Két dolog nem hagy nyugodni már a rendszerváltás óta: az egyik a politikusok vagyonnyilatkozata körüli huza-vona, a másik az iskolai végzettségekről szóló információk. Az első kérdés kimondottan szakmai jellegű, bármelyik jól felkészült könyvvizsgáló megadja azokat a kritériumokat amelyek alapján az átláthatóság biztosítható lenne. És…tetszik vagy nem tetszik, ez érvényes lenne a tágabb családi kapcsolatokra is. Így érthetővé válna, illetve nem képezné vita tárgyát, hogy egy pályakezdő politikusnak miért van a számláján egy nagyobb összeg, amit történetesen valamelyik rokon adományozott Neki. Igen, ez a fajta átláthatóság feltételezné az ún. lobbi tevékenység jobb és pontosabb szabályozását is. Hogy értsétek miről van szó: ha az USA-ban valaki támogatja az elnökválasztáson valamelyik jelöltet, és ezért nagyköveti állást kap, az náluk lobbitevékenység, nálunk korrupció. Tudom kicsit sántít, de érthető a lényeg. Nagyobb falat a másik kérdéskör kinek mi az iskolai végzettsége, hol szerezte és milyen úton- módon? Ma ugyanis nálunk bárki lehet politikus, senki sem vizsgálja az alkalmasságát, családi-és egyéb körülményeit. Jó, van az átvilágítás, de az nem arra vonatkozik amire én gondolok. Óriási port vert fel, pl. Gyurcsány diploma hiánya, aztán jöttek a plagizációs ügyek, amelyek teljesen beépültek az akkori oktatási rendszerbe. Akkor nem minősült annak, ma igen. De nézzük Karácsony ügyét, elképesztő, hogy Budapest főpolgármestere a nyelvvizsgájával kapcsolatban belehazudik a Tv-be és ezzel minden rendben. Hasonlóan elképesztő, hogy ráadásul egyetemen oktat tudományos fokozat nélkül. Miben különbözik a plagizálóktól? Ez utóbbiakat felakarták akasztani, ez utóbbit simán elnézzük. De, nézzünk szét a miskolci önkormányzatnál. Az egyik alpolgármester iskolai végzettségéről a bejegyzés, hogy üzleti végzettség…..hogy hol és mikor szerezte, bejegyzett, vagy valamilyen tanfolyamon, nem tudni. Sorolhatnám vég nélkül. Tudom ehhez majd mindenki hozzászól attól függően, hogy milyen oldalon áll, és majd megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant. Ugyanis ha valaki másnak akar látszani, mint ami, az az én kategóriám szerint csalás. Megtévesztéssel hivatalhoz, anyagi előnyökhöz jutni, ugye megint nem szép dolog. Aztán az még külön hab a tortán amikor ezen politikus mások felett mond ítéletet. Ezek a problémák folyamatosan jelen vannak a mai politikai életben. Most éppen Márki Zay- Péter végzettségével, doktorijával foglalkoznak a suttogók. Hasonló a probléma az önéletrajzokkal is. Nem teljességgel, de döbbenetes dolgok látnak napvilágot jó néhány politikusról, önkormányzati képviselőről. Most nem az az érdekes, hogy kik ők, hányan vannak, és melyik oldal jobban sáros? A jelenség az érdekes, az amikor politikusok, ún. civilek korrupciót kiáltanak, és jogalap nélkül vádolnak embereket, nos, ugyanők támogatják és falaznak a nyíltan hazudozó, csalással hatalmat szerző közéleti hiénának. Ez jobb, már nem akarom lejáratni a politikus kifejezést. Nos, mi következik ebből? A leendő politikusokat alaposabban megkell ismerni, azaz nem tudok jobb kifejezést javítani kell a kádermunkát, avagy a HR tevékenységet. Nem akarom bő lére engedni ezen szösszenetemet, de most, hogy végigolvastam, egy nagyon fontos dolog jutott eszemben…….mi van azokkal a pártokkal, akik alapvetően a megtévesztésre jöttek létre? Hol vannak a nagyon antikommunista SZDSZ- jó, ők megszűntek- tagjai, hol vannak a Fodor féle liberálisok, és hol vannak a hajdani MSZMP-ből kiszakadt szociáldemokraták? A volt tagok nagy része megvan, csak mentközben átalakult, beléptek a még élő pártokba, majd jobb híján zöldek lettek, párbeszédet folytatnak önmagukkal. Szóval a régi MSZMP-ben ha balhé volt jött a tagkönyvcsere, és jó néhány alkalmatlan embertől megszabadultak. Azt hiszem az ellenzéki oldalon ennek éppen itt az ideje.
