Az orosz-japán háború cirkálói – 2. rész

Az orosz-japán háború cirkálói – 2. rész

Alig kezdtek bele az orosz hajógyárak a ,,köztes program” megvalósításába – máris határozottan megváltoztak a flotta elé támasztott követelmények és feladatok. Ha 1895 elején a kormány még nem számolt a Japán felől áradó veszéllyel és úgy tartotta, hogy a rendelkezésre álló erők elegendőek a japán könnyű erők féken tartásához – egy esetleges konfliktus, összeütközés esetén, – akkor az év végére nyilvánvalóvá vált Japán intenzív terjeszkedése a Távol-Keleten. A kínai flotta katasztrofális veresége egyértelművé tette, hogy új erő született, amellyel igen is számolni kell.

,Novik” cirkáló. XX. század elejei képeslap.

Azonnal elkezdődött a ,,kiegészítő hajóépítési program” kidolgozása, mely előirányozta a Csendes-óceánon lévő orosz erők bővítését. Ezt 1898-ra fejezték be és az egybeolvadt az 1895-ös program terveivel. A legnagyobb hangsúlyt a páncélfedélzettel ellátott cirkálókra fektették, amelyeknek eddig nem sok figyelmet szenteltek. Tökéletesítve a ,,Szvetlana” és ,,Diana” terveket a Tengerészeti Technikai bizottság 1898-ban megteremtette a feladat-csomagot, mely alapján elkezdődött a ,,futárhajók” tervezése. Ezek II. osztályú (rangú), közel 3000 tonnás hajók voltak. A másik csomag az I. osztályú, közel 6000 tonnás ,,felderítő cirkálókat” vette célba. A feladatcsomagok szerint az I. osztályú cirkálóknak legalább 23 csomós sebességgel kellett rendelkezniük. A 10 csomós, gazdaságos sebességgel legalább 5000 mérföldnyi autonómiával rendelkezzenek. Fegyverzetnek 12db 152-mm, 12db 75-mm, 6db 47-mm ágyút és 6db torpedóvető csövet szántak. A II. osztályú cirkálóknál – 25 csomós sebesség, 5000 mérföldes autonómia, 6db 120-mm, 6db 47-mm ágyú és 6db torpedóvető cső.

A ,,Varjag” cirkáló orosz megrendelésre az USA-ban épült. Építés kezdete 1898, vízre bocsájtva 1899, szolgálatba állt 1901-ben. Vízkiszorítása 6500 t, hajtómű teljesítménye 20000 LE, sebessége 23 Kn. Hossza 127,9 m, szélessége 15,8 m, vízmerülése 6,9 m. Hatótávolsága 5000 mérföld. Páncélzat: fedélzet – 38-76 mm, parancsnoki felépítmény – 75 mm.
Fegyverzet: 12db 152-mm, 12db 75-mm, 8db 47-mm, 2db 37-mm ágyú, 2 deszant ágyú, 2 géppuska, 6db torpedóvető cső.
A japán flottával lezajlott ütközet után (1904. febr. 9.) a hajót legénysége elsüllyesztette. A japánok kiemelték és ,,Soja” név alatt a császári haditengerészetnél folytatta szolgálatát. 1916-ban az orosz kormány megvásárolta a hajót és korábbi neve alatt ismét az orosz flottában szolgált. A forradalom után, 1918-ban, az angolok lefoglalták a hajót, majd vontatás közben elsüllyedt az Ír-tengeren.

