Néhány ismerősöm mondta mostanában több politikai cikket írok, mint korábban. Elfogadva véleményüket nézzünk egy más területet a focit, amely így bajnokság végén mindig felülír nagyon sok más témát. Már korábban is írtam, hogy mi fordítva ülünk a lovon, nálunk nem az a vitatéma, az érdeklődés tárgya, hogy ki lesz a bajnok-óh, már évek óta nem-hanem kifog kiesni, és aki nem az miért nem? Aztán máris jönnek az összeesküvés elméletek, hogy igen beleszólnak a fociba, Orbán irányítja az egészet….és a többi. Na, akkor csak én írok a politikáról? Szóval komolyra fordítva a szót, a magyar sport mindig is a politika szerves része volt főleg az ötvenes években, de különböző intenzitással napjainkig is az. A kommunista pártpolitikában alapelvként rögzítették, hogy minden területen bizonyítanunk kell a kapitalizmussal szembeni fölényünket, és a sport iránt megnyilvánuló hatalmas érdeklődés széles bázisnak látszott e tekintetben. Arról persze már mélyen hallgattak,hogy a széles tömegek előtt főleg nem a pátpolitika volt az érdekes, hanem a történelem folyamán elszenvedett igazságtalan sérelmekért valamifajta kis elégtételt éreztek. Nem véletlenül kísérte felfokozott várakozás a szovjetek, románok és az utódállamok közötti összecsapásokat. Ez aztán szépen megmaradt a „konszolidált” Kádár érában is, ahol már a különböző ágazatokhoz tartozó politikai, szakszervezeti vezetők tekintették sajátjuknak a csapatot, és intéztek kiemelt támogatásokat az érintett kluboknak. Így virágoztak a nehézipari háttérrel rendelkező klubok, kis régiónkban a Pereces, a Diósgyőr az Ózdi Kohász, és a bányász települések csapatai. Ha ezek a klubok sikeresek voltak, akkor ezen párt-és szakszervezeti vezetők is népszerűek voltak. És….ebben dagonyáztunk évtizedekig, de aztán történt valami, amit nagyon nem akarunk megérteni, még harminc évvel a rendszerváltás után sem. Nevezetesen, hogy megjelent a magántőke, és elkezdtünk kapitalizálódni, annak minden előnyével nyűgével együtt. Politikusainknak köszönhetően sokszor a nyűg jobban dominál, de ez más történet. Hát, itt érkeztünk el napjaink gondjához, problémájához….akkor mi a helyzet a fociban, és ezen belül Diósgyőrben? És itt jönnek a szurkolói ” szakemberek” nem ezt a játékot kell játszani, más csapatot kell pályára küldeni…..szinte felsorolhatatlan. Aztán edzők jönnek, edzők mennek, és mi évek óta magyar foci negatív élvonalában vagyunk, az örök diósgyőri kérdéssel: kiesünk, vagy nem esünk? És jönnek a vezetői magyarázatok, a szurkolói ankétok……csak egy ember nem nyilatkozik évek óta, pedig kellene. Ja, igen Ő a tulajdonos Leisztinger Tamás. Róla nem tudni mit akar, mi az elképzelése, hogyan tovább? Pedig ebben a kérdésben megkerülhetetlen! Ő annyiban különbözik a korábban itt sütkérező pártemberektől, hogy ő a SAJÁT PÉNZÉT teszi a vállalkozásba. És….teszi ezt évek óta, úgyhogy saját bevallása szerint nem ért hozzá. Nem én mondom, Ő nyilatkozta. Lehet, hogy nem ért a különféle edzésmódszerekhez, taktikai elemekhez…de feltételezhetően ért a pénzhez, különben hogy lenne itt? A szauna hírek szerint az utalások is rendben jönnek, csak azt nem tudjuk mit akar? Pedig ez most nagyon fontos lenne, mert a koronavírus új helyzetet teremtett…nem tudni, hogy Leisztinger vállalkozásait ez hogyan érintette? Tudja-e továbbra is támogatni a csapatot? Aztán további kérdés, hogy az eddigi játékosvásárlások, eladások milyen egyenleggel zárnak? Kell-e újabb tőkepénz? Aztán mi a helyzet a kassai terjeszkedéssel? Kérdések tömkelege, amelyek, sok más, és egyéb problémát is felvetnek, valóban nincs jobb klubmodell? az állami pénzek, főleg az utánpótlás terén, biztosan jól hasznosulnak, szintén szauna hírek alapján, nincs túlfejlesztve a csapat körül, illetve csapatból megélő „szakértői” létszám? Tehát addig amíg nincs egy komolyabb átvilágítás, amit most minden cég megtesz a hogyan tovább érdekében, és ennek alapján korrekt szurkolói tájékoztatás-persze csak ami ránk tartozik-addig szócséplés minden….ez a cikk is.
