Tegnap ott voltunk és nagyon sokan voltunk. Felemelő érzés volt egy ilyen magabiztos, erős tömegben sétálni, a késő őszi napsütésben. A tömeg türelmesen és elegánsan viselkedett. Nem rohant senki, nem akartak előnyt szerezni, hogy néhány 10-100 méterrel előrébb legyenek, és ami feltűnő volt, hogy rendkívül udvariasan viselkedett mindenki a többiekkel. Az idősebbeket segítettük a sokszor egyenetlen úttesten, a gyerekekkel kiemelten udvarias volt mindenki. Lassan a Békemenet nemzetközivé válik…. a lengyelek mellett olasz, német és svéd lobogókat is láttam. A Miniszterelnök beszéde telitalálat volt, minden szava a helyén és egységet képezett. Ezzel együtt 1956-al lényegesen többet kellene foglalkozni, mert a köztudatban elég egysíkúan emlékeznek meg róla. A mi korosztályunk is nagyon keveset tudott róla, hiszen ekkor még gyerekek voltunk, nem láttuk az odavezető utat, csak annyit, hogy apáink késő este jönnek haza. Igen, mert aki tudott két-három állásban dolgozott, hogy biztosítani tudja a családjának a megélhetést. Ez a megélhetés a Rákosi vezetés „szakértelmének” köszönhetően egyre többe került, és végül robbant az elégedetlenség. A forradalom-amit nekünk ellenforradalomnak tanítottak-leverése után jött az az időszak amikor még sok mindent nem értettünk, de egyre több megmagyarázhatatlan dologgal találkoztunk. Nem értettük, hogy a szomszéd mérnök bácsi miért szomorú, és miért dolgozik kemény fizikai munkát, és miért váltogatja gyakran a munkahelyét? Aztán láttuk az iskolában, hogy nem minden osztálytársunkat mérték egyenlő mércével, és sok osztálytársunk volt aki nem vett részt közösségi dolgokban, ahogy vége volt a tanításnak rögtön hazament. Utólag kiderült, hogy a szülők így óvták a családot, nehogy a gyerek elszóljon valamit az iskolában. Aztán nagyobbak lettünk és egyre több információ elérhetővé vált. Azt is láttuk, hogy más osztálytársaink másképpen éltek, nem voltak anyagi gondjaik, sokszor a tanárok is másképpen bántak velük. Aztán az egyetemi felvételiken láttuk hány embernek nem kellett felvételezni, mert a család rendelkezett olyan kitüntetésekkel ami sok mindenre feljogosította a családot. Igen, ezek a társaink nem felvételiztek, ők beiratkoztak, és ha nem tetszett valami akkor mentek más egyetemre, főiskolára. És…nagyon jól tanultak….mindig tudták a választ arra két tételre, amit anyukának, apukának a előzőleg a rektor, vagy dékán megküldött. Más társainknak többször kellett felvételizni, és többször bizonyítani, hogy igenis értenek ahhoz ahová menni akarnak. Az eddigiekből gondolom mindenki rájött, hogy az 56-os forradalom vesztesei- és a győztesek képezték a két oldalt. Nem volt megbocsátás, a bélyeg mindig bélyeg maradt, és ez ment utána a munkahelyeken is. Igen, Ők voltak a megbízhatók, és így Ők lettek a vezetők. A teljesítményüket láttuk a Szovjetunió hadserege nélkül összeomlott az egész rendszer. Évek múltán sem volt megbocsájtás, kíméletlen kegyetlenséggel tettek tönkre családokat, karriereket. Csak gondoljatok bele, milyen gyomorideggel jöttél át a nyugati határon, ha egy olyan könyvet, lemezt hoztál be amit Ők nem kedveltek. Életünk minden részét szabályozták, az információt erősen megszűrték, és figyeltek és figyeltettek nagyon sok embert. Sok embert zsarolással besúgóvá tettek, komoly lelkiismereti problémát okozva nekik. Igen, ezek Ők akik a mi humánus demokráciánk miatt megmaradhattak a korábbi pozícióikba, és megint tönkretették az országot: óriási munkanélküliség, rekord nagyságú IMF hitel, devizaadósság, hozzá nem értő áron aluli privatizációk…. felsorolhatatlan. Láttuk mit műveltek 15 évvel ezelőtt, és most megint készülnek. Világos, rendben az ország erős gazdasági- pénzügyi fundamentumok vannak, most lehetne megint turkálni a nemzeti vagyonban. Tömegbázisuk a csőcselék színvonalán, de már fenyegetődznek. Mindenkit elszámoltatnának bemondások, törvények nélkül. Földönfutóvá akarnak tenni embereket, nem tudni milyen elvek alapján? Hurrá, eljön megint a házmesterek besúgó rendszere, támogatóik nagy része azt hiszi, amit elvennének a tehetősektől azt ők kapnák meg. Egyáltalán ki nevezhető tehetősnek? A gyermekeink akik tanulmányaik révén már milliós fizetéseket kapnak, mert a piac így árazza a tudásukat? Őket akarják adóztatni, és teljesítmény nélkül osztogatni a képzetlen tömegnek, akik magukkal nem tudnak mit kezdeni. Na, ezt nem szabad megengedni még egyszer. A Miniszterelnök beszéde világos volt: nem tőlük kell tartani, hanem a mögöttük lévő nemzetközi háttérhatalomtól. A kérdés nagyon egyszerű: Vagy mi, vagy ők? Ezért kell mindenkinek elmenni jövőre szavazni. Mi nem Ők vagyunk, nekünk demokratikus úton kell megsemmisítő vereséget mérni rájuk ismét. Meggyőződésem, hogy gyermekeink, unokáink jövője múlik ezen. Látjuk mit akarnak, hogyan akarják a többi csak rajtunk múlik.
