Szerb önkéntesek Donbasszban – 1. rész
Silvia Missotti, az olasz L’Opinione Pubblica c. lap munkatársa készített interjút egy, a Donyecki Népköztársaság soraiban harcoló szerb önkéntessel, „Filip”-pel. Mai bejegyzésünkben az interjút ismertetjük.
S. M.: Filip, mondd el röviden, mit érdemes rólad tudni, és miért jöttél Donbasszba?
F.: 2014 májusától harcoltam tíz hónapig a népi milícia soraiban. Ideérkezésemkor már rendelkeztem aktív harci tapasztalatokkal, hiszen korábban Koszovóban és Metohija-ban (Koszovót ez a két tartomány alkotja – Cs. v. F.)már harcoltam az albán terroristák ellen, szóval képzettségbeli hiányosságaim nem voltak. Hogy miért jöttem Donbasszba? Ezt a kérdést felesleges feltenni egy szerbnek. Az orosz önkéntesek mind a XIX. századi, törökök elleni szerb függetlenségi háború, mind a jugoszláv polgárháború idején megtalálhatók voltak a szerbek oldalán, ahogy a szerb önkéntesek is jelen voltak az 1904-05-ös orosz-japán háború alatt az orosz hadsereg soraiban. Azt is szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ez a terület, ahol a mai harcok dúlnak, orosz és szerb föld. A XVIII. században sok szerb vándorolt ki Oroszországba, különösen Novorosszia területére, ahol a mai napig két település, Novoszerbia és a Luganszk közeli Szlavjanoszerbszk neve emlékeztet a szerb múltra. Akkoriban Ukrajna nem létezett, csak Novorosszia és Malorosszia. (Kieg.: A mai Kirovográdi területen létezett Novaja Szerbija a XVIII. sz.-ban rövid ideig önálló közigazgatási egység volt Oroszországon belül. – Cs. v. F.)
S. M.: Milyen pártok, politikai mozgalmak vállalták fel a szerb önkéntesek toborzását?
F. : Senki, mi Szerbiában figyelemmel kísérjük a Nagy Testvér sorsát, mindannyian a saját felelősségünkre jöttünk. Személy szerint Vojiszlav Seselj híve vagyok, de nem vagyok tagja a Szerb Radikális Pártnak. Úgy vélem, sok szerb önkéntes hasonló nézeteket vall, nem véletlen, hogy sok korábbi csetnik csatlakozott a Donbasszba induló önkéntesekhez.
S. M. : Hány szerb önkéntes van Donbasszban?
F.: Információim szerint kétszázan is lehettünk kint különböző időpontokban a két népköztársaság milíciáiban. Határozottan állíthatom, a szerbek bizonyítottak a fasiszták és a nyugati zsoldosok elleni összecsapásokban. Sajnos, veszteségeink is voltak. Október 16-án volt a temetése a Kominternovónál elesett Vladimir Sztanimirovicsnak. Őt éppen nem ismertem, de azt tudom, hogy feleséget és egy kisgyereket hagyott maga után. Biztos vagyok benne, hogy a szerbek és az oroszok megbosszulják az ő halálát is!
Vladimir Sztanimirovics
Cs. v. F.
(Folyt. köv.)