asd

Különleges rendeltetésű és státuszú orosz alakulatok az első világháborúban – 1. rész

Különleges rendeltetésű és státuszú orosz alakulatok az első világháborúban – 1. rész
A György-érdemrend veteránjainak zászlóaljai
A Sárkányölő Szent György szentségessége a nép tudatában a Szent György érdemrend viselőire is kiterjedt. A kozákok így mondogatták: ,,A nagyapáink a mellükön hordtak piciny ikonokat – ezért nevezték később az érdemrendjeik és kitüntetéseik foglalatában lévő szentek ábrázolása miatt az egyenruháikat ,,ikonosztáznak”/1/.

A Szent György érdemrend mind a négy fokozata (a III. és I. osztály éremszalagján volt egy vízszintes masni).
Tartalékos Szent György rendes veteránok
Annak dacára, hogy ezek az alakulatok nem nevezhetők a szó klasszikus értelmében ,,front-alakulatoknak”, állományuk valóban harci egységek sokat tapasztalt, többszörösen kitüntetett katonáiból és tisztjeiből került ki, így érthető, hogy miért volt egyenjogú a státuszuk a gárdával és más elitalakulatokéval. Ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük az okokat, egy kicsit el kell időznünk a György-kereszt, mint orosz katonai érdemrend történeténél. A Szent György érdemrendet II. Katalin cárnő alapította, 1769. november 26-án (új időszámítás szerint december 7-én). Eleinte csupán tisztek kitüntetésére szolgált, a harcmezőkön szerzett érdemekért, bár már az érdemrend első, 1769-es státuszában külön kitért arra, hogy: ,,Sem az előkelő származás, sem az ellenségtől elszenvedett sebek nem jogosítanak fel az érdemrend viselésére, viszont adományozható azoknak, akik beosztásukkal tettek eleget mindenben katonai esküjüknek, teljesítették is kötelességeiket, és ezeken felül bátor, vitézi tettel szolgálták meg, illetve jótanáccsal, a Mi katonai szolgálatunk számára hasznos tetteket, tanácsokat hajtottak végre… Eme érdemrendet soha sem vehetik le, hiszen cselekedettekkel kell kiérdemelni.”
1807-ben megjelent az érdemrend katonai érdemjele is, és annak V. osztálya (beleértve az érdemrend csillagát), mely az idő múlásával néggyé változott. Immáron a katonákat is ki lehetett tüntetni vele, és egy idő után az egyik legnépszerűbb vitézségi érdemrenddé vált a hadseregben. A katonák körében a Szent György érdemkeresztet ,,Jegorij”-nak nevezték, a György név (Georgij) becézéséből fakadóan. Közvetlenül a világháború előtt, 1913-ban közzé lett téve az új érdemrend-státusz. Ekkor kapta a közismert, leegyszerűsített elnevezését, mely alatt Magyarországon is ismert – György-kereszt. Az érdemkereszt valóban olyan kitüntetés volt, amely mindenkit egyenlővé tett a lövészárkokban. Áthidalt a származásból és társadalmi státuszból fakadó minden szakadékot. Bruszilov tábornok visszaemlékezéseiben is olvashatunk erről egy érdekes bejegyzést:

,,A Bug partján történt állomásoztatás során, amikor körbejártam állásainkat, az ezredek egyikében bemutattak nekem egy zsidó felderítő katonát, mint aki nem csak ebben az ezredben volt a legjobb, hanem az egész hadosztályban. Ő a kampány kezdete óta kint volt a fronton, bátran harcolt minden ütközetben, háromszor sebesült meg és mindig visszatért egységébe; mindenfajta ösztönzés nélkül vállalta a legveszélyesebb és legkockázatosabb felderítéseket, illetve nagy hírnévre tett szert bátorságával és eszességével. Kitüntették négy György-érdeméremmel és három Szent György kereszttel, ezenkívül kiérdemelte a Szent György érdemrend 1. osztályát is, de a hadtestparancsnok jelentette nekem, hogy mivel tilos zsidókat előléptetni zászlóssá, ő nem vállalta a kockázatot, hogy kitünteti ezzel a magas kitüntetéssel a katonát, mivel vele együtt köteles lenne azt előléptetni zászlóssá. Bár az eddig is kiérdemelt kitüntetései alapján a felderítőnek már rég tiszthelyettesnek kellett volna lennie, még mindig közlegény volt… Önmagától érthető volt, hogy átöleltem és arcon csókoltam őt a felsorakozott állomány előtt és ott, nyomban, bár ezzel törvényt sértettem, soron kívül előléptettem zászlóssá, és a mellére kitűztem az 1. osztályú érdemkeresztet./2/”
A Szent György veteránok alakulatainak sapkarózsái: balra – tiszti, tűzzománccal. jobboldalt – legénységi.

