Donyecki mindennapok

Donyecki mindennapok
Előszó: Mai posztunk szerzőjének köszönhetően betekintést nyerhetünk a Donyecki Népköztársaság fővárosának mindennapjaiba. (Cs. v. F.)
Sokan olvasták két éven át a hadszíntéri jelentéseket. Sok embernek a gondolkodását sikerült megváltoztatni a fotókkal és írásokkal. Hosszabb ideig nem voltam Donyeckben, de most egy írással pótolom a kimaradást.
Első befolyásaim Donyeckről… A határon, persze, fotózni nem szabad. A határt személyivel léptem át. Az útlevelemet meg sem kérdezték, sem az orosz oldalon, sem DNR-ben. A helyiek beszámolói szerint a DNR igazolvánnyal simán beengednek Oroszországba. A DNR gépkocsi rendszámokkal valaki állítja, hogy beengedik az embert, valaki azt, hogy szaroznak a határon. Mondjuk, hozzáteszem, aki állította, hogy szaroznak, személyesen nem járt ott, csak ,,valaki,, mesélte neki. Előre haladva az eseményekben – a Köztársaságban minden rubelért van, és kurvára finoman főznek! Ami érdekes – a jó útburkolat a határon nem ért véget, hanem végigfut az egész területen/ Donyeck teljesen nem úgy néz ki jelenleg, mint egy háborús varos. 

Valószínűleg az zavar a legjobban, hogy ideális tisztaság van az utcákon. A varoson belül újak és ideálisak az utak. Láttam. Donyeckben ideális állapotban vannak a járdák. A fotókat mellékeltem. Minden úton minőségi és pontosan felfestett útjelzés-hálózat. MINDEN úton, amit láttam! Meg a varosok eldugott kerületeiben is. (Hallod, Magyarország?) Donyeckben nyírva vannak a varosban található pázsitok és a házak előtti terek. Korán reggel zümmögés az egész varosban – a közteresek nyírják a füvet. Donyeckben modern a tömegközlekedés (trolik es villamosok, a benzin kell a hadseregnek, tűzoltóságnak, mentőknek és rendőröknek!). Az összes ukrán varos közül, ahol valaha jártam, Donyeck jelenleg a legjobban a 2013-as Kijevre hasonlít. Nyugat-Ukrajna egy szemétdomb hozza képest (és ezt, mint kárpátaljai, nagyon szomorúan mondom). Egy helyi néni a következőt mondta: ,,Minket éppen ezért nem szeretnek Nyugaton (mar mint Ukrajnáról van szó), mert mi mindig jobban éltünk, mint ok”. Hat igen… Ugye, szeretne Ukrajna csatlakozni az EU-hoz… Ukrajnának jobb lenne, ha legalább fel tudna emelkedni a Donbassz szintjéig, kezdésnek! (KIeg: a 2012-es regionális GDP-eloszlás itt érhető el: https://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%A1%D0%BF%D0%B8%D1%81%D0%BE%D0%BA_%D1%80%D0%B5%D0%B3%D0%B8%D0%BE%D0%BD%D0%BE%D0%B2_%D0%A3%D0%BA%D1%80%D0%B0%D0%B8%D0%BD%D1%8B_%D0%BF%D0%BE_%D0%92%D0%A0%D0%9F_%D0%BD%D0%B0_%D0%B4%D1%83%D1%88%D1%83_%D0%BD%D0%B0%D1%81%D0%B5%D0%BB%D0%B5%D0%BD%D0%B8%D1%8F Nyugaton csak a keleti adókból fizetett állami alkalmazottak emelnek erre a szintre is. – Cs. v. F.)

Mint a fotókon is látszik – a DNR zászlói nem lengnek minden utcasarkon. Ez így érthető is. A ,,minden lyukba dugjunk egy kék-sárga lobogót” ukrán mentalitás itt mar rég a múlté. Emberek: ,,Donbassz mar meghozta a döntést, ti meg ott, Európában majd egyszer meg fogjátok hozni a sajátotokat.” 

Donyeckben emberek élnek. Élnek, és örülnek az életnek. Az emberek munkába és tanulni sietnek, meg visszafele. (Mondjuk, több az egyenruha és fegyveres melós vagy diák, no de ez itt realitás. Háború van. Polgárháború.) A többi – mint Oroszországban vagy Magyarországon. Elsőre úgy tűnne, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Az idill, sajnos, csak sötétedésig tart, és aztán… Nem, a varosban gyakorlatilag nincs bűnözés. Legalábbis én senkitől egy szót sem hallottam róla. Pedig nagyon sokat járok este és késő éjszaka az utcákon. Egyszerűen szinte mindenkinél fegyver van. A bűnözők meg szaroskák ilyenkor. 

Nem, más a gond. Kezdődnek a belövések. A varos szélét lövik, de meg a központban is hallani. Múlt este el kellett ugranom egy helyre, kiálltam az utcára és taxit stoppoltam. ,,Merre?! – kérdi a sofőr és megigazítja a pisztolyát. Jaszinovataja, 200/ – Hülye vagy?! Én oda 2000 rubelért sem megyek!” Jaszinovatajába nem sikerült akkor eljutnom. Ellenben megismerkedtem egy fasza emberrel és helyi lakossal. Alekszandr a harcok eleje óta benne van a sűrűjében. Az, amiről mesélt – jóval érdekesebb volt és elgondolkodtatóbb, mint amit a youtube-on látni. 

Mellesleg – ebben a varosban MINDENKI emlékszik arra, hogy ki győzött a Nagy Honvédő háborúban.
Donbassz népe – és ez kétségtelen – megérdemli a tiszteletet. Ok megtaláltak magukban a bátorságot és büszkeséget, hogy elzavarjak mindazokat, akik csak a kerítéseket képesek kék-sárgára festegetni. 
Miután körbeutaztam Lemberget, Tarnopolt, Harkovot, Kijevet és Szlavjanszkot – el sem akartam hinni, hogy ilyen lehetséges. Lehetetlennek tűnik, hogy határozottan NEM-et mondtak azoknak, akik elhiszik, hogy az ukránok ásták a Fekete-tengert és akik náciknak állítanak emlékműveket EU-s pénzekből.
Ahogyan egy helyi mama mondta: ,,Ukrajnát Donyeckből gyökerestől sikerült kitépni.”
Nekem is ez a véleményem.

(Írta: Steiner)

Hozzászólások

comments