Az orosz-japán háború cirkálói – 1. rész

Az orosz-japán háború cirkálói – 1. rész
1904. augusztus 9-én a japán csapatok annyira megközelítették Port-Arthurt, hogy az ostromtüzérség elkezdte lőni a Csendes-óceáni flotta, belső horgonyzó helyeken álló hajóit. Immáron nem lehetett késlekedni, így a flotta parancsnoka, Withöft ellentengernagy, fájó szívvel bár, de végre rászánta magát annak a hadműveletnek a végrehajtására, amit már régóta és meglehetősen határozottan követelte tőle a Vezérkar. A Vlagyivosztok irányába végrehajtandó kitörést a következő reggelre rendelte el. Ellenben az orosz hajók kitöréséről szóló hírt Vlagyivosztokban csak augusztus 11-én, délután 16.00-kor fogadták, így az teljesen váratlanul érte a parancsnokságot. Mindez igen komolyan belezavart a már korábban kidolgozott tervekbe.
Harcban a ,,Rosszija” cirkáló
Az elképzelések szerint a kitörést végrehajtó hajók megerősítésére Vlagyivosztokból el kellett küldeni egy cirkálókból álló flottillát, amely a Koreai tengerszorosban, Csuzima szigeténél csatlakozott volna a beérkező hajókhoz. Valóban, amint megkapták a Port-Arthurból érkező hírt elrendelték a ,,Rosszija”, ,,Gromoboj” és ,,Rjurik” cirkálók indulását, ami augusztus 12-én reggel került végrehajtásra. Ki tudhatta akkor, hogy amikor kiadták a parancsot gyakorlatilag már vége volt mindennek: a kitörési kísérlet kudarcba fulladt, az orosz hajók többsége visszatért a halálra ítélt Port-Arthurba, miközben a megmaradt hajók a semleges kikötők felé tartottak…
A főnökségtől kapott utasításoknak megfelelően Jessen ellentengernagy a Koreai-tengerszorosba vezette hajóit, a Puszan kikötőjével egy szélességi fokon lévő pontba, augusztus 14-én. A mai napig nem lehet tudni, hogyan sikerült észrevétlenül átcsúsznia az éjszaka a közelben várakozó, Kamimura admirális által vezetett japán cirkáló köteléken. Csupán hajnali 4 óra 40 perckor vették észre az orosz hajókon az ellenséget: ,,Idsumo”, ,,Tokiwa”, ,,Azuma” és ,,Iwate” az orosz hajóktól nyolc mérföldnyire északra haladtak lassan, folyamatosan elvágva a Vlagyivosztokba vezető útvonalat. Mindkét hajóoszlop szinte egyszerre fordult keletnek, párhuzamos alakzatba fejlődött, majd 5 óra 30 perckor eldördültek az ágyúk.
,Rosszija” páncélöves cirkáló, Oroszország, 1896.
A ,,Rosszija” cirkáló Szent-Péterváron épült, a Baltijszkij gyárban, N. Titov hajómérnök vezetése alatt. Építés kezdete 1895. máj. 20, vízre bocsájtva 1896-ban, szolgálat kezdete – 1897.
Vízkiszorítása – 12195 t, hajtómű teljesítménye – 18.426 LE, sebesség – 19.84 Kn. Hossza – 144 m, szélessége – 20,9 m, vízmerülése – 7,9 m. Autonómia – 3800 mérföld, maximális autonómia – 5700 mérföld.

 

Páncélzat: öv (oldal) – 127-203 mm, fedélzet – 51-76 mm, kazamaták – 127 mm, felépítmény – 305 mm. Fegyverzet: 4db 203-mm, 16db – 152-mm, 13db – 75-mm, 18db – 47 mm, 16db – 37-mm ágyú, 2db deszant-ágyú, 5db torpedóvető cső.
Az orosz flotta történetében a ,,Rosszija” cirkáló volt az első hajó, amely Belleville vízcsöves kazánjait kapta, cementezett páncélzatot, illetve a három hajtóműből egy kizárólag a gazdaságos hajózást szolgálta. A ,,Rosszija” kitüntette magát az orosz-japán háborúban: a vlagyivosztoki cirkálók kötelékében harcolva komoly kárt okozott a japán kereskedelemben és hadseregellátásban. Az Első világháború éveiben a cirkáló sikeresen harcolt a Balti-tengeren. Az 1915 januárjában a ,,Rosszija” fedélzetéről kirakott aknákon robbant fel a német ,,Gazelle” cirkáló.

