Emmanuel Le Roy francia politikai elemző, a „Save the Children of Donbass” („Mentsük meg Donbass gyermekeit”) nemzetközi humanitárius mozgalom elnöke. Ebben az írásban a globális geopolitikai kérdésekről, a közel-keleti konfliktusgócokról, a (köztudatba egyre inkább bekerülő) „Deep State”-ről és a nemzetközi terrorizmusról osztja meg gondolatait. (Cs. v. F.)

Tavaly meghívást kaptam Moszkvába egy, a RISI (Orosz Stratégiai Tanulmányok Intézete – Российский Институт Стратегических Исследований) által szervezett konferenciára, melynek fő témája a nemzetközi terrorizmus volt. Megvitatásra került többek között a New York Times egyik 2016. április 23.-i cikke is, mely azt boncolgatja, hogy a nemzetközi terrorizmus gyökerei Amerikában keresendők. A cikk az 1970-es évekre visszamenően boncolgatja az Egyesült Államok és a Szaúd-Arábia geopolitikai terveit, melyek célja Oszama bin Laden és a terroristák felkészítése, kiképzése, és a Szovjetunió határterületeinek destabilizálása volt. A XXI. századra vonatkoztatva kijelenthetjük: a helyzet semmit nem változott, Amerika és Szaúd-Arábia továbbra is együttműködik ezen a területen. A nemzetközi terrorizmus „motorját” napjainkban is az angolszász erőknél találhatjuk. Amit a Szovjetunió szétbomlása óta Csecsenföldön, Dagesztánban, Ingusföldön tapasztalhattunk, szintén az angolszász hatalmakkal együttműködő wahabbita hálózatok aknamunkájának tudhatjuk be, melyek célja Oroszország destabilizálása. Mindez nem elég az angolszász geostratégáknak, emellé szükséges a nyugati társadalmak destabilizálása is. Ennek legkézenfekvőbb módja a káoszteremtés, mely az őshonos lakosság és az Európát elözönlő muszlimok közti konfliktus-generálással érhető el a legegyszerűbben. Ez tisztán amerikai érdek. Céljuk egy olyan konfliktushelyzet kialakítása, mely megfosztja Európát versenyképességétől, és képtelenné teszi arra, hogy geopolitikai szövetséget kössön Oroszországgal az angolszász thalasszokrata geopolitikai pólus ellenében.

A megvalósult orwell-i állam

A terror kétféleképpen van jelen életünkben. Egyrészt létezik egy mesterségesen fenntartott terrorhálózat, mely Oroszország és érdekei ellen tevékenykedik. Nézzük meg Szíria esetét: Oroszország legstabilabb közel-keleti szövetségese lassan fél évtizede háborús övezet. Ha betekintünk a hálózatok világába, rendre ugyanazokkal a nevekkel, fegyverekkel, kapcsolódási pontokkal, támogatásokkal találkozunk, mint Líbia esetében. Ez a pusztító terrorizmus, melynek végcélja Oroszország aláaknázása.

A terror másik típusa „lopakodó” üzemmódban nyer teret életünkben, kevésbé intenzív, kevésbé feltűnő. Ennek nyitánya a 2001. szeptember 11.-i támadások voltak, de immár ezt éljük meg Franciaországban is több mint egy éve. Ennek végcélja a „szabályozott káosz” kialakítása, melynek lényege, hogy a terrorveszélyre és a vészhelyzet-készültségre hivatkozva az államhatalom törvényi erővel fokozatosan szűkíti az emberi szabadságjogokat, a szabad vélemény-nyilvánítást, és végül egy totalitarista ellenőrzési rendszer jön létre. Ennek kiépülése folyamatban van, és már elmondható, hogy a mai Európához képest a brezsnyevi  Szovjetunió maga volt a Paradicsom.

(Folyt. köv.)

Cs. v. F.