Kis hazánk balliberális ellenzéke már semminek sem tud örülni. Teljesen átálltak a gyűlölködő üzemmódra, honfitársaink nemzetközi eredményeit, legyen az sport, művészetek, vagy például az aktuális Nobel díj rögtön leszólják, rögtön politikai tőkét akarnak csinálni abból amihez nekik aztán az égvilágon semmi de semmi közük nem volt, sőt. A balliberális médiában rögtön ment a szöveg, hogy nem itthon érték el, mert itthon semmi támogatás, egyébként is az oktatás a béka se…e alatt van. A magyar kormány nem támogatja a kutatókat, ezért is külföldre kell menni. Nézzük akkor talán a tényeket, ami a mi balliberálisainknak nem erőssége. Különböző listákat állítanak össze ki mikor és hová ment el az országból, és ebből vonnak le elképesztő baromságokat. Azt elfelejtik, hogy a múlt századelején a magyar oktatás színvonala magasan meghaladta az európai átlagot. Az akkori kíválóságaink döntően azért mentek főleg az USA-ba, mert messze ott volt meg a lehetőség kutatásaik folytatásához, és azok eredményeinek megvalósításához. Ráadásul az amerikai politika ” agyelszívás” néven ismert gyakorlata sem újkeletű dolog. 1945 után más szempontok érvényesültek nálunk, a tanulatlan, képzetlen pártkáderek akarták megmondani, hogy mit és hogyan kell kutatni, ahol a szovjet modell volt az egyedüli követendő példa. A fent említett agyelszívás már komoly méreteket öltött, hiszen a II. világháború végén az amerikaiak és az oroszok versenyt futottak, ki tud több német kutatót elcsábítani, hogy szépen fejezzem ki magamat. Tehát megy a harc a kiművelt emberfőkért. Ráadásul a kutatások rendkivül magas színvonala az erőforrások nemzetközi koncentrációját is maga után vonta, így a nemzet államok kutaóbázisai mellett kialakultak a több ország összefogásával kialakított nemezetközi bázisok, ahol meghívás alapján kerülnek be a kutatók. Ilyen pl. a genfi székhelyű CERN részecskefizikai kutatóintézete, ahol 2022-ben éppen négy magyar kutatót díjaztak. Ha nemcsak a bulvárhírekre hagyatkozunk- ahol két celeb mellnagyobbítás, és válás között két sorban írnak a „tudományos „eredményekről-akkor látható, hogy nem állunk rosszul a nemzetközi versenyben. Ráadásul ezek a kutatók Magyarországon tanultak és innen léptek tovább, mert olyan speciális szakképzésre volt szükségük ami külföldi egyetemeken is ritkaság. Ami a kutatók támogatását illeti, a magyar állam is részesülni kíván az elért eredményekből, ezért pl. Krausz Ferenc által vezetett kutatásokat 2018-tól támogatja ráadásul úgyhogy együttműködik a Max Planck intézettel. Ha valaki kissé utána nézne, az internet oldalakon keresztül sorolja, hogy magyar tudományos intézmények milyen nagy összegeket fordítanak a kutatások támogatására. Ebben megtalálhatóak ágazati-kor szerinti kiírások és tagja vagyunk minden olyan nemzetközi szervezetnek ahonnan pénzt lehet lehívni tudományos célokra. Egyébként ez is egyfajta cél lehet egyetemeink számára, hogy nem minden ágazatot oktatva erősen specifikus tudást halmoznának fel amivel mi vonzanánk ide még több külföldi diákot. A téma sokrétű és oldalakat lehetne írni róla, főleg ha azok is megszólalnának akik benne vannak a magyar kutatás vérkeringésében. Akkor talán tisztább és reálisabb képet kaphatnánk a balliberálisok által dgeradált oktatásról és sok más egyéb dologról.
