asd

Dallas és Baton Rouge- A forrongó „olvasztótégely”

Dallas és Baton Rouge – A forrongó „olvasztótégely”
A dallas-i (és a tegnap reggeli baton rouge-i – Cs. v. F.) események kapcsán ismét felszínre törtek az Egyesült Államokban a – minden polkorrekt propaganda ellenére – igen is létező faji ellentétek, melyek mély társadalmi beágyazódottságuknál fogva alapjaiban veszélyeztetik az USA társadalmi stabilitását – írja elemzésében Ruszlan Osztasko, a Politrussia politikai elemzője. Bár a konfliktussal kapcsolatban egyes szakértők már egy alacsony intenzitású polgárháborúról beszélnek, ennek kiterjedése valószínűtlen, de immár végérvényesen bizonyítottnak tekinthető, hogy az USA társadalma mély válságban van, és a legkisebb szikra is elegendő lehet a lappangó társadalmi konfliktusok kirobbanásához. Mint arról a fősodratú média beszámolt, július 8.-ra virradóan Dallasban öt rendőr meghalt, és hét megsebesült, miután a rendőri túlkapások elleni tüntetésen civilek tüzet nyitottak a rendvédelmi szervek tagjaira. Baton Rouge-nak is megvolt a maga előzménye, az elmúlt években több összetűzés is volt a többségében fekete lakosok és a túlnyomórészt fehér rendőri állomány között. A hírportálok be is érték ennyi magyarázattal, mi egy másik dimenzióból vizsgáljuk meg az amerikai társadalom eme válságát. (Az eset pikantériája, hogy a Baton Rouge-ban megölt rendőrök egyike a 32 éves fekete Morell Jackson volt.)
A baton rouge-i lövöldözés rendőr áldozatai

Mint Rudy Guiliani new york-i ex-polgármester fogalmazott, a politikailag korrekt mainstream média aránytalanul nagy teret szentel a fehér rendőrök feketékkel szembeni túlkapásainak kihangsúlyozására, ugyanakkor nem tesz említést a „Minden fekete élet számít” nevű ún. „polgárjogi mozgalom” nyíltan fehérellenes, rasszista hangneméről, és a feketék egymás közti erőszakáról sem. A politikai elit és a vele szorosan egybefonódott média leginkább a problémák szőnyeg alá seprésében és az elhallgatásban jeleskedik, tökélyre fejlesztve az „amiről nem beszélünk, az nincs”- hozzáálláson alapuló „problémakezelést”.
A dallasi rendőrök elleni támadás szakszerűen megszervezett volt, nem meglepő, hogy a támadók egyike korábban a hadseregben szolgált, így elsajátította egy ilyen támadás megszervezéséhez szükséges ismereteket. A Baton Rouge-i vérengzést szintén egy volt tengerészgyalogos követte el. Ezzel az USA által a világpolitikában alkalmazott csörtető militarizmus épp az amerikai társadalomra ütött vissza. Az elmúlt másfél évtizedben a gazdaság romlásának és az általános elszegényedésnek köszönhetően számos amerikai fiatal utolsó menedéke a fegyveres erők lettek, mint az utolsó esély, hogy vigyék valamire az életben. Az eredmény: több tízezer, különféle hadszínteret megjáró veterán, akik nem tudván karriert építeni a hadseregben, képtelen visszailleszkedni a polgári életbe, melynek kilátástalansága elől épp a hadseregbe menekültek. Ezt a csoportot zömmel afroamerikaiak, latínók és a társadalmi ranglétrán lecsúszott fehérek alkotják, akik – mivel máshoz nem értenek – képtelenek visszailleszkedni a hétköznapi emberek világába. Az amerikai állam több százezer polgárát képezte ki a háborúra és a gyilkolásra, akik – visszatérve a civil élet perifériájára – frusztrációikat a fennálló államhatalmon vezetik le. Amerika potenciális gyilkosok egész seregét képezte ki, a politikai elit azonban nemhogy a probléma megoldására, hanem annak nyilvános megvitatására sem áll készen.
Washington belső társadalmi problémáit jobb híján külpolitikai eredményekkel igyekezett kompenzálni, azonban ezek elmaradása is az amerikai társadalom dezintegrációját erősítik. Az amerikai államkincstár nem rendelkezik a felgyülemlett társadalmi feszültségek kezeléséhez szükséges anyagi forrásokkal, a feszültségek kirobbanása könnyen az 1970-es évek faji zavargásaihoz vezethetnek. (Ezek társadalomtudományi hátteréről ld. bővebben: Jon C. Teaford: The Twentieth-Century American City (Baltimore, 1993 – The John Hopkins University Press)). Márpedig ha az USA belső feszültségei a maguk teljes valójukban törnek a felszínre, Uncle Sam jó időre lemondhat világuralmi terveiről.
Cs. v. F.
Források: politrussia.com
washingtonpost.com
Jon C. Teaford: The Twentieth-Century American City (Baltimore, 1993)

Hozzászólások

comments

Dallas és Baton Rouge- A forrongó „olvasztótégely”” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A demokrácia devalválódott. A hozzá nem értő és oda nem való emberek hatalomra juttatása elindította a belső bomlasztási folyamatot, amelyet már nem lehet megállítani. Az ellenőrízetlen népszaporodási ráta a színesek között annyira megbontotta az egyensúlyt, hogy sem a szociális intézkedések, sem más -az ügyüket felkaroló -intézmény már nem tud érdemben megoldásokat kínálni és életbe ültetni. Sajnos, azok a dolgos amerikaiak, akik még megbecsülik a munkát egyre kevesebben vannak. Nem sok hiányzik, és az ipar, éppen a szakképzett emberek hiányában, össze fog omlani. A migráció ott sem jelent megoldást, akárcsak Európában!

  2. Igen, az egész konglomerátumot semmi nem tartja egybe. Gyárthatják tonnaszámra a "hazafias" filmeket, a nemzeti egység attól még virtuális marad.

Hozzászólások lezárva