A cím arra a folyamatra akar utalni, hogy gazdaságban elkövetett melléfogások, rossz helyzetértékelések mennyi kárt tudnak okozni. Erre legjobb példa az energiapolitika, ahol már jelentkeznek a korábbi döntésekből fakadó gondok. Miután az oldal egyik célja, hogy mások idevágó véleményét is megossza, két cikket ajánlok a figyelmetekbe. Most, hogy közeledik a fűtési szezon ilyenkor óhatatlanul felvetődik a kérdés: hogyan alakulnak az energiaárak, várható-e áremelés? A közvetlen lakossági kérdés mögött azonban komoly gazdasági kérdések is felmerülnek. Nevezetesen a korábbi ártüskeként jelentkező tőzsdei kiugrások egyre stabilabbá válnak és tartós tendenciát kezdenek kialakítani. A tervező asztalon működő energiamodellek a valóságban nem hozták az elvárt árcsökkenéseket, a jelentős támogatások ellenére. További problémát jelentett, hogy az európai ” szakpolitikusok” tovább fokozták a hagyományos erőművek kivezetésének sebességét. A megújulók kieső kapacitásait a hagyományos erőművek nem tudták pótolni-kivéve a stabilan működő francia atomerőműveket-így az elmúlt években megszokott 30-40 euró/ megawattóra közelében mozgó villamosenergia árak 100 euró fölé emelkedtek. Londonban stabilan 150 euró felett, sőt volt olyan időszak amikor az 500 eurót is elérte. Az Európai Központi Bank elnöke Christine Lagarde az energiaárak növekedését nevezte meg az emelkedő infláció egyik fő hajtóerejének. Akiket bővebben érdekel a téma a nagyon részletes és korrekt cikket megtalálja az origó.hu Elszabadultak a villamosenergia -árak az európai tőzsdéken című cikkben.
Hasonlóan nagyon jó elemző cikket írt Lóránt Károly, aki egy skót szervezetre hivatkozva azt taglalja, hogy milyen káros hatásai vannak a szélerőműveknek, hány halálos és egyéb balesetet okoznak, azontúl, hogy élettartamuk sokkal rövidebb, mint bármilyen más erőműnek. Érdemes megvizsgálni Frans Timmermans- most éppen az Unió klímapolitikájáért felelős biztosa- és Kadri Simson az energiapolitikáért felelős biztos 2020- ban tartott sajtótájékoztatóján elhangzott kijelentéseket. Ők a tengerre telepített / offshore / szélerőművek kapacitását 30-szorosára akarják növelni / 300 GW / 2050-re. A 300 GW azonban túl kevés lenne a klímasemlegességhez, a dokumentumban nem szerepel teljeskörű energetikai elszámolás, így fogalmunk sincs milyen további energiaforrásokat vesznek figyelembe. Miután ez hiányzik a szerző magánszámításokat végzett. Kitért ebben arra a tároláshoz használatos akkumulátorok- TESLA Powerwall 6,4 kWh – mint legkorszerűbbeket veszi alapul. Horribilis számok jönnek ki mind darabszámban, mind pénzértékben. Ugyancsak döbbenetes számok jelentkeznek a területigényben. Ezt már valamelyest az unió vezetése is észlelte és most a megújulók által termelt villamosenergiából vizet akarnak bontani hidrogén előállítására. A cikk kitér az energiaátalakítás költségeire is. Összességében van egy olyan Uniós „terv” amihez sem a kapacitások, sem az pénzforrások nem állnak rendelkezésre. Nagyon ajánlom a cikket végigolvasni. Forrás: Magyar Hírlap, Lóránt Károly: Szélkerekek mindhalálig.