Morfondírozok… Miskolcról, fejlesztésekről és a szakértőkről.

Kétségtelen a szakértők országa vagyunk, ezt már tapasztaltuk a paksi erőmű bővítése, a klíma, a hadsereg fejlesztése kapcsán, és még sorolhatnám oldalakon keresztül. Sokakban felbuzog a elfojtott szakmaiság, ráadásul most mindenbe bele lehet szólni-ez a demokrácia már csak ilyen- és így mennek a vélemények a különböző fórumokra, sokszor akadályozva az érdemi munkát.  Ez a nagy felbuzdulás általában választások után szokott a csillagos égig emelkedni. Ilyenkor mindenki annyira akarja az új polgármestert, a hivatalt segíteni hogy csak na. A „segítésnek” több változata van főleg olyan projektek esetében nyilvánulnak meg, amelyek befejeződtek, és az érv: Elcseszték, én  megmondtam, csak nem hallgattak rám. Aztán jönnek a víziók: mit kellene, de azonnal…ezek egy része nosztalgiából táplálkozik, a  másik része pedig távoli nagy metropolist lát maga előtt. Mi a közös ezekben a megoldásokban, javaslatokban? Az első: FELELŐSSÉG nélkül lehet dumálni, hiszen nem rajtuk fogják számon kérni a megint ” elcseszett” dolgokat. A következő közös dolog, teszik ezt úgy, hogy fogalmuk sincs mibe kerül a javaslatuk, és  talán ezzel kellett volna kezdeni hiányzik a komplexitás. A nagy felbuzdulás aztán az új vezetőket arra sarkallja, hogy nyilatkozzanak, hogyan tovább- most legutóbb a főépítészt-de mi konkrétumot lehet mondani? Semmit! Három hónap után még a nem tisztázott-legalább is közvélemény számára- hogy milyen a város pénzügyi helyzete? Milyen bevételek várhatóak, és mikor, mi az amit azonnal fizetni kell? Ez az egyik oldal, a másik: mi van az elkezdett beruházásokkal, fejlesztésekkel, mennyi lesz ennek a pénzügyi vonzata? Lehet-e rajtuk módosítani, vagy olcsóbbá tenni? Már a helyzet felmérésről regényt lehetne írni. És… akkor itt vannak az igények.  Mi a teendő? írta V.I. Lenin abban az időben. Ez megint egy könyv témája lehetne, de próbáljuk meg.

A priorítások közül az első, hogy azok a megkezdett beruházások menjenek végig, döntően azok, amelyek a város idegenforgalmához kapcsolódnak. Ezek, ha gyorsan befejeződnek, már termelhetnek további forrásokat-multiplikátor hatás-de csak akkor ha ezzel párhuzamosan elkezdjük szervezni azokat a rendezvényeket, amelyek plusz bevételi forrásokat hoznak. Röviden, megvan a hardver, tegyük hozzá a softvert. Ez érvényes döntően a várra, tapolcai strandra, és a meglévőkre, mert az idegenforgalom azonnal hozza a pénzt.  Aztán jönnek a nagy, évtizedek óta húzódó kérdések. Igen, az Avas szálló, mi legyen vele? A választáskor ezt a program nagyvonalúan elintézte, mondván nemzetközi tendert kell kiírni rá. Hát igen, ez tipikusan az a megoldás, amikor elképzelésem sincs, hogy mit akarok, és várom a külföldit aki majd jó pénzért megmondja mi jó nekünk. Az Avas esetében nem biztos, hogy szállodában kell gondolkodni, és nem biztos, hogy magán megoldást kell szorgalmazni. Eddig más irányú hasznosításra nem hallottam elképzelést, pedig lenne. Nyilván lennének ettől fontosabb feladatok, de ez már annyira beleivódott a közvéleménybe, hogy nagyon fontos politikai tényezővé vált.

Nem akarom végigvenni a korábbi és az új elképzeléseket, de a városvezetésnek döntenie kell egy hosszabb távú belvárosi tömbrehabilitációs programról, ezt majd később bővebben kifejtem. Aztán foglalkozni kell más érdekcsoportok nyomására az Avasi pincesorral is, aztán ahogy a főépítész nyilatkozatából kivettem a Búza térrel is van valami elképzelés. És… akkor még nem beszéltünk arról, hogy a jövőre vonatkozó uniós pályázatokhoz hogyan és miként tudunk hozzájutni? Fontos kérdések? Igen, azok, és akkor még nem beszéltem a gazdaság fejlesztéséről, az új cégek behozataláról. Ami gondot okoz, hogy ezeket egyidejűleg kell megvalósítani, ami véleményem szerint új irányítási formákat is feltételez.

Ezek a feladatok nyilván nem teljes körűek, nem is az volt a célom, hogy mindet felsoroljam. Érzékeltetni akartam azok sokrétűségét, és főleg arra ráirányítani a figyelmet, hogy a sok igény a különböző fórumok nehogy elvigyék a figyelmet a fő  feladatokról.

Hozzászólások

comments

Leave a Reply