Szóval Diósgyőrben megint eljött a váteszek kora, megint új utakat keresünk, csak az eddigi nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy nagyon kevés utat ismernek a vezetők, sőt a sikerhez vezető utakról még nem is hallottak. Józan fejjel végig gondolva, az egész bajnokságot, egyre inkább meggyőződésem, hogy ez a vezetés, valami, általam ismeretlen oknál fogva nem akart visszajutni az első osztályba. Azt tudtuk, hogy a DVTK-t irányító vezetőknek kb. tíz éve fogalma sincs, hogy miről szól ez a játék. Így sikerült az ország legendásan klubhű- vajon tudják-e a jelenlegi vezetők, hogy mit jelent ez-szurkoló gárdáját elkeseredett, dühös, kiábrándult emberekké tenni. Ez igaz a tulajdonosokra is akik, általában korábban sikeres üzletemberek voltak, itt Diósgyőrben csődöt jelentettek. De ez érvényes edzőkre, játékosokra, itt mindenki csődöt mondott. Valami átok ülne a régión? nem hiszem, mert a klub vezetői Szabó- Sántha- Benczés urak magas színvonalú munkájuk eredményeként sziklaszilárdan ülnek a helyükön, és mint egyszerű természeti népeknél, most emberáldozattal- Benczés Miklós- próbálják levenni a rontást. Tartok tőle, hogy kevés lesz. Akkor viszont Mi a teendő? írta Lenin elvtárs annakidején. Mondom, nagyon komolyra fordítva: ALAPVETŐ SZEMLÉLETVÁLTÁSRA VAN SZÜKSÉG. A Diósgyőr problémája a magyar foci problémája is. Teljesen belterjes, nagyon sok képzetlen, de nagy önbizalommal rendelkező ember dolgozik benne óriási pénzekért. Évtizedek óta a Pro Licence megszerzéséért induló tanfolyamokon, indokolatlan előnyöket kaptak és kapnak a korábbi erősen középszintű futballisták. Az indok: a tapasztalat előnyt jelent….valóban így van? Na szemezgessünk egy kicsit erről a téveszméről: az 70 évek során a brazil labdarúgásra nagy hatással volt az európai futball, 1974-es VB-n Johan Cruyffék 2:0 verték a brazilokat. A klubok elsősorban olyan edzőket alkalmaztak, akik nem feltétlenül rendelkeztek komoly futballista múlttal, viszont felsőfokú végzettségük volt. Az első ilyen szakember Claudio Coutinho volt. Az 1990 évi VB aranyérem Carlos Alberto Perreira nevéhez fűződik aki soha sem volt profi futballista. Egyébként a sportág egyik legsikeresebb edzője volt. A francia válogatottnál említsük meg Gérald Hommilert, aki szintén nem volt profi focista. A modern foci nagy taktikai újítója az olasz Arrigo Sacchi sem volt profi játékos. Berlusconi Milánjánál olasz bajnokság, két BEK, két Világkupa győzelmek. Nagy mondása volt: ” Ahhoz, hogy valaki jó zsoké legyen, előtte nem kell lónak is lennie.” Vagy nézzük a német foci nagy reformerét Ralf Ragnick, vagy José Mourinho, akik szintén nem futottak be futballista karriert. Nálunk teljesen eltűntek a Testnevelési Egyetemet végzett szakemberek, elsősorban a Pro Licence dominál. Tehát ha kis hazánkban valaki elvégzi a 460 órás tanfolyamot, minden rendben van. Mi a baj ezzel? Az hogy semmilyen tapasztalatra nem épül ez az elméleti képzés. A mai magyar valóság, hogy egy-két évenként változnak az edzők a csapatoknál, tehát komolyabb edzésmunka szóba sem jöhet, az ún. ” szakami stábokban” az erőnléti edzők felkészültsége, max. OKJ- konditermi szinten mozog. Ez rögtön látszik a játékosok gyalázatos futóstílusán, a bemelegítéseknél a gimnasztika hiánya, és rendezetlen, koordinálatlan mozgás. Ezeket a dolgokat utánpótlásszinten kellene kifejleszteni, de kik tennék ezt? Azok az „edzők” akik pályafutásuk során sok csapatnál, és még több edzővel, koncepcióval- ha volt ilyen- dolgoztak? Edzéstervről, edzésnaplóról, esetleg egyéni képzésekről életükben nem sokat hallottak, tudnak. A magyar foci „szakirodalomban” 2006 tájékán bontakozott ki a vita, hogy kell-e edzésnaplót vezetni? 2018-ban 153 fő, azóta végzettekkel, ma lehet max 170 fő ilyen végzettségű „szakember”. Nos, akkor hogyan tovább? Drasztikusan külön választanám az akadémiák tevékenységét az klubok elsőcsapatától. Az akadémiákon csak a legképzettebb, legfelkészültebb- ha van ilyen-emberek oktatnának, nevelnék különféle korosztályok játékosait. Előfeltétel a felsőfokú végzettség, és nem árt ha van pedagógusi végzettsége is jelöltnek. Azért ne feledjük, hogy szemünk fényeit bízzuk rájuk, és ne feledjük ,hogy ha az óvodában, iskolában elvárjuk a magasfokú szakértelmet, ugyanezt várjuk el a foci pályákon is. Ne feledjük, hogy siker sportágaink többségében komoly végzettséggel rendelkező edzők vannak, sokszor sikeres nemzetközi versenyzői háttérrel. Az akadémiákon kötelezővé tenném a Testnevelési Egyetemi végzettséget, és atléta szakedzők alkalmazását. A világ röheje, hogy évtizedek óta olyan erőnléti problémákkal küzdenek a focisták, amelyek könnyen orvosolhatók. Az akadémiákon megkövetelném a folyamatos felméréséket, akiknél szükséges egyéni képzések előírását. Így folyamatosan látható, hogy mi jellemző az adott klubnál, az adott korosztályra, és miben kell tovább fejlődni. Egyszerűen nevetséges, hogy az NBI-II- ben a játékosok a kaput nem tudják eltalálni, pedig ez csak gyakorlás kérdése. Ez még álló labdából sem sokszor sikerül, kíváncsi vagyok edzésen mit gyakorolnak? Csak mondom, egy teniszező képes 100-150 szervát lenyomni gyakorlás képen…nem folytatom. Az általam elmondottak tetten érhetők, a napi gyakorlatban. Az akadémiákról felkerült játékosok általában megrekednek a fejlődésben, mert megváltozik az edzésmunkájuk az ún. első csapatnál. Állítom kevesebb terhelést kapnak, mint korábban, mert a csapat idősebb játékosai már nem bírnák el azt a terhelést, amire nekik szükségük lenne. Még ma is általános, hogy csapat tagjai azonos séma alapján ugyanazt az edzés mennyiséget végzik el. Nincs jogosultsága az egyéni képzéseknek? Dehogynem, de ki látott olyant, hogy a vezető edző kiemelten külön foglalkozik ifjúsági korú játékosokkal? A vezető edző fogalma is elég érdekes, Ő „kész” játékosokat kér, és kap, de akik kiválasztják őket sem értik az edzői koncepciókat, és ebből lesz a nagy katyvasz. Egy ideig lehet magyarázni a sikertelenséget, még nem állt össze a csapat…szokniuk kell egymást, de jó úton járunk…. Ez jellemző az egész magyar focira, évtizedek óta nincs komoly áttörés, nincs koncepció. Nos, egyelőre ennyit, lehet, hogy kellen egy alaposabb elemző cikket írni.
