A szovjet-orosz bolsevista történetírás hamisításaitól megfertőződvén, mi eddig úgy tudtuk: Batu kán seregei 1240. december 6-án, átkelve a befagyott Dnyeper jegén, végső rohamra indultak AZ OROSZ VÁROSOK ANYJA, Kijev ellen. Bevették azt, porig égették, lakóit kardélre hányták. Ezzel véget ért a kora középkori, laza összetételű orosz nagyfejedelemség, a Kijevi RUSZ korszaka, amely darabokra hullott, mongol-tatár iga alá került, úgy 250 évre. (Ennek egyik következménye volt, hogy MIKÖZBEN AZ UTOLSÓ SZÁLIG FELKONCOLT KIJEVIEK MEGŐRIZTÉK IGAZI SZLÁVSÁGUKAT, a ma magát oroszoknak nevező csürhe valójában szlávokból, FINNUGOROKBÓL és tatárokból összekeveredett, korcs fajzat.) Történt pedig, mégis, a közelmúltban, hogy AZ UKRÁN PARLAMENT KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNNYEL FORDULT MONGÓLIÁHOZ: FIZESSÉK MEG A BATU KÁN SEREGEI ÁLTAL 1240. december 6-án OKOZOTT KÁRT. (Ulánbátorban elnéző, egyben sajnálkozó mosollyal fogadták a megkeresést. Nyilván hetekig derülve jókat a hajdani „Ludas Matyi” „Tücsök és bogár” rovatának a valós életben való megvalósulását.)
Ehhez képest egy harkovi „történész-professzor”, bizonyos Alekszandr Zihunov, most zseniális felfedezésre jutott. Szerinte Dzsingisz kán a mai Ukrajna déli részén lévő kazár sztyeppék szülötte, aki valahol a Dnyeper és a Don között elterülő vidékeken (nota bene: a mi korábbi Levédiánkban, azaz a mai Donbasszban) látta meg a napvilágot. Apja egy Iszaak nevű zsidó, anyja egy Jelena nevű szláv asszony volt (lám, nemcsak az oroszok, de a mongolok is vérfertőzték önmagukat!) Fölcseperedvén, Dzsingisz Iszaakovics (honnan vettek ilyen nevet: Dzsingisz?) innen indult OROSZOKBÓL ÉS TATÁROKBÓL ÁLLÓ CSAPATAIVAL KELETRE, meghódítandó a ma Mongólia néven ismert száraz, hideg sztyeppéket – majd, nyilván, onnan visszafordulva, hódoltatta előbb az orosz földeket, majd tört be, 1241 tavaszán, Magyarországra és Lengyelországba. (No de, pane Zihunovu! – mi szükség volt e kitérőre? A termékeny, gazdag Magyarország, Lengyelország csupán pár száz kilométerre, karnyújtásnyira volt – míg a kopár, hideg és forró, terméketlen mongol sztyeppék sok ezer kilométerre vannak Kazár-Dzsingisz földtől.)
De hát mit is akarok én, bolsevista csökevény, akinek agyát, magyar gyermekek százezreiével együtt, átmosták a szovjet-kommunista történetírásnak nevezett valami mérgezett mákonyával. Ami meggátol engem a nagy történelmi igazságok felismerésében. Hogy az emberszabásúak, úgy pár százezer évvel ezelőtt, ukránul mondták ki az emberiség első szavait. Ukránok ásták ki azt a hatalmas gödröt, melyet ma a botor világ Fekete-tengerként ismer. A Kárpátokban ringott az európai civilizáció bölcsője, ukránok alapították i.e. 753-ban Rómát (saját fővárosuk, Kijev, alapjait, ki tudja miért, csak jó 1100 évvel később vetették meg). A kelták is ukrán eredetűek voltak – így a sajátunkként hitt Aquincum is valójában ukrán település volt. Kéretik hát előkészíteni a kenyeret és a sót a bevonuló ukrán csapatok köszöntésére: Budapest gőgös lakossága pedig lesz szíves az utak mellett térdelve fogadni az ősök mai utódainak bevonulását. Akik közé például Poros Jankó/Valcman, Grojszman mostani és Jacenyuk korábbi miniszterelnök, vagy a véreskezű helyi diktátor és oligarcha, Igor Kolomojszkij is tartozik. Ők ma mind: echte ukránok.
De közismerten ukrán volt Jézus Krisztus is. Az pedig, mindezek után, magától értetődik, hogy I. András királyunk ANASZTÁSZIA UKRÁN HERCEGNŐT hozta magával Kijevből feleségül, úgy 1060 táján, Magyarországra. Miként azt a tihanyi apátság melletti szép panoráma sétány legelején felállított szobruk, hitelt érdemlően, bizonyítja.
Viktor Juscsenko, az előző Majdan előző amerikai bábelnöke nemrégiben azzal a felfedezéssel örvendeztette meg (késztette kuncogásra) az egyik egyetem diákjait, hogy Ilja Repin, Pjotr Csajkovszkij és Fjodor Dosztojevszkij is ukrán kulturális személyiségek, alapítói voltak az ukrán kultúrának (a Moszkva környéki Klin városka, ahol Csajkovszkij született, nyilván már akkor is ukrán város volt.)
Ведомство изменило место рождения былинного русского богатыря Ильи Муромца
Az ukrán hadügyminisztérium nemrégiben pedig kezdeményezte a Wikipédiánál: a középkori orosz hős, Ilja Muromec szülővárosát ugyan tennék már át a Csernyigov környéki Morovszk (Morovijszk) városába. Merthogy a hős neve erre utal. (Tetszik tudni: ahogy mi az ókori sumérok utódai vagyunk. Hiszen jó négyezer évvel ezelőtti birodalmuk fővárosát is Úrnak hívták. (Lehetünk persze, ezen az alapon, a norvégok rokonai is: ott meg van egy Falun nevezetű település.)
Csikós Sándor