Tegnap óriási várakozás mellett lejátszottuk a portugálok elleni esedékes selejtezőnket, amit elvesztettünk. A valósághoz hozzátartozik, hogy a portugál csapat a 6. a világranglistán, mi pedig ha jól emlékszem a 38-ik. Ráadásul a portugálok évtizedek óta meghatározói a világ- és európai versenyeknek, mi nem annyira. Tehát egyáltalán nem volt meglepő, hogy kikaptunk, hiszen még Szoboszlai- aki azt hiszem eléggé ért a futballhoz-úgy nyilatkozott, hogy szó nélkül aláírná a döntetlent. Nos, ennyit az előkészületekről, aztán jött a meccs és láttuk mi történt. Ami érdekes a vélemények hosszú sora, kezdték ezt az M4 sport „szakértői” Bozsikkal az élen. Megérdemeltük volna a döntetlent, nem volt szerencsénk, már a második meccs ahol pontokat kellett volna szereznünk… és folytathatnám a sort vgig mert a játékosok is így nyílatkoztak, a lényeg az egész univerzum ellenünk volt. Nos Kedveskéim itt a lényeg, hogy képtelenek vagyunk helyén kezelni a dolgokat. Arról senki egy árva szót nem ejtett, hogy képtelenek voltunk egész meccsen 4-5 passzt folyamatosan végigvinni, következésképpen állandó nyomás alatt volt a magyar kapu. Aztán arról sem beszélt senki, hogy az ún. hosszú indításainkból mennyi ment az oldalvonalon kívülre, mennyi ment 5-6-10 m-re a célzott játékos mellé. A portugál védelmet képtelenek voltunk nyomás alatt tartani, azzonal visszatámadtak. Aztán a játékos értékelések: a kapusunk aki óriási védések sorozatát mutatta be, azt mondta a portugáloknak a gólókon kivül alig volt helyzete….valóban, de Ők velem együtt úgy tudják, hogy a focit gólra játszák a helyzetek még segédpontokat sem érnek. Az a magyar foci sajátossága, hogy egy gólhoz min. 4-5 helyzet kihagyása kell. Aztán két gólós centerünk a reklamálásról: butaság volt, és rossz a szabály. Persze, hogy az volt…dejá vu érzésem volt az argentinai VB-re gondoltam amikor a magyar sztárjainkat simán lezavarták a pályáról, ugyanúgy ahogy Sallait is két nappal korábban. Mi lett a vége leégtünk Argentinában, pedig abban a csapatban sokkal több volt, és ugyanígy égünk most is. Mindez miért? Mert a hazai közegben a fegyelmezetlenséget megengedhetik maguknak, mondhatnám ebben nőttek fel. A komoly nemzetközi klasszisoknak pont a fegyelem a legnagyobb erényük, mert tudják, hogy feléjük történik a legtöbb provokáció, és nem ülnek fel nekik. A „butaságnak” legrosszabb esetben az lehet a végeredménye, hogy egyikük sem játszhat a következő meccsen. Aztán előjöttek a károgók főleg Szoboszlai esetében. Nem tagadom kissé elfogult vagyok Vele szemben, és mióta a Liverpool játékosa minden meccsüket láttam. Tegnap is szétfocizta az agyát a védekezésben, kíváncsi lennék a szerlési mutatóira, passzai érdekes módon mindig emberhez mentek, sőt a gólunk is tőle indult. Ő aki egyedül képes támadás közben a támadás súlypontját áthelyezni egyik oldalról a másikra. Ma mindenki Őt hibáztatja a a harmadik gólért. Többször visszanéztem az óminózus esetet Ő Kerkeznek akart passzolni aki visszafelé mozgott, mögötte kissé lemaradva a portugál játékos. Miután Dominik passzolt Kerekez nem tudni mi okból egy pillanatra megtorpant és ez elég volt a portugálnak, hogy rögtön elé kerüljön, a többi már ismert. Hát ilyen a foci, mondhatnánk, de nem mondjuk, mert Kerkes valóban gyengén focizott- bárkivel előfordulhat-lehet, hogy már korábban cserélni kellett volna, de ezt már sohasem tudjuk meg. Dominiknak viszont egyre többször vannak és lesznek passzproblémai, mert amíg az angpl bajnokságban mozgásban kapják a játékosok a passzokat és saját testükkel fedezik azt, nálunk ezzel szemben az esetek többségében állva várják a labdát. Egy kicsit a régmúlt idők MNK meccseire emlékeztetett amikor ugyan az alacsonyabb osztályú csapat simán kiesett az magasabb osztályban játszó csapattól, de a drukkerek még hetek múlva is azt emlegették mi lett volna ha beúgjuk a helyzeteinket? Mi lett volna? Akkor magasabb fokozatra kapcsolt volna az ellenfél, és ezzel együtt Ő berúgta a helyzeteit. Ez a meccs is pontosan ilyen volt. Arról már nem is beszélek ha cserélni kellett volna milyen sztárokat tudtak volna mozgósítani a portugálok és milyenek voltak a mi cseréink. Szóval amit régen modok, hoyg a válogatott esetenkénti sikerei elfedik azt az egyszerű tényt a válogatott és a magyar NBI színvonal között nem csökkent, henem nőtt a különbség, és a hazai NBI-ben „villogó” játékosaink alapvető készségek hiányától szenvednek. Nos, röviden én így láttam a tegnap estét, semmi csoda nem történt maradtunk a realista tényeknél.
