Mi a baj Európával? – 3. rész
Alekszandar Dugin tanulmánya alapján
A finánckapitalizmus csődje
A pénzpiaci kapitalizmus velejárója, és egyben rendszerszinten beleépült-magában hordozott katasztrófája, hogy a termelő ágazatokat és a reálgazdaságot alárendeli a pénzügyi műveletek érték-előállításra képtelen piacának.
Az ilyen kapitalizmus monopolisztikus, és a gazdasági infrastruktúra fejlesztése helyett kizárólag pénzügyi buborékokat állít elő. E gazdaság alapja a pénzügyi spekuláció (pl. Soros-típusú spekulánsok) és a valóságnak ellentmondóan a végtelen növekedés hamis illúzióját kelti és tartja életben. A pénzpiaci szektor növekedése köszönőviszonyban sincs a reálgazdaságban végigmenő folyamatokkal. Ha mindehhez hozzávesszük annak következményeit, hogy a pénzügyi intézmények közvetítésével az elmúlt évtizedekben a reálszféra harmadik világ országaiba történő delokalizációja volt megfigyelhető globalizáció címszó alatt, megérthetjük, hogy ez az út egyenesen a szakadékba vezet. A globális gazdasági-pénzügyi válság első hulláma lecsengett már ugyan, de hamarosan érkezik a következő hullám. A dél-európai országok gazdasági összeomlása (mint nemrég Görögországé, és a közeljövőben várható olasz és spanyol gazdasági összeomlások) pusztán a ránk váró gazdasági katasztrófa jéghegyének csúcsát vetítik elénk. Az európai egység a pénzpiaci kapitalizmus teljes elfogadásán alapszik. Németország kezdi felismerni, hogy összhangba kell hoznia gazdasági-pénzügyi kapcsolatait a gazdasági realitásokkal, ez az oka az Európában és főleg az USA-ban növekvő németellenes hangulatnak. A német gazdaság egyike az utolsó reálgazdaságoknak, a többiek esetében már csak virtuális gazdaságról beszélhetünk. Európában tehát újra kell alkotnia gazdaságát, de valós gazdasági alapokon, ugyanis a végtelen növekedés egy liberális gazdasági illúzió, a valóságban a középosztály beszűkülésének-összezsugorodásának vagyunk szemtanúi. A kiút csak a pénzpiaci kapitalizmus mítoszainak teljes felülvizsgálatával érhető el.
A válság geopolitikai vetülete
Geopolitikai értelemben Európa ma egy atlantista entitás. Mackinder* kétféle típusú civilizációt különböztetett meg, a kereskedelmi, modernista, materialista Tengeri és a tradicionalista, spirituális Szárazföldi civilizációt. (Megjegyzés: * H. Mackinder brit geopolitikus, a brit világbirodalmi érdekek védelmében a történelem, a földrajz, az európai és ázsiai civilizációk összekapcsolásával a XX. sz. elején dolgozta ki többször módosított geopolitikai elméletét a kulcsövezetről (Pivot Area), a magterületről (Heartland), valamint a Földközi-óceáni Szövetségről (Midland Ocean) és Léna-vidékről (Lenaland). A brit birodalom egyik legjelentősebb geostratégiájaként az elsők között vázolta fel a dinamikus fejlődést mutató Németország és az ásványkincsekben bővelkedő Oroszország alkotta lehetséges szövetség brit birodalmi hegemóniára veszélyt jelentő geopolitikai konstelláció képét. – Cs. v. F.) Ugyanez a dualitás szinkronban van Sombart* (*Werner Sombart német közgazdász-szociológus, a kora nemzetállamok és a kapitalizmus kialakulásának történelmi-társadalmi háttereit kutatva írta meg a XX. sz. elején hivatkozott Handlers und Helden c. munkáját – Cs. v. F.) „kereskedők és hősök”-koncepciójával. A modern Európa teljes mértékben az angolszász dominanciájú tengeri civilizációs körbe van integrálva, ezáltal és a NATO révén nyilvánul meg a legtisztábban a térségben az észak-amerikai stratégiai hegemónia.
(Folyt. köv.)
Cs. v. F.