Egy ukrán titkosszolgálati főtiszt vallomása
„Az SZBU (Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat) egyik alezredese átállt a Donyecki Népköztársaság (DNR) oldalára – és készségét fejezte ki, hogy dokumentumok ezreit tegye közzé az ukrán hatóságok bűntetteiről. Az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat aktív, magas rangú munkatársa, Roman Labuszov alezredes átállt a DNR oldalára. Erről ő maga számolt be ma, Donyeckben megtartott sajtóértekezletén.
Labuszov Donyeckben született, az SZBU Donyeck megyei kirendeltségén dolgozott. 2014-től Mariupolban teljesített szolgálatot. (1)
Roman Labuszov
„Az SZBU alezredese vagyok. A rejtjeltávirati és dokumentációs részleget irányítottam. Átállásommal az volt a célom, hogy a világ elé tárjam az ukrán legfelsőbb vezetés által elkövetett bűnös cselekményeket” – mondta.
Az ukrán titkosszolgálat e munkatársának elmondása szerint, lépésének egyik indoka az volt, hogy hű kívánt maradni esküjéhez. Mivel hogy esküjében a fegyveres erők és testületek harcosa azt fogadja meg, hogy az ukrán állampolgárok érdekeinek védelmében fog mindenkor eljárni. „Ezzel szemben mi folyik most? Ukrajna állampolgárait ukrán katonák gyilkolják, akik pedig szintén esküt tettek. Ezek után ők kicsodák?” – fejtegette Labuszov.
Roman Labuszov alezredes, mindezek után, közölte: azt tervezi, hogy közzéteszi az SZBU, birtokában lévő, titkos dokumentumait.
„Az SZBU titkos dokumentumainak ezrei vannak a birtokomban. Ezek megfelelő mennyiségű információt tartalmaznak az ukrán legfelsőbb vezetés bűnös üzelmeiről. Rajtam keresztül ment minden titkos és nyílt információ. Ezeket apránként közzé fogom tenni az sbu-inside.su oldalon”– mondta a fegyveres erők és testületek e képviselője.
Így, elmondása szerint, a széles nyilvánosság elé fogom tárni annak bizonyítékait, hogy a nyugati országok közvetlenül is bekapcsolódtak a konfliktusba. Nevezetesen: finanszírozták a DNR területén folyó diverziós-felderítő tevékenységet. Le fogom rántani a leplet arról, hogy az SZBU miként működik együtt a külföldi titkosszolgálatokkal, milyen módszertani ajánlásokat kaptak külföldi kurátoraiktól.
Mindezeken kívül Labuszovnak szándékában áll, hogy közzétesz bizonyos tényeket a „területi zászlóaljak” (2) által úgy a Donbasszban, mint más ukrajnai városokban elkövetett bűncselekményekről. „Valójában a területi zászlóaljak legénysége, például az „Azové, személyesen Avakovnak van alárendelve (Arszen Avakov, ukrán belügyminiszter). Számukra még (Petro Porosenkó, Ukrajna) államfője sem főparancsnok. (3) Előfordult, hogy az SZBU egyik munkatársa az „Azov” egyik martalócának a kezétől pusztult el. Ez a titkosszolgálati tiszt egyszerűen csak kapott egy golyót a fejébe. Az ügy mindmáig kivizsgálatlan maradt” – jegyezte meg az alezredes.
Labuszov kitért a Boeing maláj utasszállító katasztrófája kivizsgálásának az esetére is.
(Az SZBU vezetésének) utasítása az volt, hogy ne nyomozzunk ebben a bűntényben. Csak azzal foglalkozzunk, hogy bizonyítékokat gyűjtsünk arra vonatkozóan: ez a DNR hadseregének a műve. (4)” – összegezte a titkosszolgálati főtiszt.
MEGJEGYZÉSEK:
MEGJEGYZÉSEK:
(1) A népi erők 2014. május végén (alighanem a várost május 26-án ért legelső, brutális ukrán légitámadás hatására) véget vetettek a városban addig tapasztalható volt kettős hatalomnak (amikor is a junta erői szinte korlátlanul szervezkedhettek), és kipaterolták a fővárosból a junta közigazgatását. Mariupol június 13-i elfoglalása után a Donyeckből kiebrudalt régi közigazgatás az ukránok által frissen megszállt városba költözött, azt téve meg ideiglenes „megyeközpontnak”.