A tengerészeti minisztérium által meghirdetett pályázatban elsősorban külföldi hajógyárak vettek részt, mivel a hazai üzemek túl voltak terhelve az 1895-ös program hajóival. Az I. osztályú cirkálók építésével az amerikai, német és orosz cégeket bízták meg: a Philadelphiában található Cramp cég építette a ,,Varjag” cirkálót, Krupp ,,Germania” hajóüzemei építették Kielben az ,,Aszkoldot”, a Schtettinben található német ,,Vulkan” cég építette a ,,Bogatir”-t, a vele egy típushoz tartozó ,,Oleg” hajót pedig a Szent-Péterváron található Novoe Admiraltejsztvo üzeme kezdte összerakni. A II. osztály cirkálóit az Elbingben található német ,,Schichau” gyár kapta (itt tervezték a ,,Novik” cirkálót) és a dán ,,Burmeister und Wein”, amely elkezdte felhúzni a ,,Noviktól” némileg különböző ,,Bojarin”-t. A ,,Novik” tervei alapján a Nyevszkij hajógyárban (Szent-Pétervár) épült a ,,Zsemcsug” és ,,Izumrud” (kisebb sebességgel rendelkeztek, de erősebb fegyverzettel).

 

A ,,Varjag” cirkáló harcban. Jobbra a cirkáló parancsnoka, Rudnyev sorhajó-kapitány
Ezeknek a kicsiny, karcsú és gyors hajóknak a megjelenése igazi szenzációt robbantott ki Európa haditengerészeti köreiben. A ,,Novikok” voltak az első olyan, sikeres hajók, amelyek lehetővé tették a sorhajó kötelékekben történő szolgálatot. Ennek hatására az angolok belekezdtek egy teljesen új hajóosztály építésébe – így jelentek meg az angol ,,felderítő cirkálók” vagy más néven ,,scout”-ok, amelyek képesek voltak a 25 csomós sebességre.
Az ,,Aszkold” cirkáló orosz megrendelésre Németországban épült. Építés kezdete 1899, vízre bocsájtva 1900, szolgálatba állt 1902. Vízkiszorítása 5905 t, hajtómű teljesítménye 19000 LE, sebessége 23 Kn. Hossza 130 m, szélessége 15 m, vízmerülése 6 m. Hatótávolsága 3140 mérföld.
Páncélzat: fedélzet – 39-51 mm, parancsnoki felépítmény – 152 mm. Fegyverzet: 12db 152-mm, 12db 75-mm, 8db 47-mm, 2db 37-mm ágyú, 2db deszant-ágyú, 2 géppuska, 6db torpedóvető cső.
A háború első napjától részt vett a port-arthuri flotta minden hadműveletében. Tűzpárbajt vívott a japán hajókkal, fedezte az orosz torpedónaszádokat, harcolt a japán torpedónaszádok ellen, átvizsgálta a gyanús kereskedelmi hajókat. 1904. aug. 10-én részt vett a kitörési kísérletben. Elszakadva üldözőitől délnek fordult. Eleinte Vlagyivosztokba akarta vinni a parancsnoka, de a sérülések miatt Sanghaiba hajózott és ott internálva lett a háború végéig. Az I. világháború kezdetével beolvadt a francia-angol flottába, amely a német cirkálókra vadászott. Később átvezényelték a Földközi-tengerre. Itt többször cirkált Szíria partjainál, részt vett a szövetséges flotta Dardanellák-elleni hadműveletében. Hosszas franciaországi javítást követően 1917 júniusában megérkezett Murmanszkba, hogy védelmet nyújtson a Kola-öbölben lévő szövetséges hajóknak. 1918-ban a hajót elfoglalták az angolok. 1921-ben a szovjet hatalom visszavásárolta a hajót, de olyan állapotban, hogy egyszerűbb és gazdaságosabb volt lebontani.
Az I. osztályú cirkálók végeredményben igen jelentősen különböztek egymástól. Elsősorban külső méreteikben, kémények számában, a hajtóművek típusában és ami nem elhanyagolható tényező – páncélzatukban. Ez nem csak annak volt köszönhető, hogy más-más cégeknél készültek, hanem annak is, hogy építésük megkezdését követően rendkívül gyorsan változtak a cirkálók elé támasztott harcászati és technikai követelmények. A szakértők egyre jobban hajlottak arra, hogy a jövőben a cirkálók mégis csak a flottakötelékekben fognak leginkább harcolni, így egyre jobban gyengültek a cirkáló-jellemzőik.

