Miután a csecsen hadsereg több önálló csoporttá transzformálódott, a háború alacsony intenzitású konfliktussá vált, melyet az ilyen csoportok részéről a harcterület nehézfegyverzettel történő alacsony szintű bevetése jellemzett, ami növelte a kézifegyverek jelentőségét. Attól függetlenül, hogy a fegyverek típusa vegyes képet mutatott, a csecsen gerillák csapatai a legmodernebb fegyverekkel voltak felszerelve. Általában fegyverzetük java 7,62 mm-es AK-47/AKM gépkarabélyokból állt, vagy 5,46 mm-es AK/AKSz-74 fegyverekből; 7,62 mm-es SzVD mesterlövész puskákból, Kalasnyikov géppuskákból–RPK-63, RPK-74; a 7,62 mm-es PKM géppuskából, vagy a kilőtt páncélosokról leszerelt PKT fedélzeti géppuskából. Ezenkívül a harci csoportokat a páncéltörő gránátvetők alkalmazása jellemezte, és használták a 40-mm-es GP-25 fegyvercső-alatti gránátvetőket.
A fegyveres ellenállás új formái arra késztették a csecseneket, hogy kidolgozzák a harc új taktikáját. A nehézfegyverzet hiánya a rajtaütésekre, lesállásokra, gyors visszavonulással egybekötött tűzcsapásokra, diverzáns akciókra korlátozta a gerillákat, és le kellett mondaniuk a roham-harcászatról. Ezért történhetett meg, hogy a föderalistákkal szemben eleinte alkalmazott ,,közvetlen” tűzérintkezés távolságáról–ami jellemző volt a háború kezdeti szakaszában–a gerillák áttértek a 300-500 méterről vívott összecsapásokra. Ennek következtében elsődleges fontossággal kezdtek bírni Kalasnyikov AK-47/AKM gépkarabélyai, melyek töltényének nagyobb a kapacitása, mint az AK-74 5,45 mm-es lövedékének. Ezzel egyidejűleg megnőtt a messzehordó fegyverek jelentősége, mely lehetővé teszi a pont célok leküzdését 600 méteren (Dragunov mesterlövész puskája), illetve a 800 m távolságokról (Kalasnyikov PK/PKM géppuskái). A szokásos fegyvereken kívül megtörtént, hogy a csecsen hadsereg felderítő-diverzáns egységei olyan fegyvereket használtak, amiket addig csak a föderalisták különleges alakulatainak fegyvertárában lehetett megtalálni: Kalasnyikov 7,62 mm-es AKM gépkarabélyai ,,PBSz-1” hangtalan és lángmentes lővezetés műszerével felszerelve (hangtompító); hangtompítós PB és APB pisztolyok, amiket a gerillák akkor zsákmányoltak, amikor szétrabolták a Csecsen-Ingus SzSzK KGB épületét. Viszont a legnagyobb népszerűségnek a hangtalan fegyverek legújabb gyártmányai örvendtek: a 9-mm-es VSS mesterlövész puska, és a 9-mm-es ASz különleges géppisztoly. A Groznij városáért vívott harcok során a csecsen mesterlövészek kidolgoztak egy sajátos harceljárást. Először igyekeztek lábon lőni a célpontot.
Amikor a sebesültet más katonák is megközelítették, hogy evakuálják a harctérről, ezeket is igyekezték lábon lőni. Ilyen módon ,,kilőttek” három-négy embert, majd végeztek az egész csoporttal. Ha a korábbi háborúkban a halottak és sebesültek aránya 1:3 volt, a csecsen mesterlövészek által használt legújabb fegyverek ezt az arányt a halottak ,,javára” billentették. Így a Csecsenföldön harcoló katonák sebesültjeinél a sérülések 26%-a golyótól származott. A kórházakban a legtöbb haláleset okai közt–golyó által keletkezett fejsérülések (mesterlövészektől), és mellkasi, repeszek által okozott sérülések szerepelnek. A Groznij-i harcok során a 8. hadtestben 1995 januári állapotok szerint, a szakasz-század szinten minden tiszttel mesterlövész végzett. Többek közt a 81. gépesített lövészezredben a január elején vívott harcok után, aktív szolgálatban a régi állományból egy tiszt és 10 katona maradt. Mivel az orosz haderő harcokban résztvevő katonáinak jelentős része golyóálló mellényeket viselt, ezek a számok jól mutatják nem csak az SzVD puskák hatásosságát, de szemléltetik a ,,Vintorez” (VSzSz) és ,,Val” (ASz) rendszerek hatékony tüzét. Az 1995-1996-os harcok során többször tapasztalták a föderalisták, hogy a csecsen gerillák a legújabb hazai fejlesztésű fegyvert alkalmazzák–a 93-mm-es RPO-A („Smel”) gyalogsági reaktív lángvetőt, melynek termobarikus lövedéke (növelt hatású vákuum lövedék) hatásossága és romboló kapacitása megfelel a 122-mm-es tarack-gránátnak. Ennek a fegyvernek a hatalmas pusztítással rendelkező jellemzői, kiegészülve mind az egyszeri használatú (RPG-18, RPG-22, RPG-26, RPG-27), mind a többször használható (RPG-7) páncéltörő gránátvetőkkel, lehetővé tették a gerillák számára, hogy nagy mennyiségű föderális páncélozott járművet vagy megsemmisítettek, vagy mozgásképtelenné tettek.
