Az elmúlt időszakban írtam néhány cikket a magyar focival kapcsolatban, ezeket nagyon sokan olvastátok, sőt nemzetközi betekintést is adtam egy külföldi szakcikk átvételével, hogy miként is történik a Lajtán túl az utánpótlásnevelés, és mennyi pénzt keresnek ebből az élen járó klubok. Ami miatt ismét írok, az egykori szeretett klubom focicsapatának évtizedek óta tartó vergődése. Most a Győr elleni hazai mérközés verte le a biztosítékot, ahol kritikán aluli játékkal kikapott a csapat. A meccset nézve egy régi fogalom jutott eszembe, nevezetesen a Győr kulturált focit játszott, és ezzel simán leiskolázta a mieinket. Ma már nem is igazán használják ezt a kifejezést, vagy ha igen, akkor már nem az eredeti tartalmának megfelelően. Szóval ez az írás a mai fiataloknak szól. A régi időben na, nem a Garas Dezső által fémjelzett Csabagyöngye időszakban, mondjuk a 60-as évektől az NBI mezőnye nem sokat változott viszonylag állandó csapatok játszottak akiknek megvolt a jellemző vonása. PL. a bányászcsapatok főleg ha otthon játszottak életveszélyesek voltak a legyalultak mindenkit… nyerni kellett. Saját magukat, de főleg az ellenfél játékosait sem kímélve szánották fel a pályát. Ezek voltak a durva csapatok, aztán voltak a nagyon technikás csapatok főleg a Fradi, az Újpest, a Vasas és a Honvéd tartozott ide. Főleg az Újpest akkori csapata akik ha jól emlékszem 102 gólt rúgtak a bajnokságban. Ezen csapatokban brillíroztak a játékosok óriási technikai trükkök, cselsorozatokat mutattak be, a parádés összjáték mellett. És…. volt egynéhány ún. kulturált focit játszó csapat akinek a fő jellemzője, hogy képesek voltak megjátszani a labdákat, elpattanás nélkül levették, a legközelebbi játékosnak továbbították és szabályszerűen játszottak. Alapfokon amit tudtak és ez a foci lényege mindig tudták, ritkán hibáztak, és az elszenvedett vereség oka egyszerűen az volt, hogy az ellenfél jobb kondiban volt, és magasabb technikai képzettséggel bírt. A kulturált focit játszó csapatok játékosai tudtak, hogy ebből élnek, lehetőleg ne sérüljenek meg, nem voltak botrányaik és mindezek mellett stabil középcsapatok voltak. Igaz abban az időben nem voltak akkora vándorlások a csapatok között, és az edzők mentalitása is erősen meghatározta a csapatok stílusát. A fentieknek megfelelően besorolhatók voltak a játékosok is. Nos, ha értitek amit leírtam tegnap egy ilyen kulturált focit játszó csapat verte rommá a DVTK-t. Semmi extra, de azt hiba nélkül végig egyenletesen játszották. Nem voltak eladott labdák, az esetek nagyrészében emberhez passzoltak, ha elvesztették a labdát visszamentek védekezni, segítették egymást ami minden csapatjátéknak kötelező alapelve. Ezzel szemben mit ill. mit nem csinált a DVTK? Pont azt amit fentebb leírtam, már rövid passzok is pontatlanok voltak, a hosszabbakról ne is beszéljek. A védelemben egymást nézték, csoda hogy nem kaptunk több gólt, ez nem rajtunk múlott. Simán lefutották a mi játékosainkat, ha valakinek ez nem ment nem erőltette, passzolt annak aki képes volt lefutni a mieinket. Szóval egy semmi extrát nem nyújtó, de amit tudtak azt hiba nélkül játszó csapat alázta a mi csapatunkat. Mert ez az volt. A régieket említettem, a 60-as évek DVTK-ja Szigeti vezérletével ha látta, hogy a pesti csapat jó napot fogott ki akkor csúszva- mászva de azért hajtottak, hogy ne legyen katasztrófális vereség, mert ezzel tartoztak a közönségüknek. Ezt a hagyomány vitték tovább Salamonék is, és ezért kedvelték Őket. Na, azt hiszem ez hiányzik sok minden mellett a mai csapatból. Bár az is igaz Szigeti és az akkori csapat itt élt a városban és viselni kellett a „következményeket” de mit érdekli ez a dolog azt focizó légiósokat akik amíg ide nem jöttek azt sem tudták, hogy van egy ilyen ország. Hát ennyi, sok jót nem várok, mint ahogy az elmúlt 20 évben máskor sem. Ma sokat beszélnek klubfilozófiáról, hagyományokrók, nos meglátásom szerint ez a vezetés az elmúlt húsz évben sikeresen lebontott mindent.