1914 és 1917 között, a bolsevik hatalomátvétel időpontjáig, a György-kereszt osztályaiból a következő mennyiség került kiosztásra:
I. osztályú György-kereszt: több, mint 33.000 darab;
II. osztályú György-kereszt: több, mint 65.000 darab;
III. osztályú György-kereszt: körülbelül 289.000 darab;
IV. osztályú György-kereszt: körülbelül 1.200.000 darab.
Az 1917-es Februári polgári forradalmat követően az Ideiglenes kormány megemelte a követelményeket, és bevezetett egy új, köztes érdemfokozatot is: most már a katonák Tanácsai is adományozhattak György-keresztet tisztjeiknek, akik azt kiérdemelték harcban. Ebben az esetben az érdemkereszt szalagjára felkerült egy fémből készült, szalaggal átkötött babérág. 
Az érdemrend kapcsán talán érdemes megemlíteni, hogy a későbbi szovjet parancsnokokból a teljes György-szalagot (azaz az érdemkereszt mind a négy fokozatát) megkapták I.V.Tjulenyev, K.P.Trubnyikov és S.M.Bugyonnij. Három érdemkereszttel büszkélkedhetett a polgárháború híres vörös parancsnoka, V.I.Csapajev, két-két György-keresztet kaptak a későbbi marsallok – Georgij Zsukov altiszt és Rogyion Malinovszkij közlegény. Egy érdemkeresztet viselt Konsztantyin Rokosszovszkij. Bugyonnij története különösen érdekes, mivel az orosz hadsereg történetében ő volt az egyetlen ember, akit ötször tüntettek ki az érdemrend keresztjével. Ezért egy kicsit elidőzünk személyénél.
Szemjon Bugyonnijt 1903-ban sorozták be a hadseregbe. A Távol-Keleten szolgálta le kötelező idejét, a IX. Kerestyén dán király nevét viselő dragonyos ezredben, majd továbbszolgálónak maradt. Részt vett az 1904-1905-ös orosz-japán háborúban, a 26. Doni kozákezred állományában. Ekkor Karl Mannerheimmel is találkozott, Finnország későbbi vezetőjével, aki akkoriban orosz cári tiszt volt.
A tartalékos Szent György-ezredek vezérkari századosának és közlegényének váll-lapjai.

1907-ben, mint az ezred legjobb lovasát, elküldték Szentpétervárra, a Legfelsőbb tiszti lovassági iskolába, mivel ott szerveztek egy éves, továbbképzési tanfolyamokat a legénységi állomány számára, ahol 1908-ban kiváló minősítéssel végzett. 1914-ig a Primorszkij dragonyos ezredben szolgált, de a világháború kitörését követően átjelentkezett a 18. Szeverszki dragonyos ezredbe, amellyel kikerült a frontra. Harcolt a német, osztrák-magyar csapatok, majd a Kaukázusi-fronton, a törökök ellen. Ezek során kapta meg a ,,Jegorij” négy osztályát, illetve még négy György-érdemérmet.
Az első György-keresztjétől (IV. osztály), amit a Német-fronton kapott, a hadosztályparancs értelmében megfosztották, miután megverte elöljáróját, egy századost, aki a beosztottak előtt sértegette Bugyonnijt és megütötte. A kitüntetést már a Török-fronton kapta vissza, 1914 végén. A III. osztályt 1916 januárjában kapta meg, a Mendelidzs elleni lovasrohamért. 1916 márciusában, személyes bátorságért, megkapta a ,,Jegorij” II. osztályát. 1916 júliusában Bugyonnij végül átvehette a Szent György érdemrend keresztjének I. osztályát azért, mert négy társával rajtaütött a törökökön, és hét fogollyal tért vissza. 1917 nyarán, a Kaukázusi hadosztállyal együtt, átvezényelték Minszkbe, ahol megválasztották az ezredtanács élére, illetve ő lett a hadosztálybizottság elnökhelyettese. 1917 augusztusában, a Kornyilov-puccs alatt, M.F.Frunze társaságában részt vett a zendülő csapatok lefegyverzésében, Orsában. Az októberi eseményeket követően visszatért szülőföldjére, a Don melletti Platovszkaja sztanyicába (faluba), ahol megválasztották a járási Tanács végrehajtó bizottságának tagjává, és ő felelt a földosztásért. 
Mint láthatjuk, egy szokványos katona-karrier után békés életre vágyott, mint több millió, hozzá hasonló, frontról hazatérő katona. Senki sem gondolta volna, valószínűleg még önmaga sem, hogy hamarosan fényes katonai és politikai karriert fog befutni. Talán soha sem hallottunk volna Bugyonnij marsallról, az ,,egyes számú vörös lovas parancsnokról”, ha nem jön közbe a polgárháború. Viszont térjünk vissza elbeszélésünk tárgyához.
A György-rend veteránjait egyesítő egységek születése 1916. július 8-hoz köthető, amikor is a folyó év február 1-én veteránokból összeállított zászlóaljat, melynek a Legfelsőbb Parancsnokság Harcálláspontját (Sztavka) kellett védenie, átszervezték ,,György zászlóaljjá, a Sztavka védelmében” (a vezérkari főnök №763 parancsa). Innen kezdve a zászlóaljat kizárólag a Szent György-érdemrenddel kitüntetett katonákkal és tisztekkel töltötték fel. Már február óta rendelkeztek egy másik megkülönböztető jelzéssel is – piros váll-lapokkal, rajtuk a SzT.V.G. betűkkel /3/.
 