 

Harc közben Jessen, aki a ,,Rosszija” fedélzetén rendezte be főhadiszállását, északnak fordult, de miután meglátta, hogy az orosz oszlop záró hajója, a ,,Rjurik” elkezdett lemaradni visszatért, igyekezve fedezni a cirkálót, hogy legénysége elvégezze a szükséges javításokat. Nagy veszteségeket szenvedve a japánok tüzétől a ,,Rosszija” és ,,Gromoboj” a ,,Rjurik” körül manővereztek. Körülbelül 8 órakor Jessennek úgy tűnt, hogy a cirkáló ,,felegyenesedett” (visszabillent) és képes viszonozni a tüzet. Éppen ekkor kezdtek beérkezni az ütközet színhelyére Uriu ellentengernagy japán könnyű cirkálói. Jessen úgy döntött, hogy maga után csalja Kamimura erős kötelékét abban reménykedve, hogy a ,,Rjurik” maga is képes visszaverni a könnyű japán hajók támadását. A valóságban a ,,Rjurik” helyzete kétségbeejtő volt.
A hajó lángolt, a far rész több rekeszét elárasztotta a víz, a kormány megakadt, így a ,,Rjurik” kizárólag gépekkel tudott kormányozni. Az első japán találatok következtében elpusztult szinte az egész tisztikar, a parancsnokkal az élen, ezért a parancsnokságot átvette K.Ivanov hadnagy. Végleg elveszítve sebességét a ,,Rjurik” elszánt, de egyben reménytelen harcot folytatott a japán könnyű cirkálók ellen. A megmaradt ágyúi ontották a tüzet a hajó körül hemzsegő cirkálókba és torpedónaszádokba. Végül látva, hogy a ,,Naniwa”, ,,Takachiho”, ,,Niitaka” és ,,Tsushima” közelítenek a cirkálóhoz, hogy azt elfoglalják, Ivanov megparancsolta, hogy nyissák meg a kingston-szelepeket. Reggel 10 óra 30 perckor a ,,Rjurik” cirkáló elsüllyedt és alámerült a Japán-tenger mélyére.
A ,,Gromoboj” cirkáló
Közben a japán páncélos cirkálók folytatták a merőlegesen északnak tartó ,,Rosszija” és ,,Gromoboj” üldözését. Kamimura nagy csodálkozására az orosz hajók sebessége, a rajtuk tapasztalható és jól látható becsapódások és találatok dacára nem csökkent. Körülbelül 10 óra magasságában a vezérhajón, az ,,Idsumo”-n kifogyott a lőszer és a japán admirális elrendelte az üldözés beszüntetését.
A ,,Rosszija” és ,,Gromoboj” augusztus 16-án tért vissza Vlagyivosztokba, méghozzá… komolyabb sérülések nélkül!
Az augusztus 14-én lezajlott ütközetben a japánok fölénye nem csak mennyiségben volt mérhető, hanem minőségben is. A hajóik 20-22 csomóra voltak képesek, miközben az orosz hajók 17-20 csomót adtak. A japán hajók fölénye még nyilvánvalóbb, ha összehasonlítjuk az oldaltűz mutatóit. Ebben az esetben a japánok tizenhat 203-mm-es és negyvenkét 152-mm-es ágyújával szemben az oroszok csak hat 203-mm-es és huszonkét 152-mm-es ágyút tudtak kiállítani.
Ezt az árat az orosz tengerészek fizették meg azért, mert a cári kormány nem szentelt elegendő figyelmet az új típusú, páncélos (pontosabban páncélöves) cirkálóknak, melyek fejlesztésére és tökéletesítésére a japánok minden energiájukat és lehetőségüket belefektették, tanulva a kínaiak ellen 1895-ben a Sárga-tengeren vívott csata tapasztalataiból…
Az angolokkal szembeni vetélkedés több évtizeden át hagyományosnak számított az orosz flotta és cirkáló-építés számára. Nagy befolyással volt az általunk tárgyal időszakban is, 1890-1895 között. Abbéli igyekezetükben, hogy létrehozzanak egy magas fedélzettel, erőteljes tüzérséggel felszerelt, nagy autonómiával rendelkező nyílt tengeri cirkáló flottát, mely önállóan is képes tevékenykedni a világ tengerein a Brit Birodalom kommunikációs útvonalain, az orosz tervezők az 1881-es hajóépítési program keretein belül megteremtettek néhány igen sajátos, ,,orosz típusba” sorolható hajót – ,,Vlagyimir Monomah”, ,,Admiral Nahimov” és a ,,Pamjaty Azova”.
