Sokat vitatkozunk mostanában és nem véletlenül az Európai Unió vezetőinek alkalmatlanságáról, tehetetlenségéről, és hadd ne soroljam tovább miről még. Nagyon régen írom ezen az oldalon, hogy ez a jelenlegi választási rendszer nem jó, az Unió amely gazdasági alapon jött létre teljesen politikai szervezetté vált. Mégpedig nagyon gyenge politikai szervezetté. Amit már többször megjegyeztem, hogy 1979-ig az Eu Parlamentjébe a tagországok delegálták a képviselőket. Mit eredményezett ez? Azt, hogy Európa legfelkészültebb emberei kerültek vezető pozícióba és ez meglátszott az Unió teljesítményén is. Ez a lendület kitartott a nyolcvanas évek közepéig, ha jól emlékszem a közösség adta a világ GDP-jének 35,0%-t. Ma ez az arány jelentősen csökkent. Na, de mi köze ehhez Nagy Gábornak? Látni fogjátok, ha elolvassátok a tegnapi Magyar Nemzetben megjelent cikkét, amelyben ragyogó elemzést, és megoldást ajánl az európai energiaválságra. A cikk címe: Nem szabad letérni a magyar útról. A cikkben kitér az energia árképzés anomáliájára, szorgalmazza a jegybankok aktívabb szerepét a válság megoldásában. Ez utóbbi nem véletlen, hiszen korábban a jegybank alelnöke volt. Szóval részemről ennyi, Ti pedig olvassatok, és gondoljátok végig mi történne, ha a régi delegátusi rendszer lenne, és ez a fiatalember mondjuk, az Unió energiapolitikáját igazgatná?
