A dallas-i (és a tegnap reggeli baton rouge-i – Cs. v. F.) események kapcsán ismét felszínre törtek az Egyesült Államokban a – minden polkorrekt propaganda ellenére – igen is létező faji ellentétek, melyek mély társadalmi beágyazódottságuknál fogva alapjaiban veszélyeztetik az USA társadalmi stabilitását – írja elemzésében Ruszlan Osztasko, a Politrussia politikai elemzője. Bár a konfliktussal kapcsolatban egyes szakértők már egy alacsony intenzitású polgárháborúról beszélnek, ennek kiterjedése valószínűtlen, de immár végérvényesen bizonyítottnak tekinthető, hogy az USA társadalma mély válságban van, és a legkisebb szikra is elegendő lehet a lappangó társadalmi konfliktusok kirobbanásához. Mint arról a fősodratú média beszámolt, július 8.-ra virradóan Dallasban öt rendőr meghalt, és hét megsebesült, miután a rendőri túlkapások elleni tüntetésen civilek tüzet nyitottak a rendvédelmi szervek tagjaira. Baton Rouge-nak is megvolt a maga előzménye, az elmúlt években több összetűzés is volt a többségében fekete lakosok és a túlnyomórészt fehér rendőri állomány között. A hírportálok be is érték ennyi magyarázattal, mi egy másik dimenzióból vizsgáljuk meg az amerikai társadalom eme válságát. (Az eset pikantériája, hogy a Baton Rouge-ban megölt rendőrök egyike a 32 éves fekete Morell Jackson volt.)

A baton rouge-i lövöldözés rendőr áldozatai

Mint Rudy Guiliani new york-i ex-polgármester fogalmazott, a politikailag korrekt mainstream média aránytalanul nagy teret szentel a fehér rendőrök feketékkel szembeni túlkapásainak kihangsúlyozására, ugyanakkor nem tesz említést a „Minden fekete élet számít” nevű ún. „polgárjogi mozgalom” nyíltan fehérellenes, rasszista hangneméről, és a feketék egymás közti erőszakáról sem. A politikai elit és a vele szorosan egybefonódott média leginkább a problémák szőnyeg alá seprésében és az elhallgatásban jeleskedik, tökélyre fejlesztve az „amiről nem beszélünk, az nincs”- hozzáálláson alapuló „problémakezelést”.

A dallasi rendőrök elleni támadás szakszerűen megszervezett volt, nem meglepő, hogy a támadók egyike korábban a hadseregben szolgált, így elsajátította egy ilyen támadás megszervezéséhez szükséges ismereteket. A Baton Rouge-i vérengzést szintén egy volt tengerészgyalogos követte el. Ezzel az USA által a világpolitikában alkalmazott csörtető militarizmus épp az amerikai társadalomra ütött vissza. Az elmúlt másfél évtizedben a gazdaság romlásának és az általános elszegényedésnek köszönhetően számos amerikai fiatal utolsó menedéke a fegyveres erők lettek, mint az utolsó esély, hogy vigyék valamire az életben. Az eredmény: több tízezer, különféle hadszínteret megjáró veterán, akik nem tudván karriert építeni a hadseregben, képtelen visszailleszkedni a polgári életbe, melynek kilátástalansága elől épp a hadseregbe menekültek. Ezt a csoportot zömmel afroamerikaiak, latínók és a társadalmi ranglétrán lecsúszott fehérek alkotják, akik – mivel máshoz nem értenek – képtelenek visszailleszkedni a hétköznapi emberek világába. Az amerikai állam több százezer polgárát képezte ki a háborúra és a gyilkolásra, akik – visszatérve a civil élet perifériájára – frusztrációikat a fennálló államhatalmon vezetik le. Amerika potenciális gyilkosok egész seregét képezte ki, a politikai elit azonban nemhogy a probléma megoldására, hanem annak nyilvános megvitatására sem áll készen.