A ,,Rjurik” tisztikara
Abban az időszakban, amikor a Pamir-hegység miatt ismét kiéleződött a brit-orosz viszony, azaz az 1890-es évek elején, az oroszok elkezdték három, meglehetősen nagy, több mint 10 ezer tonnát nyomó, páncélöves cirkáló építését – ezek voltak a ,,Rosszija”, ,,Rjurik” és ,,Gromoboj”. A ,,Rjurik”-ra válaszul az angolok felépítették a páncélfedélzettel ellátott I. osztályú ,,Terrible” és ,,Powerful” cirkálókat, a ,,Rosszijára” és ,,Gromobojra” pedig egy sor páncélos cirkálóval tromfoltak, melyek első fecskéje a ,,Cressy” volt. Belemerülve a Nagy-Britanniával zajló izmozásba az orosz haditengerészeti hivatal elment odáig, hogy kidolgozta a sorhajók (akkoriban ,,flotta-páncélosoknak” nevezték ezeket az oroszoknál) cirkáló kéntí alkalmazását. Így jelent meg három, igen szokatlan típushoz tartozó hajó – a könnyített sorhajók, vagy ahogyan akkoriban nevezték őket ,,sorhajó-cirkálók” – ,,Oszlabja”, ,,Pereszvet” és ,,Pobeda”. A ,,Rjurikkal”, ,,Rosszijával” és ,,Gromobojjal” együtt ezek igen komoly autonóm cirkáló erőt képviseltek.
Ellenben a figyelmetlenség megbosszulta magát – már 1895-ben a tengerészeti hivatal azon kapta magát, hogy rohamosan gyarapodik és nő a német Balti-tengeri flotta. Ennek ellensúlyozására több tucat új típusú hajóra lett volna szükség. Az 1895-ös ,,köztes hajóépítési program” keretein belül hét új, páncélfedélzettel ellátott hajót kívántak vízre bocsájtani. Orosz hajógyárakban ilyen hajókat a ,,Rinda” és ,,Vityaz” óta nem gyártottak. Úgyszintén, az említett program keretein belül két típusú cirkálót akartak építeni: kicsiket (,,Szvetlana” és ,,Almaz”) – ezeket felderítő feladatokra és futárszolgálatra szánták, és közepeseket (,,Pallada”, ,,Diana” és ,,Avrora”) – az ellenséges kereskedelmi flották elleni harcra.
Az ,,Admiral Nahimov” ágyúi, amikor a hajón még nem tornyok, hanem barbetták voltak.
A legkorábban – 1895-ben – orosz megrendelésre Franciaországban elkezdték a ,,Szvetlana” építését. Ez egy karcsú, három kéményt viselő hajó volt. Az első olyan orosz cirkáló, amelynél teljesen lemondtak a vitorlázatról. Néha a szép sziluettel megáldott hadihajót a kortársak cirkáló jachtnak is nevezték. A 3727 t vízkiszorítás mellett hossza 101 m, szélessége 13 m és a vízmerülése 5,7 m volt. A ,,Szvetlana” sebessége elérte a 20 csomót, 25-50 mm vastag páncélfedélzetet viselt és egy 100 mm vastag páncélos felépítménnyel rendelkezett. A fegyverzet kifejezetten jónak mondható – 6db 152-mm, 10 db 47-mm és 2db 37-mm ágyú. Jelentősen később lépett szolgálatba a másik ,,könnyű” cirkáló – az ,,Almaz”.
A három, egyazon típushoz tartozó ,,kereskedelem felszámoló” – a ,,Pallada”, ,,Diana” és ,,Avrora” – majdnem kétszer kisebb vízkiszorítással bírt, mint a ,,Rjurik”, ami lehetővé tette, hogy a program által igen szűk korlátokat szabott hajótömeg dacára meglehetősen erőteljes cirkálókat építsenek, ráadásul viszonylag rövid időn belül. A páncélövek hiányát ezeken a hajókon az extra-puha, nikkel-tartalmú páncélfedélzettel kívánták kompenzálni, amit Franciaországból rendeltek. Ez annyira plasztikus volt, hogy a nagyobb szögben becsapódó lövedékek gurulatot kaptak, mély, kanál-alakú vájatot hagyva a páncélban. Ezenkívül, a cirkálókon növelték a parancsnoki felépítmény páncélozottságát, illetve páncélcsövekbe (elevátorokba) rakták a lőszerszállító lifteket. Mindhárom hajót egy napon kezdték el építeni – 1897. május 23-án, – ám a cirkálók kisebb-nagyobb késésekkel 1901-1902 között léptek flottaszolgálatba.
(Folyt. köv.)

Hozzászólások

comments