Szeptember elején a lendületes offenzívában lévő népi erők Mariupol alatt termettek. A városból már menekült nemcsak a junta közigazgatása, de az ukrán hadsereg ott állomásozó erői is. Lavrov nagymester „idejében” bedobott „Minszk-1 megállapodása” azonban megállította a néphadsereg előrenyomulását. Így a Mariupolba való egyszerű bevonulást sem engedték. A város így azóta is, tovább nyögi a junta rémuralmát – miközben katonailag alaposan megerősítették. Ahová 2014 szeptemberében egyszerűen be lehetett volna vonulni, azt a várost most majd, súlyos, rengeteg pusztulást okozó, véres harcok árán kell majd visszavívni (már ha a Szemüveges Kígyó és gazdája keresztbe nem tesz). De a városba már nem tért vissza a junta közigazgatása. Az új „ideiglenes megyeszékhely” a 2014 júliusában elfoglalt Kramatorszk lett.
(2) „Területi zászlóaljakon” az ilyen-olyan irreguláris, fasiszta büntető terrorkülönítmények értendők, amelyek többnyire földrajzi neveket tartalmaznak elnevezéseikben („Azov”, „Ajdar”, „Donbassz”, „Dnyepr”, „Sahtyorszk”). De van „Tornádó”, sőt „Szűz Mária” nevű terrorbrigád is.
(3) Ahhoz, hogy az újabb és újabb „fegyverszüneteket” az ukrán fél egyáltalán nem hajtja végre, az is hozzájárul, hogy a „területi zászlóaljak” egész egyszerűen nem engedelmeskednek az „államfőnek” (a hadsereg főparancsnokának).
(4) A gyávaként, végtelenül aljasként jellemezhető ukrán harcmodor eszköztárának egyik legkedveltebbje: PROVOKÁCIÓK SZERVEZÉSE. (Ezen belül is az, hogy a saját maguk által korábban, vagy az adott időben elkövetett bűntetteket, fegyverszünet-sértéseket az ellenfél nyakába varrják. De ide tartozik, hogy az ukrán hadsereg A SAJÁT MEGSZÁLLÁSA ALATT ÁLÓ TELEPÜLÉSEKET LŐ (a Donyeck környéki Avgyejevka [annak is a környezetre rendkívül veszélyes anyagokkal dolgozó kokszoló üzeme], illetve – az egyik legkirívóbb – az ukránok által már hét hónapja megszállt Mariupol lövetése „Grád” típusú sorozatvevő rakétákkal, 2015. január 24-én.
A provokációnak 15 halálos áldozata volt. A cél – a néphadsereg befeketítésén túl – az volt, hogy az előző nyáron elfoglalt, az ukránok kezétől már addig is sokat szenvedett Mariupolnak a néphadsereg katonáit visszaváró lakóival meggyűlöltessék a néphadsereget. Maguk a lakosok rántották le azonban a leplet erről az aljas cselekedetről: a néphadsereg állásai a várostól KELETRE vannak – a RAKÉTÁK AZONBAN ÉSZAKNYUGAT – az ukrán állások és hátország – felől érkeztek.
Példa egy másik, végtelenül aljas provokációra. Még április végén, az LNR területén (egy elhagyatott mellékúton, ahová az EBESZ megfigyelői missziójának autói – az LNR hatóságainak óva intő figyelmeztetése ellenére ráhajtottak –, a misszió egyik autója alatt felrobbant egy ott, előre odakészített gránát. A misszió egyik amerikai munkatársa életét vesztette. NYOMBAN A TERRORCSELEKMÉNY UTÁN HOZAKODOTT ELŐ, ELSŐ ÍZBEN, POROS JANKÓ AZZAL A RÉGÓTA DÉDELGETETT ÖTLETÉVEL, HOGY ENSZ BÉKEFENNTARTÓK VONULJANAK BE A DONBASSZNAK A NÉPI ERŐK ÁLTAL ELLENŐRZÖTT KÖRZETEIBE. Ezzel a nyomorult gazember úgy érezhette: sínen van az az elképzelése, hogy NEMZETKÖZI ERŐK VERJÉK LE A DONBASSZ NÉPHADSEREGÉNEK ELLENÁLLÁSÁT. (Az ötletet – érthetetlen és felháborító módon – Putyin csodaelnök is tüstént fölkarolta, mint egy új remekbe szabott sakkpartit. Csak azt felejtette el: vele szemben nem úriemberek, hanem GENGSZTEREK ÜLNEK. WASHINGTONBAN ÉS BRÜSSZELBEN SEMMIVEL SEM KEVÉSBÉ, MINT A JENKI TERRORÁLLAM-FÉLGYARMAT BÁBELNÖKE.)
(De ilyen volt a föntebb leírt eset is: saját titkosszolgálati emberük meggyilkolása is.)