asd

Az Unió tévedése: az inflációról, szankciókról és az USA szerepvállalásáról III.rész

Nos, a második részben azt taglaltam, hogy a liberalizmus és a szabadverseny lózungja alatt bizony egy nagyon szabályozott piacot akar a világra erőltetni az USA. Azt is látni kell, hogy elsőrendű célpontja Európa, mert az EGK létrejötte óta örökös félelme, hogy érvényesül Charles de Gaulle híres mondása: Európa Lisszabontól az Urálig tart. A politikai háttér tehát kezdettől fogva tetten érhető. Térjünk vissza a kínálati inflációhoz, ahol világosan látszott, hogy a mesterségesen előidézett olajár robbanás mennyire megrázta a világot. A megoldás egyszerű, újat kell produkálni és ez napjaink történelme Ukrajna és az oroszok ellen bevezetett energia-és egyéb embargók ügye. Mi kellett ehhez? A viszonylagos stabilitást mutató Európát kellett megrázni egy kicsit. nem volt nehéz, hiszen a korábban Európában gondolkodó nagy politikai-és gazdasági “bölényeket” felváltották a Juncker, Schulz, Merkel, von Leyden, Timmermans és hadd ne soroljam tovább milyen színvonaltalan banda. E folyamat alatt az elsősorban gazdasági kooperációra, fejlesztésre tunningolt Európa átalakult egy silány, vásári komédiához hasonlító politikai gyülekezetté. Akiknek szakértelme az  uborka görbületétől a tyúkok életterének meghatározásig- de nem foglalkoztak sehol sem az európai őshonos kisebbség életterével-terjedt. Akik boldogan bombázták a nagy szövetséges mellett az Észak-afrikai államokat, megteremtve ezzel az Európa felé elinduló migráció alapját, melyet meggyőződésem, hogy tudatosan szerveztek valakik a háttérből. Ugyanilyen boldogan bombáztak a Balkánon is tovább növelve az európai etnikai feszültséget. Pl. Koszovó mai napig lappangó etnikai vulkánját hozták létre. Mindezek mellett abszolút figyelmen kívül hagyták az Ukrajnában lassan kibontakozó ugyancsak etnikai feszültséget. 2014 óta az Unió keleti politikája a totális politikai vakság mintapéldája, ha viszont tudatosan csinálták, akkor irány a hágai bíróság. A nagy jogállamisági lufik mellett teljesen figyelmen kívül hagyták az oroszok népirtását, a nyíltan fasiszta ukrán gárdák garázdálkodását. A fegyveres konfliktus elsősorban az ukrán fegyvereserők és az ún. “szakadárok” ellen folytak. Kik voltak Ők? Ukrajnai oroszok akik saját identitásuk, nemzeti kultúrájuk, hagyományaik megőrzéséért küzdöttek egy erősen fasizálódó állammal szemben. Gondoljatok csak az odesszai vérengzésre ahol a felgyújtott székházból menekülőket lelőtték. Nos, ezek az oroszok 2014 május 11-én népszavazáson döntöttek a sorsukról, és ekkor nem voltak orosz katonák Donbasszban. A többit ismerjük: Minszk amelynek megállapodását az ukránok sohasem tartották be, a több mint 20 tűzszüneti megállapodás, amiről már tudjuk, hogy az időhúzást szolgálták, mert ezalatt lehetett felfegyverezni Ukrajnát. És…ezt az Unió impotens módon végig nézte, részvétele az időközi tárgyalásokon a teljes súlytalanságot mutatta. Na de térjünk vissza az inflációhoz. Ebben a feszült helyzetben beütött a COVID világjárvány amely teljesen padlóra küldte a világgazdaságot, a korábbi szállítási láncok szétestek, vagy jó esetben csak szüneteltek, de komoly GDP visszaesést jelentettek mindenhol. Ráadásul a kormányok eltérő védekezési mechanizmusa miatt- csak megjegyzem az Unió itt is betlizett- a gazdaság újra indulása sem egyszerre történt. Ráadásul már a COVID előtt is látszott, hogy a villamosenergia termelés alapját a gázturbinás erőművek jelentik, a francia atomerőművek karbantartásra szorulnak. A problémát tovább növelte, hogy a gazdaság teljesítése a járvány után jobb lett, az energiafogyasztás 12-14,0 %-al nőtt 2019-hez képest. Hasonlóképpen óriásit nőtt/ 20,0%/ Kína energiaigénye amit tovább fokozott az ázsiai országok hasonló tendenciája is. Ennek következtében az LNG szállítások Ázsia felé mentek és mennek a mai napig. Az aszályos időjárás, ami már korábban is jelentkezett, csökkent a vízierőművek termelése, sőt a hűtővíz miatt egyes atomreaktoroké is. Mindezek a tények üvöltve követelték, hogy az energiaellátás addigi  biztonságát tovább kell erősíteni, lehetőleg hosszabb távra. Ezt nem hallották meg az Unióban, mint ahogy Oroszország további provokálását sem látták. így érkeztünk el a háborúhoz, amely abban a pillanatban felrúgta az addigi rendszert, az éppen helyreálló nemzetközi munkamegosztást, normalizálást rögtön szétverte. Ma Európa energiaellátása ott tart, hogy Németország kancellárja sikeresen kialkudott egy tanker LNG-t. Európa eljutott a szakadék szélére. Az USA olyan áron és olyan ütemezésben fog szállítani, ahogy érdekeit akarja érvényesíteni Európában, mert egyéb beszerzési források nem leszenek. Európa a nagy energetikai óriásvállalatok játékszerévé vált. a szankciók hatása már teljesen érdektelen, látjuk Oroszország nem omlott össze, sőt Dél-ázsiai kapcsolatai erősödtek. A hosszútávra lekötött szerződéseket az arabok teljesítik, a jelentkező felesleg- bár most éppen csökkenteni akarják a termelést-pedig a spekulációs kereskedelemet fogják erősíteni. Világosan látszik, hogy az energiaárak folyamatos emelkedése állandó inflációs nyomást fog jelenteni a jövőben. Európa versenyképessége tovább fog romlani, vállaltok fognak megszűnni, csak gondoljatok a kőolajiparra épülő vegyiparra, vagy a műtrágya iparra ahol már most óriási ellátási gondok vannak. Kétséges a háború azonnali lezárása, ami az USA-nak nem is célja. Az Unió még mindig nem látja, hogy itt az USA folytat proxy háborút Oroszországgal. Én csak egy nagyon fontos kérdést tennék fel amiről nem beszél senki: mi lesz Oroszországgal ha történetesen befejeződik a háború? Oroszország akkor is itt marad legyengülve egy halom korszerű atomfegyverrel. Európának honnan lesz versenyképes energiája? Senki nem beszél a migrációról ami most fog igazából felrobbanni. Amikor már nem tudják ingyen eltartani őket a befogadó országok megindul az elégedetlenség, és az Unió nagyobb városai csataterekké válnak. Ide jutottunk a bevezetőben említett költséginfláció elemzése révén, és azt is megállapíthatjuk, hogy a megoldás meghaladja Magyarország lehetőségeit.

Hozzászólások

comments

Leave a Reply