Elég sok bajunk van az USA ideküldött nagyköveteivel, kivéve David Cornsteint aki egy rendkívül korrekt, mértéktartó úriember volt. A mostani viszont szöges ellentéte, egy abszolút tehetségtelen, mindenbe belepofázó, a realitásokat figyelmenkivül hagyó „nagykövet”. Mi az ami kiverte nálam a biztosítékot? Két dolog: 1. ne Ő akarja megmondani, hogy Magyarország kormányzóját Horthy Miklóst minek és hogyan minősítjük. Ez azt hiszem teljes mértékben magyar belügy, ezt a magyarországi történészeknek kell a helyére rakni, főleg annak fényében, hogy gazdaságszervező munkásságáról a mai napig keveset tudnak. 2. Horthy Miklós személyén keresztül ne akarja a holokausztot Magyarország nyakába varrni. Ez tetszik vagy nem tetszik burkolt nácizásnak minősül, amely mélységesen sért, és felháborít engem. Sajnos az emberiség története bővelkedik a különböző ideológiák alapján végrehajtott népírtásokban. Kezdődött a keresztény üldözésekkel- Diocletianus alatt 303-ban- majd a dél-amerikai, később észak-amerikai őslakosság kiírtásával. Hasonló az örmény holocaust, a Vörös Khmer terror, és a ruandai hutuk és tuszik közötti etnikai konfliktus. Ezen népirtások egy részében esélye sem volt az üldözött népeknek, hogy segítséget kapjanak, hiszen nem voltak olyan nemzetközi szervezetek amelyek megálljt parancsoljanak az esztelen öldöklésnek. Kivéve az első ilyen konferenciát amelyet 1938. júliusában Evianban tartottak. 32 ország képviseltette magát, és aki nem tudja a a konferencia fő célja a németországi zsidók kimentése volt. Hitler ugyanis kiengedte volna a zsidó származású, vallású eembereket Németországból. Ehhez annyi kellett, hogy a résztvevő országok megemelik a bevándorlási kvótáikat és több százezer ember megmenekült volna. Ausztrália, Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Irország, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Svédország, Svájc, Nagy-Britannia, USA, valamint a latin-amerikai országok határozottan elzárkóztak a kvóták megemelésétől. Egyedül, kiírom nagy betűvel, megérdemlik: DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG, és COSTA RICA volt hajlandó segíteni. A kis Dominika 100.000 ember befogadását vállalta. Távol álljon tőlem a cinizmus, de a kvóták valahogy akkor sem működtek. Az USA felelőssége ettől azért nagyobb, mert az azóta bekövetkezett népírtásokat sem akadályozta meg, pedig katonai-gazdasági erejénél fogva alkalma lett volna rá. Nem akarok részletekbe belemenni,de ráadásul az említett európai országokban a deportálások 1942-re befejeződtek, kivéve a Pressman által fasisztának, nácinak bélyegzett Magyarországon. Történelmi tény, hogy nálunk a német megszállás után kezdődtek a deportálások, azt is kevesen tudják, hogy 1944 júniusában Koszorús Ferenc az esztergomi páncélosok parancsnoka megakadályozta a Baky féle puccsot ezzel is kitolva a deportálások megkezdését. Koszorús Ferencnek az USA Kongresszusában ezen cselekedetéért emléktáblája van, de erről Pressman úr valószínűleg nem tud. Jobban örültem volna ha októeber 23-án Pressman úr bocsánatot kér a magyar néptől, azon ordas hazugságok miatt amit az USA az utolsó percig hagoztatott a felkelők felé. Majd szemét módon visszadobott minket a kommunista uralom alá. Végszóként: a holocaust sokkal súlyosabb dolog annál, hogy pillanatnyi politikai célok érdekébe használják fel, mint hívatkozási alapot. Ez mindenkire érvényes kell hogy legyen, és a cikk sem azért íródott, hogy kidekázzuk kinek a felelőssége nagyobb. A népírtásokban minden egyes ember haláláért a felelelősség egyetemleges. Szóval ajánlom Mr. Pressman -nak hogy mielőtt nyilatkozik kezdjen el gondolkodni, már ha megy Neki ez a dolog.
