Néhány nappal ezelőtt írtam az Európa Unió tehetetlenségéről, és óriási kérdés miért alakult ez így, és egyáltalán mi lehet a megoldás? Mint minden témát történeti áttekintéssel érdemes megközelíteni, ahogy a klasszikusok is tanácsolták. ” Beszéld el nekem a múltat, és megismerem belőle a jövőt” mondta egy nagyon korai gondolkodó, akit úgy hívtak, hogy Konfucius. Tehát ha követni akarom a nagy bölcs útmutatását, meg kell vizsgálnom, hogyan alakult az európai gazdaság fejlődése. Itt, és most csak az általam lényegesnek tartott pontokra akarok rámutatni. Ez annál inkább is szükséges, mert a témának széles szakirodalma van.
Ami tény: 1957 március 25-én hat európai állam írta alá Rómában az Európai Gazdasági Közösséget / EGK / és az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó egyezményeket, és köznapi nyelven ezeket hívjuk együtt a római szerződésnek. E szerződés előzménye volt a brüsszeli 1948, majd a párizsi 1951-es szerződés. A Jean Monnet közgazdász által megálmodott 1951-es egyezmény létrehozta az Európai Szén-és Acélközösséget ha úgy tetszik a Montánuniót. E szervezet összehangolta a hat állam nehézipari termelését, ezzel biztosítva a felügyeletet az esetleges újabb háborús törekvések felett. A Közös Piac tagjai megszüntették egymással szembeni vámokat, biztosították a tőke és a munkaerő szabad áramlását, GAZDASÁGPOLITIKÁJUKAT igyekeztek úgy összehangolni, hogy minden ágazatban NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS alakulhasson ki. Ez oly annyira sikeres volt, hogy 1973-ban az ír, brit és dán állam is az EGK tagja lett, így megszűnt Európa másik gazdasági szerveződése az EFTA. Közben a hat alapító állam összekapcsolta energiarendszerét, kialakította saját atomenergia politikáját. A bővítés minőségi változást is hozott, már nemcsak gazdasági, hanem politikai és kulturális közösségként határozták meg önmagukat. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Magyarországon ebben az évben nyesték vissza az 1968-as reformok kedvező hatásait megalapozó szabályozókat. A gazdasági eredmények világraszólóak voltak,de vajon miért? És…miért csökken ez a részesedés azóta? Nézzük meg az EGK szervezeti felépítését amely követte a Montánunióét. Az EGK megalakulásával a Montánunió nem szűnt meg! A három szervezet az EGK, a Montánunió, az Euroatom 1965-ben egyesítették, 1967-es hatállyal. Nos, az EGK -Közös Piac- szervei a következők voltak: 1. Közgyűlés / Európai Parlament / 2. Miniszterek Tanácsa / Tanács / 3. Bizottság 4. Bíróság 5. Gazdasági és Szociális Bizottság. Ekkor alakult ki, hogy az EGK legnagyobb hatáskörű szerve a Tanács. Mi a lényeges ebben a felállásban? Az, hogy a Közgyűlés / Európai Parlament / tagjait 1979-ig a tagállamok DELEGÁLTÁK. Miért fontos ez? Mert így Európa legfelkészültebb közgazdászai, mérnökei, és egyéb tudományok képviselői dönthettek komoly GAZDASÁGI kérdésekben. Ez a lendület a 80-as évek végéig kitartott, és a sok eredmény mellett olyan nagyszabású vállalkozások jöttek létre, mint pl. az Airbus, komoly nemzetközi kooperációval. Aztán a komoly kooperációt felváltotta a vámok lebontása révén elérhető előnyök politikája, így erősödött a kapcsolat a Magreb államokkal. A világpolitikában bekövetkező változások, a Szovjetunió felbomlása, a csatlósállamok szétesése, és gazdasági problémáik új kihívásokat jelentettek az Uniónak. És…ezeknek a kihívásoknak már az egyre inkább politikai szervezetté váló Európai Parlament nem tudott jó válaszokat adni. A csatlakozó államoknál a politikai intézmény rendszer kiépítése volt a priorítás, a gazdasági kooperáció másodlagossá vált, vagy sok területen meg sem valósult. Ennek következtében az extenzív európai gazdaságpolitika a hatékonyság rovására ment, a megnyíló új piacok szinte minden terméket felvettek, és nem késztették komoly versenyre az alapító államok cégeit. Az új piacokon a termelési kooperáció alacsony szinten valósult meg, a Kohéziós-és Strukturális Alapokból a felzárkóztatásra szánt pénzek jó része visszakerült a fejlett nyugati államokhoz, ahogyan Thomas Piketty A Tőke című könyvében kifejtette. Az Európai Unió részesedése szép lassan csökkenni kezdett a világpiacon, és a gazdasági programok menedzselése helyett parttalan viták folytak és folynak a parlamentben. A Parlament összetétele hátrányosan változott, a korábban nagy távlatokban való gondolkodást felváltotta a pitiánerség. Az elrontott választási rendszer miatt-ami szerintem nem más, mint ÁLDEMOKRÁCIA- a törpepártok háttéralkui, és kicsinyes bosszúállásai jellemzik. Képzetlen, megfelelő iskolai végzettség nélküli emberek gyülekezőhelye az uniós parlament, tisztelet a kivételnek. Megfigyelhető, hogy a választók nem az európai értékekre, hanem saját országaik pártjaira szavaznak ismét. Így olyan törpepártok jutnak be a Parlamentbe akik saját országukban azért nem kerülnek hatalomra, vagy hatalom közelébe, mert képtelenek átfogó programot felmutatni. Jól látható ez a magyarországi választásokon, és az országos választásokat követő európai választásokon is saját pártjaikat preferálják, fel sem merül a gondolat, hogy itt más léptékek, kihívások vannak, itt Európáról van szó. Nem értik ezt a hazai törpék sem, és az unióban akarják kompenzálni hazai sikertelenségüket, rombolva ezzel az ország tekintélyét, és lassítva, sőt sokszor elterelve a figyelmet az európai problémákról. A teljesség igénye nélkül borzalmas dolgok történtek az Unióba, csak gondoljuk végig a nagy titokban folytatott TTIP tárgyalásokat, amelyről tulajdonképpen a tárgyalókon kívül senki nem tudott semmit. Hogyan akarták azt bevezetni, mi volt a cél? A mai napig nincs válasz ezekre a kérdésekre. Nem tudott mit kezdeni, és a mai napig nem tud a migránshelyzettel. Már látjuk a korábbi tévedések „eredményeit” és látjuk a káoszba fulladó Európát. Nincs a mai napig adekvát válasz a klímahelyzetre…..nem a klímahisztire gondolok. Erről írtam itt a zotmundhirek-en két részes cikket, amelyben rámutattam, hogy még a közelébe sincsenek a problémának az európai zöldek. Hogy lennének, amikor nem tartalmi kérdésről van szó, hanem sok politikus esetében csak simán pártváltásról. Ettől egyikük sem lesz azonnal szakértő, de ez megy mostanában kis hazánkban, és az európai parlamentben is. Vagy tessenek visszagondolni az Északi – és a Déli Áramlatok körüli huza-vonára, vagy az Oroszország elleni szankcióra, amely az USA pozícióinak javításán túl Európának gazdasági károkat okozott. Nem sorolom tovább, ennyi is bőven elég. Ezzel együtt voltak törekvések a változtatásra, hogy milyen irányba, ezzel fogok foglalkozni a második részben.