Sokszor emelgetjük a fenti szólást, és egyre inkább rájövök ,de igen. Korábban ezen az oldalon írtam egy cikket Déja vu érzésem van címmel, ahol a kommunisták háború utáni Népfront politikája és az ellenzék mostani politikája között vontam párhuzamot. Van egy újabb párhuzam, amely viszont sokkal veszélyesebb mint a mi belpolitikai csatározásunk, mert ez utóbbi komoly világégést vonhat maga után és a szomszédban van. Igen, Ukrajnáról van szó. Ja, és a párhuzam! Menjünk vissza az időben 1962. október 14 kubai rakétaválság időpontja. Az előzményekről röviden: komoly villongások a két nagyhatalom között és az USA elkezdett rakétákat telepíteni Törökországba és néhány európai országba. Ezzel párhuzamosan a szovjetek támogatták Castro partizánháborúját. amit az amerikaiak nem vettek komolyan. A Disznó öböli kudarc után elvesztették Kubát az amerikai érdekeltségeknek ki kellett vonulnia, és az USA rövid időn belül azzal szembesült, hogy 80-90 km-re a határaitól komoly rakéta fenyegetettség jött létre. Komoly kémtevékenységek jellemezték ezt az időszakot, emlékezetes a Powell U-2-se amit simán lelőttek az oroszok. Végül odáig fajult a dolog, hogy az USA hadihajói körbe zárták Kubát és a blokád megsértése casus bellinek, azaz háborús oknak minősült. A II. világháború óta ilyen közelségbe nem került a III. világháború kitörése. A később történt dolgok ismertek, Hruscsov visszavonta a rakétákat, és Kennedy is megszüntette a blokádot, és volt még néhány háttéregyezmény. Amiről kevesen beszélnek, hogy mindkét nagyhatalom katonai vezetésének egy része vereségként értékelte a végeredményt. Ennek eredményeképpen bukott néhány évvel később Hruscsov és szerintem azok jutnak közel a Kennedy gyilkosság megfejtéséhez akik ezen a szálon indulnak el. Az USA katonai vezetésnek nagy része egyetértett abban, hogy az USA történetének legnagyobb veresége ez volt. Most érkeztünk el a napjainkhoz. Egyesült a két Németország, felbomlott a Szovjetunió, és elhangzott egy ígéret az USA elnökének részéről: nevezetesen, hogy tiszteletben tartják az orosz érdekeket. Erre mi történt? Körbevették Oroszországot keleti oldalon a lengyel, román támaszpontok, amerikai katonai jelenlét a Fekete tengeren, és délről az utód államok befolyásolása. Ukrajnában létrejött az amerikaiak támogatásával egy félfasiszta bábkormány, amely abszolút kiszámíthatatlan. E nemzetközi játszmában farvízen mozgolódik az Unió is, bár Nekik nagyon nem kellene beleszólni ebbe, mert nincsenek ütőképes politikusai, és csak a feszültséget növelnék. Az Eu még Krímnél tart, holott a korabeli szovjet alkotmány szerint is törvénytelenül csatolták Ukrajnához. Csak érdekességként, ez is Hruscsov nevéhez kötődik. Putyin bejelentette, hogy a NATO az USA-val karöltve átlépte „vörös vonalat”, és ennek következtében jön létre az oroszok és a NATO közötti tárgyalás. Nyugtassatok meg, hogy rossz párhuzamot vélek felfedezni az akkori blokád, és mostani ” vörös vonal” között, és a mostani nem minősül háborús oknak. Tartok tőle, hogy nem tudtok megnyugtatni. Számos vetülete van az ügynek és nagyon sajnálom, hogy lengyel barátaink mérhetetlen orosz ellenesége idáig fajult, elismerve azt is, hogy sok alapja van ennek az ellentétnek részükről. Szinté írtam ezen az oldalon egy korábbi cikket: Lesz-e újabb kézfogás Európában. Abban a cikkben azt feszegettem, ha Európa két nagy politikai bölénye képes volt erre- igen Konrad Adenauerre és Charles de Gaullera gondolok- akkor talán a lengyeleknek is elkellene gondolkodni ezen, és talán ha az Unió jelenlegi impotens vezetése is úgy gondolja létrejöhet De Gaulle álma, nevezetesen, hogy Európa Lisszabontól az Uralig tart. Sajnos nagyon messze vagyunk ettől, jelen pillanatban az Oroszország-NATO megegyezés a legfontosabb. Hát, ennyit a rögtön a szeretet ünnepe után.
