Az Oroszországban 1917 októberében lezajlott forradalmi események kapcsán igen hiányos az információ. Ez nem csak a magyar történelemírásra jellemző, de gyakorlatilag érvényes magára Oroszországra is. A bolsevik hatalomátvétel kapcsán mindenki emlékszik az ,,Auróra” cirkálóra, de nagyon kevesen tudnak arról, hogy nem ez volt az egyetlen hadihajó Petrográdban (Szentpétervár akkori neve). Mint ahogyan egy fecske sem csinál nyarat, úgy egy hajó sem lett volna képes komolyan befolyásolni az erőviszonyokat. 
Az adott rövid cikkel megpróbálok kiszínezni egy történelmi fehér foltot. Ráadásul ez egy sajátos átvezető cikk lenne egy másik, konkrét hajó történetét feldolgozó íráshoz, mivel a mostani, Tallinni utam során pár napot Szentpéterváron töltöttem.

1917. október 15-én a ,,Zarja Szvobodi” sorhajón a bolsevik szervezetek elnökségével megtartották a Balti-flotta matróz Tanácsainak nagygyűlését. Ezen döntés és záró nyilatkozat született, amelyben a következő olvasható: ,,Az Ideiglenes kormány politikája a pusztulásba taszítja Hazánkat és a forradalmat. Emlékezzetek, bajtársak, hogy az idő nem várat magára, a várakozás minden egyes órája lehetőséget ad a kormánynak arra, hogy maga köré gyűjtse az ellenforradalmi elemeket. Elég volt a szavakból, ideje cselekedni”.

Petrográdban a helyzet napról napra egyre jobban kiéleződött: általános sztrájk, a várost elárasztották a frontelhagyók és dezertőrök, általánossá vált az élelmiszerhiány és rohamosan nőtt az infláció. Ráadásul az Ideiglenes kormány elkezdte összegyűjteni a városban a kormány-hű csapatokat. Ezekben a napokban a Centrobalt (a Balti-flotta központi matróz Tanácsának végrehajtó bizottsága) több határozott döntést hozott, melyeknek biztosítaniuk kellett a forradalmi vívmányokat (ezeket a Februári polgári forradalom után vezették be rendeletek útján, gyakran az állandóan ingadozó Ideiglenes kormány döntéseinek dacára). A Centrobalt első lépésben kiosztotta a hajók legénységének a fegyvereket és lőszert, ezután ellenőrzése alá vonta a flotta egész híradási hálózatát, kezdve a hajók fedélzeti adóival és végezve a flotta központi rádió és áramellátó állomásaival. Ezután állandó, egyenes kapcsolatot létesítettek a Petrográdi Forradalmi bizottság katonai részlegével. Ezenkívül, a hajók fedélzetén és a flotta szárazföldi objektumain elkezdődött a tengerész különítmények szervezése, amelyek a legelső jelre készek voltak azonnal segítséget nyújtani a munkás milíciáknak és a városi helyőrség forradalmi agitációnak kitett egységeinek. Az ingadozó hajókra fegyveres matróz csoportokat küldtek. ilyen volt az ,,Auróra” is. A legénység forradalmi részének megerősítésére a cirkálóra küldtek 100 matrózt a flotta Gárda Legénységéből.

Az Ideiglenes kormány kétszer is megpróbálta eltávolítani a városból az ,,Aurórát”, amely ekkor a hajógyárnál horgonyzott, úgymond javítási munkákra várva. A Centrobalt ezeket a parancsokat semmisnek nyilvánította. 1917. október 25-én (új időszámítás szerint november 5) az ,,Auróra” fedélzeti bizottságának elnöke átvette a Centrobalt kódolt parancsát: ,,Semmi szín alatt sem hagyhatják el Petrográdot!”

Két nappal a hatalomátvétel előtt a Centrobalt megfogalmazta saját Nyilatkozatát, amit a Petrográdi, Kronstadti és minden más katonai, munkás és paraszt Tanácsnak címeztek és továbbítottak. Ebben a következő olvasható: ,,A Balti flotta éberen figyeli a forradalom központját és bölcsőjét, Petrográdot. A Petrográdi Tanács legelső hívó szavára a segítségünk és fegyvereink a Tiétek – kik hűségesek a forradalomhoz.” A bolsevik vezetés igen éberen figyelte az eseményeket. Lenin nem véletlenül írta a Központi Bizottság tagjainak a forradalmi események elő-estélyén, október 24 éjszakáján (november 6): ,,Az ügyet feltétlenül el kell intézni még ma este vagy éjszaka. A történelem nem bocsájtja meg a forradalmároknak a passzivitást, főleg ha azok még ma győzhetnek (és győzni is fognak ma), hiszen fennáll a veszélye annak, hogy holnap sokat veszíthetünk, elveszíthetünk mindent.”

