Elhunyt a népi Luganszk első vezetője
Moszkvában elhunyt Valerij Bolotov, a Luganszki Népköztársaság első vezetője.
Ő indította el 2014 tavaszán a törvénytelenül hatalomra jutott kijevi junta elleni felkelést Luganszkban. Ő verte ki az ukrán rendfenntartókat a városból. Ő állt az élére a luganszki népfelkelőknek.
„Jutalmul” merényletet kíséreltek meg ellene, száműzték az országból. Kilátásba helyezték: megölik, ha megpróbál visszatérni.
Ő indította el 2014 tavaszán a törvénytelenül hatalomra jutott kijevi junta elleni felkelést Luganszkban. Ő verte ki az ukrán rendfenntartókat a városból. Ő állt az élére a luganszki népfelkelőknek.
„Jutalmul” merényletet kíséreltek meg ellene, száműzték az országból. Kilátásba helyezték: megölik, ha megpróbál visszatérni.
Egy hónapja Valerij nagy interjút adott. Ebben megbírálta az LNR jelenlegi vezetőjét, Igor Plotnyickijt, korrupcióval vádolta és nagyon sok kínos dolgot árult el az LNR mostani vezetőiről. (1)
Ma, január 27-én Valerij Bolotov Moszkvában elhunyt. A hivatalos változat szerint: szívrohamban.
Nem tudjuk, valóban szívroham volt-e ez. De tudjuk: még ha ez valóban szívroham is volt, annak jelentős részben a számkivetettség, az LNR hatóságai részéről neki címzett fenyegetések és állandó nyomásgyakorlás volt.
Ma, január 27-én Valerij Bolotov Moszkvában elhunyt. A hivatalos változat szerint: szívrohamban.
Nem tudjuk, valóban szívroham volt-e ez. De tudjuk: még ha ez valóban szívroham is volt, annak jelentős részben a számkivetettség, az LNR hatóságai részéről neki címzett fenyegetések és állandó nyomásgyakorlás volt.
Tudjuk viszont azt is, hogy halála megörvendeztette nemcsak a hohlopitecusokat (2), de az LNR felső vezetését is, De azt is tudjuk, hogy egy igaz ember távozott az élők sorából. Aki Luganszkban mindannyiunkért harcolt.
Nyugodj békében, Valerij!
Semmit sem felejtünk.
Nyugodj békében, Valerij!
Semmit sem felejtünk.
2014 nyarán Luganszk első miniszterelnöke két veszedelmes „kalandot” is átélt.
2014. június 2-án egy ukrán repülőgép (amelyet a városból valakit a célra irányítottak) az egykori Luganszk megyei kormányhivatal felé vette útját (ahol 2014 óta a Luganszki Népköztársaság kormánya székel). És egy rakétát lőtt ki az épületre, egyenesen Bolotov szobájára.
A rakéta kazettás bomba volt. Mielőtt a kormányépületbe becsapódott volna, sorozatban röppentek belőle szanaszét a kisebb rakéták, azokból pedig borotvaéles repeszszilánkok. Amelyek szörnyű csonkolásos és roncsolásos sebeket ejtettek az embereket (akik közül még az épülettel szemközti parkban sétálókat sem védték meg a fák, bokrok lombjai). Nyolcan estek áldozatul a támadásnak, több tucat volt a súlyos sebesült.
Maga a rakéta Bolotov miniszterelnök szobájába csapódott be, ahol elrobbant. A kormányfőnek isteni szerencséje volt: pár pillanattal korábban ment ki a szobából. A robbanás azonban az épületben is ölt. Halálos sérülést kapott a Luganszki Népköztársaság csak nem sokkal előbb megalakult első kormányának egészségügyi miniszter asszonya. Bolotov is súlyosan megsebesült. Az aránylag nem messze lévő, oroszországi Don-Rosztov kórházában ápolták, hetekig.
