Mondom a vírus által felszabadult idő sok mindenre alkalmas. Például arra is, hogy mindennapi rutinunkat újragondoljuk. Most a Tv-t találtam meg. Azon egyszerű oknál fogva, hogy bezárásunk révén nem tudok elég sokat olvasni, és most többet nézem a Tv-t mint máskor. Ezen is morfondíroztam. Ülök a szobába és nézem a nem két magyar forintba kerülő készüléket. Nagyon szép készülék semmi gondom vele, akkor miért irritál? Miért nem nézem állandóan ha ilyen szép formatervezett, lapos jószág? Mert a rajta elérhető szolgáltatások színvonalának nagy része, egyszerűen fogalmazva: gyalázatos. Mi lenne az ideális állapot, ha már nem kis pénzért megvásároljuk, a sokaknál státuszként szolgáló okos szerkentyűket? Például ezt úgy tudnám elképzelni, hogy bemegyek valamelyik szolgáltatóhoz- nincs olyan sok, sajnos-és Ő csábos mosollyal, mert én vagyok a vevő, elém tárja a nála rendelkezésre álló csatornák kínálatát, és mint fizető vevő összeállítom a magam csomagját, amire Ő közli a vételárat és aláírásom után kölcsönös megelégedésre tartós üzleti kapcsolatra lépünk. Mi történik a valóságban? Bemegyek és a szolgáltató közli velem, hogy miből választhatok! A listájában szerepel jó néhány olyan csatorna , amit hátamra sem kívánok , sohasem nézném, de benne van az általam fizetett csomagban. Ha azokat csatornákat nézni akarom, amelyek tetszenek nekem, meg kell vásárolnom a többi nem kívánatosat! Ezt a kereskedelemben úgy hívják, hogy ÁRUKAPCSOLÁS, ami büntetendő cselekmény. A kérdés: kik, mikor és miért intézték így ezen szolgáltatók szerződéseit, és milyen kulturális megfontolás alapján? Hiszen jól tudjuk, hogy a televízió óriási módon tudja befolyásolni a nézők kulturális, és egyéb színvonalát. A politikai befolyásolást direkt kihagytam. Szóval ez a hardver, és most beszéljünk a szoftverről amit ezen a csatornákon keresztül sugároznak. Na, ez az igazi tragédia!! A különböző kereskedelmi csatornának nevezett szemétdombon, minden ünnep alkalmával végignézhetjük, teljesség igénye nélkül a Reszkessetek betörők- bár az akkori gyerekszereplő már megjárta az alkohol-és drogelvonókat, mi mégis boldogan nézzük. És…sorolhatnám vég nélkül… ezt cikket ma április 25-én írom mondja már meg valaki, hogy milyen nem 20-30 éves filmet tudott megnézni? Nos, ez az másik oldala a szerződésünknek, már amit „üzleti alapon” kötöttem a szolgáltatóval. Jön a harmadik a reklám tevékenység, ez aztán szép oldala az egész történetnek. állítólag az állam szabályozza és felügyeli ennek a mértékét. Na, ez az ami nagyon kozmás. Kíváncsi vagyok hogyan és miként ellenőrzi a meghatározott reklámidőket, és ha túllépik hogyan szankcionálja? Pedig ez nagyon jó kérdés, mert a reklámadó azért állami bevétel. Azt már fel sem merem tételezni, hogy én, mint állam hagyom, hogy túllépd, nem bírságollak ,de a plusz bevételből én is részesedni akarok. Érdekes, egy megszokott nappaliban is érdekes gondolatok jönnek elő…a mai korábbi írásomban is erre utaltam, gondoljuk végig a napi beidegződéseinket, új dolgok fognak más megvilágításba kerülni.