 

,,Bajan” cirkáló

A nézetek, tendenciák folyamatos változását rendkívül jól kielemezte R.Melnyikov szovjet haditengerészeti történész, végigkísérve három korabeli cirkáló evolúcióját (,,Varjag”, ,,Aszkold” és ,,Bogatir”). Miközben ezeknél a bevetési távolság folyamatosan csökkent – 5000 mérföld, majd 3140, és az utolsónál 2760, – fokozatosan bővül és javul tüzérségi fegyverzetük, nő a sebességük, ugrásszerűen nő a páncélos védettségük. Ha a ,,Varjag” –on egyáltalán nem voltak lövegpajzsok, akkor az ,,Aszkold”-on az ágyúkat és a kezelő személyzetet már páncélzat fedi, a ,,Bogatir”-on pedig négy 152-mm ágyú páncéltornyokban kapott helyet, négy – kazamatákban, és újabb négy – lövegpajzsok mögött. A ,,Bogatir” cirkálón a támadó elemek oly sikeresen lettek összehozva, hogy a hajót gyakran a páncélos cirkálókhoz sorolták. Ezzel magyarázható, hogy az I. osztályú páncélfedélzetet viselő hajók közül, amelyek 1890-1905 között épültek, éppen ez a sorozat adta a legtöbb hajót (négyet). Közvetlenül a külföldön épülő ,,Bogatir” után a Balti-tengeren elkezdték építeni az ,,Oleg” cirkálót, a Fekete-tengeren pedig 1901-ben felhúzták a sólyákat a ,,Kagul” és ,,Ocsakov” számára.

Az ,,Oleg” cirkáló jelző matrózai

Az 1895-ös és 1898-as orosz programok nagy hátránya az volt, hogy nem szenteltek figyelmet az új típusú, páncélozott cirkálók fejlesztésére. Egy sor államban ezek a hajók, miután csökkentették autonómiájukat és bevetési távolságukat, erősebb páncélzatot kaptak, új tüzérséget, növelték túlélő készségüket, ami lehetővé tette számukra a nyílt tengeri flotta-ütközetekre. Az oroszoknál a ,,Bajan” volt ilyen hajó, amit még az 1895-ös program szerint Franciaországban rendeltek meg. Ez volt az egyetlen orosz páncélos cirkáló, ami az új típushoz tartozott, és amely részt vett az orosz-japán háború harcaiban. Sajnos nem ez volt az orosz tengerészeti hivatal legnagyobb és egyetlen hibája…

Az ,,Ocsakov” cirkáló vázlata
Oroszország időben felismerte és értékelte a Távol-Keleten reája leselkedő veszélyt; időben kidolgozott egy új hajóépítési programot. Ha ezt maradéktalanul betartják, és ha megteszik a szükséges, megelőző lépéseket ahhoz, hogy maximális erőösszevonást hajtsanak végre a Csendes óceánon, akkor az így összegyűlt orosz flotta majdnem kétszer erősebb lehetett volna a japánnál. Bízva abban, hogy a japánok képtelenek lesznek végrehajtani 1902-re saját hajóépítési programjukat, az orosz tengerészeti hivatal állandóan tologatta hajók átadásának és utómunkálatainak időpontját, így Japán nyert két évet. Az 1903-1905 évekre a japán Császári Haditengerészet jóval erősebb volt mint bármilyen, Csendes óceánon összegyűjthető orosz haditengerészeti erő. Egy jó előrelátással bíró politikus számára nem volt titok, hogy a háború éppen most fog kitörni. Valóban, az első csapást a japánok mérték, 1904. február 9-re virradó éjszaka…