Hazafelé érte a második veszedelmes kaland. Akkor, 2014 nyarán elkeseredett, súlyos, véres harcok folytak a két népköztársaság, illetve Oroszország közötti határért, annak ellenőrzéséért (Poros Jankó ezért is követeli: addig nem lát hozzá a minszki megállapodások végrehajtásáért, míg Ukrajna vissza nem kapja a teljes határszakaszt.)
Hazafelé érte a második veszedelmes kaland. Akkor, 2014 nyarán elkeseredett, súlyos, véres harcok folytak a két népköztársaság, illetve Oroszország közötti határért, annak ellenőrzéséért (Poros Jankó ezért is követeli: addig nem lát hozzá a minszki megállapodások végrehajtásáért, míg Ukrajna vissza nem kapja a teljes határszakaszt.)
Az LNR és Oroszország határán Izvarinó a legfontosabb határállomás. Annak birtoklásáért is rendkívül heves, váltakozó szerencsével folyó harcokat vívtak a felek. Amikor a miniszterelnök és kísérete hazafelé tartott, nem tudták, hogy a határállomás, akkor éppen, megint ukrán kézbe került. Így egyenesen beleszaladtak az ukrán határőrök karjaiba. Akik persze nagyon megörültek a rendkívül ritka fogásnak. Telefonáltak is rögtön parancsnokaiknak: küldjenek mihamarabb egy páncélautót, amin el lehet szállítani a rendkívül értékes foglyot.
Szerencsére a parancsnokság – ki tudja, miért – késlekedett. Időközben viszont a népfelkelők megtudták: nagy baj történt. Ezért összeszedtek egy csapatot, megrohanták és visszafoglalták a határállomást, kiszabadítva a bajba került kormányfőt.
Izvarinó augusztusra végleg a népi erők kezére került. Augusztus végén ezen a határállomáson lépett be a Donbassz (Luganszk) területére az orosz kormány első humanitárius segélykonvoja. Amely az akkor teljes ellenséges blokád alatt álló Luganszk lakosságának vitt élelmiszereket, ivóvizet, gyógyszereket (amelyektől már közel egy hónapja meg voltak fosztva).
MEGJEGYZÉSEK:
(1) 2014 nyarán furcsa dolgok történtek mindkét népköztársaságban – de különösen Luganszkban. Az ország élére egy addig teljesen ismeretlen személy, az Ukrajna túlsó végéről, Csernovci megyéből (amit mi Észak-Bukovinának ismerünk) érkezett Igor Plotnyickij került. Ezt követően nagyon sok furcsa, elgondolkodtató, kifejezetten negatív fejlemény történt. Plotnyickijt nagyon sokan bírálták és bírálják, korrupciójáért. Míg mások szerint az államfő alatt gyakorlatilag restauráció ment végbe, számos fontos poszton az ukrán korszak első, vagy másodbeli emberei ülnek. A népi erőket pedig szorítják ki, mindenhonnan. Erőszakkal nem engedték be a röviddel később meggyilkolt Alekszandr Bednov népi parancsnokot az őszre tervezett választásokra való regisztráló helyiségbe. 2015 során, egyetlen év leforgása alatt, merénylet áldozatául esett mindaz a négy népi parancsnok, akik a legkeményebben bírálták Plotnyickijt és a körülötte kialakult hatalmi struktúrát. Tavaly homályos hátterű eljárás indult az ország (egyébként nem sok vizet zavaró) miniszterelnöke (Plotnyickijt időközben államfővé választották) ellen, akit felakasztva találtak irodájában. Nemrégiben pedig egy szintén ismert felső szintű katonai parancsnokot tartóztattak le, akit államcsíny szervezésével vádoltak meg (a hírek szerint meg is kínozták). A parancsnokra 15-20 évi börtön vár emiatt.
(2) Hohlopitecus. A hohol – az ukránok gúnyneve az oroszok körében (akik „hoholnak” ejtik Nyikolaj Gogol orosz írót). A „pitecus” utónév pedig a junta propagandájától teljesen elhülyített ukránok szellemi állapotát karikírozza, amely nagyjából egy szinten van egy több százezer évvel ezelőtti előemberével.
Csikós Sándor