,,Amur-II” aknarakó hajó. Épült a Baltijszkij gyárban (Szentpétervár). Vízkiszorítása – 2826 t, hajtómű teljesítménye – 4700 LE, sebesség – 17 Kn. Hossza – 91,4 m, szélessége 14 m, vízmerülése – 4,4 m. Fegyverzet: 5db 120-mm ágyú, 2db 75-mm ágyú, 8db géppuska, 324 akna

Ettől a naptól kezdve a forradalmi bizottságok műveleti tevékenysége már nem napokra van beosztva és betáblázva, hanem órákra és percre pontosan. A Centrobalt kinevezett három komisszárt (megbízottat), akiknek ellenőrzésük alá kellett venniük a flottaparancsnokság munkáját, ugyanis az még ekkor hű volt az Ideiglenes kormányhoz. Beérkezett a Petrográdi Tanács Forradalmi-katonai bizottságának parancsa az ,,Auróra” cirkálóra. Ennek hatására a hajót riadókészültségbe helyezik, megtiltva az eltávozásokat és visszahívva a fedélzetre mindenkit. Újabb rádióüzenet, és az ,,Auróra” elindult a Nyikolajevszkij hídhoz, hogy azt ellenőrzése alá vegye és ismét biztosítsa az útvonalat a város központja és az északi munkásnegyedek között (a hidat felvonták az Ideiglenes kormány parancsára). Ezután az ,,Auróra” értesíti a flottát, hogy átveszi a parancsnokságot.

Ugyan ezen a napon a Szmolnij intézetbe, ahol az RSzDRP(b) (bolsevik párt) Központi Bizottsága verte fel főhadiszállását megérkezett az ,,Auróra” fedélzeti bizottságának elnöke, A.V.Belisev gépész és a bizottság tagja, N.I.Lukicsov matróz. A cirkáló képviselőivel a Központi Bizottság elnöke, Jakov Szverdlov tárgyalt dolgozó szobájában. A beszélgetés során elmondta, hogy a Forradalmi-katonai bizottság és a pártközpont úgy döntött, hogy az ,,Auróra” komisszárjának Alekszandr Viktorovics Belisevet nevezi ki. Azon nyomban a hajó új parancsnoka megkapta a mandátumot és a parancs-csomagot.

Petrográdban a helyzet elérte a forráspontot. Október 24-én (november 6-án) éjszaka Kronstadtból megérkezett a Centrobalt elnöke, Dibenko által aláírt sürgöny. A parancsban az állt, hogy az ,,Auróra” cirkálót és az ,,Amur” aknarakó hajót, teljes legénységükkel, alárendelik a Petrográdi Tanács Forradalmi-katonai bizottságának. Az éjjel, 00,00-kor a Kronstadti összevont csoporttól, amely ekkor az ,,Amur” aknarakó hajón állomásozott, kódolt távirat érkezett a Balti flotta parancsnokához: ,,Várom a szabályzatot. Semmi információval sem rendelkezem.” Az üzenet azt jelentette, hogy azonnal küldjenek Petrográdba egy flottillát, hogy a hajók, legénységük és a matróz különítmények részt vehessenek a fegyveres hatalomátvételben. (Közben a város gyárnegyedeit és munkásnegyedeit, illetve a kaszárnyák egy részét már birtokba vették a munkás milíciák és a forradalmi katonák.)

Az október 25-ei (november 7) hajónaplók rögzítették, miképpen és milyen sorrendben hajtották végre a flotta hadihajói a Centrobalt parancsait. A következő hajók indultak el Petrográdba:
8.40 – ,,Jasztreb” őrhajó;
9.00 – ,,Gyejatyelnij” romboló;
9.15 – ,,Szamszon” és ,,Metkij” rombolók;
9.40 – ,,Zabijaka” és ,,Moscsnij” rombolók;
10.10 – ,,Zarja Szvobodi” sorhajó (akkor már iskolahajó);
10.30 – ,,Amur” aknarakó hajó;
11.00- ,,Hoper” aknarakó hajó;
12.30 – ,,Zarnyica” kórházhajó;
17.50 – ,,Vernij” iskolahajó.
(A ,,Metkij” és ,,Moscsnij” rombolók a Finn-öböl városhoz legközelebb lévő részén maradtak járőrözni, hogy az Ideiglenes kormányhoz még hű hajók ne tudjanak beérkezni Petrográdba.)

Október 25-én (november 7) éjszaka, 3 óra 30 perckor a Nyikolajevszki hídnál horgonyt vetett az ,,Auróra”. Hamarosan csatlakoztak hozzá a Petrográdban akkor a hajógyárnál állomásozó №14 és №15 aknaszedő naszádok. Reggel, 10 óra magasságában, a ,,Zarja Szvobodi” sorhajó (iskolahajó), amelyen nagy kaliberű ágyúk voltak, behajózott a Morszkoj-csatornába és horgonyt vetett a №14 őrsnél, Ligovo vasútállomásnál. Így egyszerre ellenőrzés alá tudták venni a várost, illetve elejét vették, hogy a fővárosba érkezzenek, északi irányból, a kormány-hű csapatok.

