Hetvenöt éve mutatkozott be a Katyusa
Hetvenöt éve, 1941. július 14.-én mutatkozott be a keleti fronton a BM-13 (Боевая машина; Bojevaja Masina – harcjármű) sorozatjelet viselő, „Katyusa” becenévre hallgató rakéta sorozatvető. A gyengéd női névre hallgató legendás fegyver nagymértékben meghatározta a II. világháború kimenetelét, egyben a győzelem szimbólumává is vált.
A nem irányított rakétafegyverek kifejlesztése már jóval korábban megkezdődött, Borisz Petropavlovszkij és Ivan Klejmjonov vezetésével a leningrádi Gázdinamikai Laboratóriumban 1929-1933 között különböző működési elvű légi indítású reaktív lövedékek kikísérletezésére került sor. A projektet 1933-tól a Georgij Langemak által vezetett Rakétakutató Intézet (RNII: Реактивный научно-исследовательский институт) vitte tovább. Mint utólag kiderült, az újjátervezett tartószerkezettel is hibái voltak a konstrukciónak, ezért Vlagyimir Galkovszkij felügyeletével a sínrendszert és a vázat is átkonstruálták Zisz-5-ös teherautókra. A teherautó-alvázra telepített rakéta-sorozatvetőkkel 1941 márciusában hajtották végre a sikeresnek minősült lőtéri teszteket, és BM-13 sorozatjellel rendszeresítették a szovjet hadseregben. 1941. június 21-én, egy nappal a Barbarossa-hadművelet kezdete előtt rendelte el Sztálin a BM-13 hadrendbe állítását.
Első bevetésükre 1941. július 14-én, a vityebszki régióbeli, Dnyeper-menti Orsa városánál került sor, ahol egy, a németek által elfoglalt vasúti csomópontot tettek használhatatlanná. Az új fegyver tűzereje pusztító volt. A háború végéig mintegy tizenkétmillió rakétát lőttek ki a „Katyusák”.
A BM-13 a „Katyusa” elnevezést a háborúban harcoló katonák körében nagy népszerűségnek örvendő dalról kapta, melyet először Lidija Ruszlanova énekelt először a katonák számára.
Lidija Ruszlanova
A Katyusák kialakítása a következőképpen nézett ki: egy teherautóra egymással párhuzamos kilövősíneket szereltek, melyekből útjukra indították a főleg RS-132 (robbanófej töltete 0,9 kg) és RS-82 (robbanófej töltete 0,36 kg) típusú, szilárd nitrocellulóz bázisú hajtóanyaggal működő rakétákat. Egy teherautón 14-48 darab közötti kilövősín volt felszerelve. A rakéta végén helyezkedett el a fúvóka, melyen keresztül a kiáramló gázok irányították a rakétát a röppálya aktív szakaszán. A kilövést követően a repülési irányt nem lehetett módosítani, emiatt az eszköz meglehetősen pontatlan volt, de nagy tömegben való alkalmazásuk, az ütegenkénti 8-10 másodperc alatt 4,35 t robbanóanyag kiszórása és felrobbantása, valamint a célterület minden négyzetméterét elérő-megszóró srapnel-, és repeszdarabok okozta pusztítás, és jellegzetes sivító hangja (emiatt kapta a „Sztálin-orgona” nevet) okozta pszichológiai hatása miatt okkal vált a II. világháború egyik legrettegettebb fegyverévé. A II. világháború során mintegy 1800 darab készült belőle.
Cs. v. F.