Morfondírozok

Hétvégén, hét elején olvasgat az emberfia, főleg amíg az unoka alszik. Olvasom a győri késelős esetről a tudósításokat, ahol megállapítják, milyen rendes családból származik az ifjú késelő. Már az összes szomszéd nyilatkozott,hogy csendesek, bár hozzátették nem nagyon kommunikálnak másokkal, zárt életmódot folytatnak. Ez eddig a család belügye, úgy élnek ahogy akarnak, sőt az újságíróknak sem ezzel kellene foglalkoznia. Sokkal inkább azzal, hogy egy 17 éves ifjú miért késsel jár iskolába? Rögtön adódik a kérdés, hány ilyen eset történt eddig az iskolákban, ahol mindig kéznél volt a gyilok, a boxer, vagy egyéb más súlyos testi sértésre alkalmas eszköz, és hogyan lehet ezt megakadályozni? Biztos meglehet, például úgy, mint  amikor én voltam általános iskolás, a tanárok időről-időre táskavizitet tartottak, és oda nem illő szert elkobozták a tanítás végéig. Akkor is ha sok esetben ezek játékok voltak. Ha visszagondoltok a középiskolában a kifüggesztett iskolarend szabályozta mit lehet bevinni és mit nem. Jó gyakorlat, volt? Azt hiszem igen. Akkor miért nem lehet most is alkalmazni ezeket a módszereket? Tudom, rögtön megjelenne a liberális “jogvédők” hada, hogy micsoda zsarnokság, a szabadság korlátozása…neveléssel kell ezt a problémát megoldani, stb.

Másik nagy esemény a színházakban folyó zaklatások ügye, amely már nem tartható tovább. Véleményem szerint csak a jéghegy csúcsát látjuk,de ez is sok. Az a mentegetés, sumákolás ami egyes ügyek eltussolására szolgálna gyomorforgató. Ebből következik, hogy ez egy nagyon bevett gyakorlat lehetett, vagy a szakma velejárójának tekintették, hogy évek óta a hamu alatt izzott a parázs. Most kitört a vulkán és a reakciók az érdekesek! Első dolog a tagadás…..bulvárhír….politikai támadás. Aztán a hógolyó tovább gurul, növekszik és jönnek az elképesztő  jogi megoldások…. hallgatási nyilatkozatok aláírása a dolgozókkal,és lehetőleg mindenkivel. Mit tud tenni a kormányzat a sértett állampolgárai védelme érdekében? Átvilágítja a színházakat, amire már önmagában feljogosítja az tény, hogy döntően ő finanszírozza ezeket a színházakat. Csak mellékesen megjegyzem korábban kellett volna! Mi a reakció? Kimegyünk tüntetni, mert ez a szabadságjogainkat, a művészeti autonómiát sérti. Mondják azok akik a saját dolgozóik egyéni szabadságjogát nem tudták éveken keresztül megvédeni. Most sem a jogos elégtétel megadása az első a számukra! Az ország legtehetségtelenebb polgármestere  Karácsony még felhívást is intézett, szervezi a tüntetést…. az akinek elsőrendű kötelessége lenne tisztába rakni a dolgokat. Szóval a szokásos liberális kettős mérce.

Van ennek a dolognak egy másik oldala is. Ki tudja hányan hagyták el a színházakat e miatt? Biztos vagyok benne, hogy nincs számadat, miért is lenne? És akik maradtak, biztos hogy ők voltak a legjobbak? Hiszen döntően azok nevezik meg ki a tehetséges, ki alakította a szerepet a legjobban akiket ők a hatalommal visszaélve kihasználtak. Ez nevezhető normális versenyhelyzetnek?  Egymással való nemes rivalizálásnak, egy frászt. Van ennek a dolognak egy harmadik oldala is, nevezetesen, ha nem tiszta a közeg akkor nemcsak jogtalan sérelmeket lehet elszenvedni,de jogtalan támadásokat is lehet indítani. Mi történik akkor ha tényleg tehetségtelen színházi emberek alaptalanul vádolnak meg tényleg tiszta színházi vezetőket? Igazolva mellőzöttségüket,, amely tényleg az alkalmatlanságukból fakad? Ki fog helyesen dönteni az ilyen ügyekben? Netalántán az színházi vezető aki el sem tudja képzelni a ” tiszta” ügyeket,mert ő nem így csinálja? Szóval bonyolult kérdések ezek… a színésznők közül sokan felháborodnak, mondván eseti ügyek ezek……világos, mondja erre a hitetlen, nehogy tovább vizsgálják, mert kiderülhet, hogy a felháborodás sem őszinte.

Egy szó és száz, a társadalom még nagyon messze van attól amit sokan az ún. rendszerváltáskor elképzeltünk. Ennek mélyebb gyökerei vannak, talán egyszer erről is írok, attól függően, hogy meddig alszik az unokám?

 

Hozzászólások

comments

Hozzászólás