ennek tudható be hagyományos Egyiptom-orientációja. A tartomány az ókorban megtelepedett öt görög kolónia (összefoglaló nevük: Pentapolisz – „öt város”) egyikéről, Küréné városáról kapta a nevét. Amikor Egyiptomban az „arab tavaszt” követően hatalomra került a Muzulmán Testvériség, Cyrenaika tartomány központja, Bengházi lett a Kadhafi-ellenes iszlamista felkelés fellegvára. A későbbiek során az országrész egy része kikerült az egyiptomi kontroll alól a szekuláris, Nyugat-oreientált, nemzetközileg elismert, Khalifa Haftar vezette kormány által uralt területek alól, de Cyrenaika egyes részei azonban vitatott hovatartozásúak, illetve dzsihádista ellenőrzés alatt maradtak, legfontosabb városai (Bengházi, Derna, Ajdabiya) a mai napig is a Mudzsahed Tanács ellenőrzése alatt maradtak.
A Tripoli székhelyű kormány az ország északnyugati részén fekvő Tripolitánia nagy részét tartja uralma alatt. A térség az ősi főníciai kolóniák után kapta a nevét, később a Karthagoi Birodalom terült itt el. Ebből is látható, hogy a térség mindig is fontos szerepet játszott a Nyugat-Mediterránium geopolitikai folyamataiban. Az itteni kormány iszlamista orientációjú. Az ISIS Tripolitánia keleti részét birtokolja Szirte központtal, félúton Tripoli és Bengházi között.
Líbia harmadik nagy területi egysége a déli-délnyugati fekvésű Fezzan, ahol tuareg, berber, arab és tebu törzsek élnek. A régió feletti uralomban egyszerre osztozik Tripoli, Tobruk és a független tuareg és tebu törzsek. A két „főváros” a törzsek közti feszültségek felhasználásával igyekszik növelni és megszilárdítani befolyását az országrészben.
(Folyt. köv.)
Cs. v. F.
Források: katehon.com
    debka.com

                shoebat.com

Hozzászólások

comments