Óriási tragédia, leégett Miskolc egyik gyöngyszemének a barlangfürdőnek a tetőszerkezete. Az oltás utáni képek borzalmasak, az embernek sírni támad kedve. Aztán kissé elgondolkodik, volt már hasonló tragédia, nevezetesen a Deszkatemplom leégése, amit sikerült nagyon szépen helyreállítani. Itt a helyzet sokkal bonyolultabb, alapos szakértelmet igényel már magának a törmeléknek az elszállítása is. Aztán a helyreállítás… ez ám a fogas kérdés. Menjünk vissza kissé az időben, milyen volt igazából a barlangfürdő és környezete? E sorok írója koránál fogva emlékszik a régi strandra, a gyönyörű, mindig rendbe tartott parkra, ahol telente a pálmafák is megéltek, mert a barlangfürdő és a görög fürdő párás levegője miatt nem gagytak ki, a csónakázó tó, és a rég lebontott Anna szálló. Óriási hangulata volt az egész Tapolcának, és mi mindig ott voltunk edzés után a Tejivóban, később az Anna teraszán, vagy ha kevés pénzünk volt akkor a strand sörözőben. Ez egy komplex egység volt ahol mindenki megtalálta az igényeinek megfelelő szórakozási lehetőséget akár a Sziget presszóban, vagy az éjszakai Bungalóban. Egy helység volt kimondatlanul is majdnem tabu, és ez a rendkivül elegáns barlangfürdő előtere volt a hatalmas pálmáival az ismeretlen olasz szobrásztól származó fürdöző nő csodálatos aktjával. Ez olyan volt mint egy szentély, a régi római kor fürdő eleganciáját képviselte, itt viselkedni kellett. Ide nem mehettél be rövidgatyába itt nem sörözhettél itt kitűnő sütemények voltak és max. különleges likőrők. Ide ha meghívtál valakit annak súlya volt, csendes baráti beszélgetések, és ha történetesen egy ifjú hölggyel érkeztél az már komoly kapcsolatot sejtetett. Megbecsültük ezt a gyöngyszemet…nem, ahogy egész Tapolcát sem. A barlang tragédiája ott kezdödőtt amikor tömegfürdőt akartak csinálni belőle, és csináltak is. Az elegáns pálmafákat felváltotta az Utasellátó színvonalú zabálda és a csodálatos női akt is eltűnt. De ugyanez történt a stranddal is, évekig szeméttelepként funkcionált, majd építettek valamit ami szintén leégett. Rég voltam arra nem tudom helyre állították-e azóta? Az ész nélküli beépítésekről már ne is beszéljek eltűnt az Éden camping, és lett az Avalon volt ifjúsági tábor helyén. Erre most a tűzvész, és mindenki szánakozik, pedig az első döbbenet után nem kellene. Dacos, felszegett fejjel azon kellene gondolkodni hoygan tudjauk a mérhetetlen kárt helyrehozni? Igaz a mondás: minden válság egy új kezdetre sarkallja az igazi lokálpatriótákat. Ez kell most is. Miért emlékeztem a múltra? Mert okos, ésszerű tervezéssel olyan helyreállítást KELL megvalósítani, hogy a barlangfürdő vezérlője legyen a tapolcai idegenforgalomnak. Legyen elegáns, szép mint régen, legyen korszerű, és szabja meg a későbbi fejlesztések irányát. A bajban felsejlik egy óriási lehetőség, sőt régi tartozás Tapoca felé, ez pedig a melegvíz további kutatása. Az idegenforgalom valőszínűleg visszaesik, így nyugodtan kutathatjuk azt amire cca. 70 éve nem kerítettünk sort, nevezetsen találunk-e gyógyvízet Tapolca körzetében? Miskolc eddig a félbehagyott fúrások városa volt. Érvényes ez Lillafüredre is a szintén félbehagyott Pávai Vajna féle fúrásra is, vagy a diósgyőri vár környékére is. Most Tapolcán az új kutatási, feltárási technológiák mellett egyszer és mindenkorra tisztázhatnánk van – gyógyvíz, vagy termálvíz a térésgben? Azt hiszem, hogy nem kell taglalnom mit jelente ha találnánk gyógy-vagy termálvízet. Talán ez lenne az első olyan dolog ami az ipar összeomlás után bizonyítaná, hogy a tönk szélén lévő város igenis él, élni akar, mint évszázadokon át mindig is. Pillanatnyilag ez jutott az eszembe a borzalmas tragédiáról, lehet, hogy később még írok erről.