 14 órakor Kronstadtból megérkezett az ,,Amur” aknarakó hajó és az ,,Auróra” mellett vetett horgonyt. Délben behajózott a ,,Hoper” és a ,,Zarnyica” (ennek fedélzetén azonnal készültségbe hozták a fedélzeti kórházat és műtőket). A nap hátralevő részén befutott a ,,Jasztreb” őrhajó, amely fegyvereket és lőszert hozott a Vörös Gárda milicistáinak. Az úrhajó a ,,Hoper” mellett állt meg. Ezt követően, 19.00-kor a cirkáló mellett horgonyt vetett a ,,Zabijaka” és ,,Szamszon”. Utolsóként a ,,Vernij” iskolahajó érkezett. Október 25-én (november 7) a Petrográdi Forradalmi-katonai bizottság rendelkezésére állt (a helyőrség egyes alakulatain és ezredein (közel 8,5 ezer fő), illetve a közel 5,5 ezer munkás milicistán kívül) 11 hadihajó és több mint 10 ezer matróz. Az erőviszonyok immáron hírtelen a felkelők javára billentek. Csupán a beérkezett fegyvereknek köszönhetően sikerült felfegyverezni még közel 7000 munkást. A hajókról partra szálltak a matróz különítmények és részt vettek a fegyveres hatalomátvételben. Ekkor kezdődött el a petrográdi helyőrség katonai alakulatainak rohamos és tömeges átállása.

A később Októberinek nevezett forradalom végső fázisába lépett, a sikere immáron perceken múlott. A Balti-flotta fővárosba befutó egységei különböző űrméretű ágyúkkal rendelkeztek (a nagy kaliberekkel kezdve, közepes, gyorstüzelő ágyúkon át a géppuskák sokaságával végezve). Összesen 127 haditengerészeti löveg, amelyek azonnal készek támogatást nyújtani a város fontosabb létesítményeit birtokba vevő egységeket, illetve a Téli Palota körül gyülekező erőket. A kronstadti tengerészek, miután partra szálltak, megerősítették a munkás egységeket, birtokba vették a hidakat, pályaudvarokat, erőműveket, védelmet nyújtottak a Szmolnij intézetben székelő forradalmi parancsnokságnak, majd elfoglalták a Péter-Pál erődöt. Mindez október 25 hajnalán történt, az Ideiglenes (polgári) kormány sorsa megpecsételődött…

Reggel 10 órakor a nyomdákból kijött és ki lett ragasztva az egész városban a Petrográdi munkás és katona küldöttek Tanácsának kiáltványa (,,Oroszország polgáraihoz!”). Ebben a következő állt: ,,Az ügy, amiért a nép küzdött: az azonnali demokratikus békeajánlat, a földbirtokos földtulajdon azonnali törlése, munkásellenőrzés az üzemekben, a Tanácskormány megteremtése, – ez az ügy immáron biztosított. Éljen a munkások, katonák és parasztok forradalma!” A kiáltvány szövegét azonnal elküldték az ,,Aurórára” és átadták Aloncev fő-távírásznak, aki azt világgá küldte az éterben a ,,Mindenkihez! Mindenkihez! Mindenkihez!” nemzetközi sürgöny-jelzéssel. A nap második felében a felkelők elfoglalták a Mariinszkij palotát. Közeledett a Téli palota negyedik ostroma (összesen öt ilyen akció történt az említett napokban, de az elsőkről vajmi keveset olvashatunk a történelemkönyvekben) – ez volt az Ideiglenes kormány utolsó fellegvára.

Orosz matrózok 1917 őszén. (A fotó magángyűjteményben található jelenleg.)

A petrográdi helyőrség összes katonai alakulata ekkor már átállt a Tanács oldalára, a Vörös Gárda és munkás milícia gyakorlatilag már az egész várost ellenőrizte. A kormány oldalán maradt néhány, külvárosban rekedt kozák, illetve frontról átdobott alakulat (például a Kaukázusi Bennszülött hadosztály), a junkerek (hadapródok) zászlóaljai és a Téli palotát őrző 1. Petrográdi női zászlóalj. A matrózok már csak a Forradalmi-katonai bizottság parancsára vártak. Este 21.45-kor a Péter-Pál (Petropavlovszkij) erődben megvillant a vörös lámpa. Az ,,Auróráról” és az erődből leadtak egy-egy lövést a Téli palotára (a cirkáló lövedéke belecsapódott az épület sarkába).
Ezután a cirkáló 6-inches ágyújából Jevdokim Pavlovics Ognyev tüzér leadta a híres lövést, amely jelzés volt a várakozó forradalmi egységek számára…

Október 26-án (november 8), 00 óra 35 perckor a ,,Szamszon” és ,,Zabijaka” rombolók komisszárjai rádióüzenetet küldtek a Centrobaltnak: ,,Megérkeztünk 19.00-kor. Minden a birtokunkban van.” Ez azt jelentette, hogy a Téli palotát is bevették. A hatalomátvétel megtörtént. Oroszország történelme új korszakba lépett…

Zicherman István