Támad a vírus, és nálunk a családban erősödik az önkényuralom, nevezetesen a lányaim az unokák érdekében erőteljesen korlátozzák a szabad mozgásomat. Mit tud csinálni ilyenkor az emberfia még többet olvas és gondolkodik bizonyos dolgokról. Ennek egyik pozitív eredménye, hogy az unokának szánva elkezdtem felolvasni a Toldit, de érdeklődés hiányában- az unoka elment legózni, négy éves még elnézhető neki-én olvastam végig. Megint nagy élmény volt. Erről ennyit, ez magánügy…..de javaslom, hogy a kényszerűség alatt vegyétek elő kedvenc könyveiteket, vagy olvassatok újakat, hallgassatok zenéket, vagy végezzetek bármilyen hobbi tevékenységet….higgyétek el nem lesz olyan komor a világ. Na, nézzük a dörmögés okát. Az USA-ban dúl a választási kampány, melyről a magyar sajtó, főleg annak a balliberális oldala mélyen hallgat. Nem ütötte meg az ingerküszöbét, hogy Amy Coney Barret lett a legfelsőbb bíró, aki Trump elnök úr támogatottja volt. A közöségi portálokon viszont mennek a támogató nyilatkozatok Biden mellett. Csak tudnám, hogy miért? Ha megnézzük, hogy hány különböző szinten működő bírót nevezett ki Trump, akkor világosan látszik, hogy nem lesz könnyű dolga az utódjának. Ami ránk tartozik jó lenne egy elemző cikk a korábbi amerikai nagykövetekről, akik folyamatosan beavatkoztak a magyar belügyekbe, és a magyar- amerikai kapcsolatok egy centit nem javultak. Ehhez képest a most leköszönő nagykövet minden tiszteletet megérdemel. Mindemellett a nagykövet úr ragyogó elemzést adott az interjúiban az amerikai sajtó helyzetéről. Ennek az a lényege, ha a sajtóból akarod megtudni mi történik az USA-ban semmit sem fogsz tudni a ferdítések, csúsztatások miatt. Érdekes, mintha errő írt volna Udo Ulfkotte német újságíró is könyvében. A mi helyzetünket ne is említsem, ahol már majdnem törvényes szintem mozog a fake news gyártás, és nem értem miért nem lehet fellépni ellenük? Ha már diktatúra van -a balliberálisok szerint-legyen diktatúra. A leköszönő nagykövet nem kímélt olyan, orgánumokat, mint a Washington Post vagy a New York Times amelyek valamikor mérvadó újságok voltak. Az USA-ban is hasonló gondokkal küzdenek a sajtó berkeiben, mint nálunk, és hasonlóképpen felvetődik a közösségi portálok cenzúra tevékenysége, de ez egy másik cikk témája lehetne.
A másik dörmögni való dolog az orvosok fizetésemelése, és az ehhez kapcsolódó jogszabályok. Tegnap az ATV-ben nyilatkozott Kincses Gyula, hogy az orvosok- szerinte 70,0 %-a- nem támogatja a rendezést és tárgyalásokat akar. Mondja ezt az a Kincses Gyula aki korábban kijelentette, hogy az orvosok elfogadják a rendezés módját. Kérem szépen én minden komoly szakmát, legyen az egyetemi végzettséghez kötött, vagy nem elismerek, és tisztelek. De, van itt egy kis probléma, nevezetesen, hogy az Orvosi Kamara javaslatát fogadta el a kormány. Két kérdés vetődik fel nálam: az egyik tényleg az orvosokat képviseli a kamara? A másik, a kamara javaslata mennyire volt ismert az orvosok előtt, hány %-uk támogatta azt? Egyáltalán az orvosok hány %-a kamarai tag? Akárhogy is történt a dolog felvetődik a Kamara vezetőségének az alkalmatlansága. Kincses úrnak most nem levelekkel, javaslatokkal kellene bombázni a kormányt, hanem csendben lemondani, mert semmi garancia sincs arra, hogy az újabb javaslatok megalapozottak, és a résztvevők érdekeit tükrözik. Ez legyen nagy tanulság a szakszervezeti vezetők számára is akik sokszor politikai köntösben szövegelnek, és támadják a kormányt. Szóval csak óvatosan, mert lehet, hogy elfogadják a javaslatukat, és nehogy akkor törjön ki a balhé. Hát mára ennyi volt a dörmögni való…egyelőre.