Ígértem korábban, hogy a jobban górcső alá veszem a focit, és ennek előzményeként újra felraktam egy korábban írt cikkemet, amely sok embernek tetszett. Igen, ez a Nyílt levél Csányi Sándor… volt. Jó néhány évvel ezelőtt írtam. Sokat gondolkodtam, hogyan lehetne mindenre kiterjedően, röviden tömören megfogalmazni a lényeget? Néhány dolognak utánanézve már látom, hogy terjedelmi okok miatt ez lehet, hogy két részes cikk lesz, vagy ki tudja? Írom a gondolataimat, amelyek nagyon komoly tapasztalati tényeken alapulnak. Na, csapjunk a lovak közé! Az már világos tény, hogy a magyar futball kis hazánk egyik legsikertelenebb sportága: két világbajnoki 2.hely, három olimpiai bajnokság melyek értékéből sokat levon, hogy a mi bújtatott állásokban lévő „amatőrjeink” viaskodtak ,más országok tényleg amatőr státuszban lévő csapataival. Aztán volt még egy EB 3. hely és ennyi. Kétségtelen tény, hogy az ötvenes évek válogatottja tönkre verte a világot, az akkori lendületből élő klubcsapataink figyelemreméltó eredményeket értek el, de a címeket mindig mások vitték el. Ennyit az előzményekről, A kérdés: miért nem tudtunk az elmúlt évtizedekben komoly eredményeket elérni, az egyre növekvő szponzoráció mellett? Kétségtelen vannak látszat eredmények, és néhány felkészült külföldi edzőnek köszönhetően most úgy néz ki, hogy javult valami a magyar futballban. Sajnos nem!! A kérdés miért nem? Tele vagyunk akadémiákkal, komoly sportlétesítményekkel, tehát a hardver adott! Ne politizáljunk, de a kormány nemcsak a focinak, sok más sportágnak is biztosította ezeket a feltételeket. Azért ne felejtsük el, hogy korábban nemzetközi kupameccsre már csak a Népstadion volt alkalmas, ami az ország megítélése szempontjából borzalmasan negatív dologgal bírt. Tehát ne szidjuk a kormány stadion és egyéb sportlétesítmény építő programját, mert kis hazánkban ma mindenhol biztosított a megfelelő, esetenként nemzetközi szinteket is elérő létesítmények. Tehát a HARDVER adott, akkor csak a SZOFTVER-el lehet gond, ez azt hiszem vitathatatlan tény. Befejezve a rövid felvezetést, más sportágakban a létesítmények multiplikátorként hatottak a adott ágazatok teljesítményére, kivéve a futballnál. Vajon miért? Nos, erre próbálok magyarázatot adni. Kiindulási alap, hogy a labdarúgást mindig is a belterjesség jellemezte. Óriási pénzek forogtak benne a régi időben is a sok bujtatott, de jól fizető állások mellett, a vámmentesen behozhatott áruk tömkelege, a mai fiatalok által nem ismert gebines vendéglátók, és ki tudja még milyen más nagyon jól fizető lehetőségek. Ha a kiöregedő játékos abszolút nem tudott mit kezdeni magával, akkor ő lett az utánpótlás, a gyerekek edzője, a csapat intézője, és a többi. Így lassan kialakult egy rosszul értelmezett szociális háló és edzőgenerációk kezdtek felnőni valamilyen OKJ edzői papírral. Csak mellékesen más sportágakban olimpiai- világbajnoki eredményekkel és felsőfokú végzettséggel rendelkezők irányították az utánpótlásképzést.