A japán torpedónaszádok váratlan támadást intéztek az orosz Csendes-óceáni flotta ellen, amelyhez az egyéb osztályokhoz tartozó hajókon kívül a következő cirkálók tartoztak: a ,,Pobeda” és ,,Pereszvet” sorhajó-cirkálók, a ,,Bajan”, ,,Pallada”, ,,Diana”, ,,Aszkold”, ,,Novik” és ,,Bojarin” cirkálók. Az első, harci sérülést elszenvedett orosz cirkáló a ,,Pallada” lett, amit japán torpedótalálat ért.
Fél évvel később – 1904. augusztus 10-én – a Port-Arthurban rekedt flotta megpróbált kitörni Vlagyivosztok felé. A sikertelen kísérlet során a ,,Diana” és ,,Aszkold” elszakadtak üldözőiktől és a semleges kikötők felé vették az irányt. A ,,Diana” Saigonban lett internálva, az ,,Aszkold” Sanghaiban. A ,,Noviknak” is sikerült kitörnie, de miután Szahalin partjainál utolérték a japán cirkálók felvette az egyenlőtlen harcot, és, miután súlyos sérüléseket szenvedett, a legénysége elsüllyesztette.

Az ,,Ocsakov” megérkezik Szevasztopolba

A többi cirkálóval, miután azok visszatértek Port-Arthurba, végzett a japán ostromtüzérség, illetve részben elsüllyesztette legénységük. A későbbiekben a japánok a felszínre hozták az orosz hajók egy részét és felhúzták rajtuk a japán hadilobogót. Természetesen új neveket kaptak: ,,Pereszvet” – ,,Sagami”, ,,Pobeda” – ,,Suwo”, ,,Pallada” – ,,Tsugaru”, ,,Bajan” – ,,Azo”, ,,Novik” – ,,Sutsuja”, ,,Varjag” – ,,Soja”. Későnn, az Első világháború éveiben az orosz kormány megvásárolta az akkor már szövetségesnek számító japánoktól a ,,Varjag” és ,,Pereszvet” cirkálókat, és ezek régi nevük alatt részt vettek a háború harcaiban két másik, port-arthuti társukkal – a ,,Diana” és ,,Aszkold” cirkálókkal.

Az ,,Auróra” hadi lobogója a Csuzimai ütközet után

Kevésbé tragikusan alakult a 2. Csendes-óceáni flotta cirkálóinak sorsa. Ebbe a kötelékbe tartozott a ,,Szvetlana”, ,,Almaz”, ,,Oleg”, ,,Avrora”, ,,Zsemcsug” és ,,Izumrud”. Ezek közül Cusimánál hősies harcot vívva két japán cirkálóval elpusztult a ,,Szvetlana”. Az ,,Izumrud” majdnem elérte Vlagyivosztok kikötőjét, de zátonyra futott a Vlagyimir-öbölben. Ezután a hajót legénysége felrobbantotta. Az ,,Oleg”, ,,Avrora” és ,,Zsemcsug” lehagyták üldözőiket és internálva voltak Manilában. Az ,,Almaz” épségben megérkezett Vlagyivosztokba.

Az “Auróra” Csuzimánál hősi halált halt parancsnokának, Jegorjevnek a portréja, amit a cirkáló egyik átütött páncéllemezébe helyeztek. (A cirkáló múzeumának tárlatából.)

A legkisebb veszteségeket a vlagyivosztoki cirkáló flottilla szenvedte el, ahol a négy hajóból (,,Rjurik”, ,,Gromoboj”, ,,Rosszija” és ,,Bogatir”) egyedül a ,,Rjurik” pusztult el. Mindebből kitűnik, hogy 1905 nyarára a 22 hajóból, ami 1890-1905 között épült, a cári kormány ,,jóvoltából” és a cári politika tökéletlensége miatt el lett veszítve 11 cirkáló – pontosan az állomány fele! Szintén ez ad magyarázatot arra, hogy miért éppen a flottánál, és leginkább annak cirkálóin indult meg lendületesen az a forradalmi mozgalom, ami részben radikalizálta az orosz-japán háború során cárizmus által elszenvedett vereséget, másrészt pedig miért éppen ezek a hajók váltak az országon végigsöprő katonai és matrózlázadások központjaivá.

(Folyt. köv.)

Hozzászólások

comments