Az orosz haderő gépesített lövészei és harckocsizói nagy vesztességeket szenvedtek a páncéltörő gránátvetőktől: 72,5 mm-es RPG-26 (páncélátütő képesség 500 mm-ig), 105 mm-es RPG-27 (páncélátütő képesség 750 mm-ig); ráadásul a csecsenek kezében megjelentek az RPG-7 számára rendszeresített új lövedékek: 93/40 mm-es PG-7VL gránát (páncélátütő képesség 600 mm-ig) és a 40 mm-es, tandem robbanófejjel ellátott PG-7VR gránát (páncélátütő képesség–750 mm-ig). Ezekkel leküzdhető az összes harckocsifajta, ami az orosz hadseregben rendszeresítve van, beleértve a dinamikus védelemmel felszerelt járműveket is.
A Groznijban felhasznált páncéltörő/páncélvadász kapacitás, beleértve az RPG-ket, PTUR-okat (irányított páncéltörő rakéták) és RPO-A lángvetőket, lehetőséget adott Dudajev csapatainak arra, hogy a másfél hónapig tartó harcok során (1994 decemberének vége–1995 februárja) 225 páncélozott járművet semmisítsenek meg, beleértve 62 tankot. Mellesleg ez csak a pótolhatatlan veszteségek száma, mivel az összes kilőtt páncélozott jármű száma magasabb, és csak BTR-ből és BMP-ből 450 db maradt a harctéren. A találatok fajtája és mértéke arra enged következtetni, hogy a föderális páncélos erők járműveire az RPG-ből, RPO-ból közelről tüzeltek a legoptimálisabb irányból és szögből, többlépcsős tűzcsapást alkalmazva. Szinte minden kilőtt tank oldalában több gránát ütötte lyuk tátongott (háromtól hatig), ami a városi harcban kibontakozó páncéltörő tűz magas sűrűségéről tanúskodik. A gránátvetősök kilőtték az elől és hátul haladó páncélosokat, és ezzel blokkolták a hadoszlop mozgását a város szűk utcáin. Elveszítve manőverező készségét a többi jármű is kiváló célpontot jelentett a gerillák tüzének, akik egyszerre több gránátvetőből vették tűz alá a tankokat az épületek pince helyiségeiből–a harckocsik alsó részére, a föld szintjéről–ilyenkor a vezetőt vagy a jármű motorterét vették célba, és az épületek felső emeleteiről–csapást mérve a páncélosok felső részére. A gránáttűz esetén a páncéltörzset vették célba; a beépített üzemanyag-tankok területét inkább PTUR-okkal, gránátvetőkkel és lángszórókkal igyekezték eltalálni; a felfüggeszthető üzemanyag-tartályokat kézifegyverekkel lőtték szét. A Groznijban 1996 augusztusában dúló harcok során a gerillák kezébe jutott egy vagon, amit a föderalistáknak küldtek, melynek rakománya RPG-26 gránátvetőkből állt.
Ez kihatott a harcokra. Kevesebb, mint egy hét alatt a gerillák 50 páncélozott járművet semmisítettek meg. Csak a 205. gépesített lövészdandár 200 halottat és 500 sebesültet veszített. Ennek következtében a 3500 főt számláló dandárból a városi harcok három hete alatt minden ötödik embert töröltek a nyilvántartásból. A föderális haderő 520 katonája vesztette életét, és 1264 megsebesült. Összesen a Csecsenföldön dúló háború 21 hónapja alatt (1994 decembere-1996 augusztusa) a föderális haderő vesztességei: 4103 halott, 19794 sebesült, és 1231 eltűnt.