Egy születésnap margójára

Hát ez is eljött 72. év. Több barátom kérdésére- nevezetesen milyen a 72.év – a válasz nem tudom, most vagyok először 72 éves. Sokan köszöntöttek és nagyon jól esett, és igyekeztem mindenkinek személyesen megköszönni, és ezt fogom tenni a továbbiakban is ,mert még mindig jönnek a köszöntések. Két dolog jut eszembe a köszöntésekről…..az egyik nagyon sok ismerős jelentkezik ilyenkor és nagyon végig kell gondolnunk, hogy vajon máskor miért nem beszélgetünk többet? Olyanok is előkerülnek akikkel nagyon régen nem találkoztam, és jó lenne többet tudni róluk. Talán majd megoldható egy rövid összefutás, de egyet tudjatok az idő nem nekünk dolgozik. És, ez a másik oldala a dolognak, sokan már nem jelentkeznek, nem tudnak. Ők már egy másik dimenzióban vannak. Sokan, nagyon hamar elmentek, akik ma hiányoznak a körből. Igen, én ilyenkor rájuk is emlékezem, hiszen sokuk életem szerves részei voltak valamikor barátként, munkatársként, sporttársként. Ilyenkor érti meg az ember az egykori metafizikus költő gondolatait: “….. éppen ezért soha ne kérdezd kiért szól  a harang, érted szól.” Hát erről ennyit.

Hozzászólások

comments

Leave a Reply