Az elmúlt időszak választásai óriási meglepetéseket okoztak, és az emberek tanácstalanul és értetlenül állnak az ellentmondó hírekkel szembesülve. Mi történt kérdezik sokan, mert nem értik, hogy lehetnek ennyire ellentmondásos hírek, információk? Pedig egyszerű a helyzet, és egyszerű a válasz is az újságírás teljesen átalakult. Kezdetben vala a sima tájékoztatás, amikor az újságok a mindennapi élet dolgairól tájékoztatták az embereket, ezek általában helyi, vagy regionális újságok voltak. Ezek a korábban alkalmazott kalendáriumokhoz képest, már több és aktuálisabb híranyaggal rendelkeztek. Aztán lassan előtérbe került a profitérdek, amit két úton lehetett biztosítani: az egyik én vagyok a leggyorsabb- ez volt a száguldó riporterek korszaka- a másik az ún. színes hírekkel vonzóvá tenni és ezen keresztül növelni a példányszámot. Azt hiszem ezen a ponton szakadt el a cérna a példányszám lett az Isten, és ennek rendeltek alá mindent. Megszűntek a korrekt kapcsolatok az újságírás íratlan szabályai háttérbe kerültek, és a technikai fejlődés hihetetlenül felgyorsította az információ áramlást. Kialakult a verseny a média más szektoraival, nőttek a lapméretek a koncentráció következtében és elérkeztünk napjainkhoz, amikor már a média képtelen eleget tenni a korrekt, megbízható tájékoztatási követelményeknek. A politikai pártok rájöttek, hogy óriási tömegeket lehet mozgósítani, és befolyásolni szinte bármilyen irányba. A közvéleménykutatók is megjelentek a sajátos manipulatív eszközeikkel, és ma senki sem tudja megmondani, hogy mi az igazság. Az egyszerű polgár csak kapkodja a fejét, és fogalma sincs kinek és mit higgyen el. És! itt értünk el napjaink problémájához, hogy fals információk alapján képesek a választásokat is erőteljesen befolyásolni. Ez nemcsak nálunk probléma, hanem az egész világon elterjedt rossz gyakorlat. Világosan látszik hogy milyen ellentétes eredmények születnek a különböző országok választásain. Ezen a ponton nem vonakoztathatunk el a közvéleménykutatók tevékenységétől sem akik hihetetlen milyen eltérésekkel mérik ugyanazt az eseményt. Mit lehet tenni, kérdezi az egyszerű polgár, egyáltalán tehetünk-e valamit? Határozottan állítom, hogy igen. Ma már az élet nagyon sok területén szabályozottan mennek a dolgok, a különböző tevékenységek folytatásához előírják a szakamai egészségügyi- és technikai követelményeket. Ugyanezt kellene alkalamazni a média területén is. Elsősorban átértékelném az újságíró szövetségek és ezekhez tartozó etikai bizottságok munkáját. Miért is? Mert az újságírókat senki sem ellenőrzi szakmai szempontból. Bárki írhat bármilyen hülyeséget, fals információt ennek semmi konzekvenciája nincs, legfeljebb ha beperelik, a bíróság elrendeli a helyreigazítást ami gyakorlatilag hónapok múltán követi az eseményeket. A közvéleménykutatóknál még ennyi korlátozás sincs, feltételezem, hogy sok esetben megrendelésre kutatnak, ahogy a kedves megrendelő akarja. Tudjátok az egyszeri vicc a főkönyvelő felvételnél. Aki nem ismeri: hárman pályáznak az igazgató kérdése mennyi kétszer kettő? Az első közli, hogy négy, nem jó, a második közli, hogy öt az sem jó. A harmadik visszakérdez: mit akar igazgató úr mennyi legyen? És? akkor még nem beszélek a különböző nagyon megmondó intézményekről, pl, A Pénzügykutató, a GKI Gazdaságkutató és egyéb intézményekről. Visszatérve a megoldásra: elemezni kell visszamenőlegesen, hogy hányszor és mennyit tévedtek ezek a társaságok, és mi volt ezen tévedések oka? Esetleg rossz adatbázisból dolgoztak, rossz volt a minta összetétele, stb. És? ezek után a fő kérdés, mit tettek a korábbi hibák kijavítása érdekében? Külön vizsgálnám, az egyéb megbízásaiknak az eredményességét, ott vajon helyes módszer alapján dolgoztak-e? A politikai sandaság rögtön tetten érhető lenne, és komoly büntetést esetleg a cég megszüntetését is kilátásba helyezném. A téma nem újkeletű erre a legjobb példa a Transparency International. erről írtam már korábban az ott megfogalmazottak ma is érvényesek. https://zotmundhirek.hu/2019/11/24/korrupciorol-es-mereserol-az-igazsag/ Meggyőződésem, hogy ennek a jelenségnek van egy mélyebb tartalma is, nevezetesen a liberálisok által sokat szajkózott „a piac mindent megold” jelszó érvénytelenségének. Ugyanis a média területén abszolút szabadverseny érvényesült, és a káros vállalati koncentráció abszolút a profitérdek miatt alakult ki, háttérbe szorítva magának az újságírásnak az alapvető nemes hivatását az emberek korrekt tájékoztatását. Ezért alkalmatlan a klasszikus liberalizmus a társadalom írányitására, mert a túlhajszolt profitérdek háttérbe szorítja, a társadalom egyéb szükségleteit és így öncélúvá válik. Ezt ismerték fel a neoliberálisok,de ez már egy másik történet. Vissztérve a kinduló ponthoz a mődszertani eljárások és azoknak a szükségszerű fejlesztése révén a média és az általa gyártott termékek igenis szabályozhatók, és megfelelően szankcionálhatók. Lényeges, hogy megfelelő szankciók legyenek, ugyanis mi a különbség a hamis gyógyszert áruló csaló és esetünkben a hamis szellemi terméket áruló, szintén csaló között?
