Nézzük az amerikai elnökválasztást. November 3-án óriási viták mentek a közösségi portálokon, hogy ki fog nyerni, miért jobbak nekünk a demokraták, ahol a fő érv az volt, hogy na, most Orbán Viktort megregulázzák. Aztán lefutott a választás aminek a mai napig nincs végeredménye. Korábban is leírtam, hogy ezt az USA nem engedheti meg magának, mint a világ vezető katonai-és gazdasági hatalma, mert a rendkívül kényes világhatalmi egyensúly könnyen borulhat, és nem kívánatos tendenciák felerősödhetnek. Van azonban ennek egy nagyon erős belföldi vonzata is, amit nálunk sokan megint nem értenek, nevezetesen, hogy Texas és másik 18 állam miért kéri a választási eredmények felülvizsgálatát a csatatér államokban. Itt már nem arról szól a fáma, hogy ki mennyi szavazatot kapott, hanem arról, hogy néhány államban a saját és az USA alkotmányával szembemenő változtatásokat fogadtak el a választásokat megelőző néhány napban. Ezeknek az államoknak elsősorban nem az a gondja hogy Biden vagy Trump, ha nem saját szavazóik véleményének a degradálását jelenti, hogy ők nem fair módon jártak el. Az államok alapvető, még az egyesüléskor megfogalmazott alapelvét látják sárba tiporva. Szóval ebből világosan látszik, hogy Amerikát nemcsak a faji ellentétek, hanem az alapértékek komoly sérülése is feszíti. Az elemzők végig ezt emelték ki, hogy a választásba vetett bizalom megrendülése, komoly érdeksérelemmel jár. Az utóbbi időben néhány korábbi titokszolga azt nyilatkozta, hogy a Black Lives Matter, az Antifa mozgalom a kijevi színes forradalomhoz hasonló forgatókönyv szerint zajlik. Mindezt arra vezetik vissza, hogy az Obama kormány olyan mértékben becserélte embereit a hatalomba, hogy Trump-nak nem volt ideje és lehetősége saját embereit helyzetbe hozni. A számítógépes rendszer hibája miatt az egész választást végig kísérte egy kínai „marxista” vonal megléte. Érdekes, hogy Biden fia mindkét helyen Ukrajnában és Kínában is komoly érdekekkel bírt. Összességében erre alapozták azt a véleményüket, hogy az USA polgárháborús helyzetben van. Az is érdekes, hogy Black Lives Matter és egyéb mozgalmak most viszonylagos csendben vannak.
A másik ami kifog a mi nagyon felkészült balliberálisainkon, hogy Orbán Viktor hogyan tud ennyire erőteljes tényező lenni az európai politikában? Nem értik, hogy egy kis lélekszámú ország vezetője hogyan emelkedhet ilyen magasságokba? Egész egyszerűen úgy, hogy felismeri mi a közös közép-keleteurópai országokban és ahhoz keresi meg a szövetségeseket. Ez nem ördögtől való dolog, hiszen pont erről szólna az unió, hogy a kis országok is azonos súllyal képviselhetik saját érdekeiket. Az is igaz, hogy ez nem nagyon működött az utóbbi időben. Akik Orbán Viktor elszigeteltségéről beszélnek nem látják a valóságot. Ha összeadjuk azon országok népességét akik nyíltan, vagy óvatos nyilatkozatokkal a magyar-lengyel javaslat mellet voltak, komoly népességet tesznek ki. Maga a közel 40,0 milliós Lengyelország, a csehek, szlovákokkal 16,5 millió, és nyugodtan idevehetjük az olaszokat is a maguk 60,0 milliójával. Velünk együtt közel 130,0 millió embert képviselnek ezek az országok, és akkor nem beszéltem még a hallgatólagosan a lengyel-magyar vétónak drukkolókról.