Ismeretlen György-,,gavallér” (György-lovag) (azaz, mind a négy érdemérme birtokosa).
Július 22-én, a György-alakulatok számára a hadügyi hivatal №390 parancsa elrendelte, hogy ,,az általános, háborús egyenruhához, a következő megkülönböztető jelzések viselése kötelező:
– az álcázó színű sapkákra és a szőrmesapkákra: a vezérkari, rendes állományú tisztek, és zászlósok számára – a Szent György érdemrendet ábrázoló fehér, zománcozott jelvény, amely a tiszti kokárdára kerül felhelyezésre; az alsóbb rangú legénységi állomány számára – katonai kokárdára felrakott, ezüst színű, György-keresztet ábrázoló jelvény;
– váll-lapok: a) tisztek számára: huszár mintájú aranypaszománnyal, fekete csíkokkal és narancssárga zsinórozással, a szegély fekete; b) a zászlósi állomány számára: narancssárga váll-lapok, szövetből, fekete szegéllyel a széleken és arany huszárpaszománnyal hosszában, melynek szélén ugyan olyan színű csíkok húzódnak, mint amilyen a tiszti váll-lapok esetében; c) alsóbb beosztású legénységi állomány számára: váll-lapok olyan szalagból, mely ismétli a György-rend szalagjának színét, de amelyben a középső csík 1,5-szer szélesebb, mint a két oldalt húzódó (olyan, mint ami el van rendelve a tiszti iskolák állandó állománya számára)/…/;
– a parolik a kabát gallérján: narancssárgák, fekete szegéllyel: az alsóbb beosztásúaknál szövetből, a tiszteknél bársonyból;
– a legénységi állomány ingein, illetve a tisztek tábori zubbonyain: narancssárga szegély az uszályokon és a zsebek tetején (az utóbbi csupán a tisztekre volt jellemző, a katonáknál mindössze egy narancssárga szegély húzódott a mellvonalon;
– nadrág narancssárga szegéllyel.”
1917. augusztus 12-én, a már meglévő alegységeken kívül, elkezdődött a tartalékos György-ezredek felállítása, melyekből egy-egy jutott minden egyes frontra (Északi, Nyugati, Délnyugati és Román). Az ezredek állomáshelyei Pszkov, Minszk, Kijev és Odessza volt (erről rendelkezett a №800 parancs). Úgy tervezték, hogy az adott ezredeket teljes egészében – katonák és tisztek, egyaránt, – a György-rend veteránjaival töltik fel, különböző hátországi tartalékos és hátországi alakulatokból, hivatalokból. A végén az ezredeket egy önálló, György-rendes tartalékos gyalogsági dandárban kívánták összevonni, ami egyedül a szárazföldi haderő főparancsnokának, L.G.Kornyilov tábornoknak lett volna alárendelve. A tartalékos György-ezredek is önálló egyenruhát kaptak:
– tisztek számára: – a Sztavka őrzését ellátó György-zászlóalj vállapjai, ,,Sz.G.” betűkóddal, és alatta az ezred számával; az ing hajtókáján – György-szalag, ¼ inch szélességgel, az ujjakon – narancssárga paszomány, a nadrágokon – széles arany huszár sújtás, 1 inch szélességben (tiszti); a galléron – György-szalagból készült parolik, narancssárga szegéllyel; a téli (,,színes”) sapka (a tábori viseleten kívül) a 13. dragonyos, Hadi Érdemrend nevét viselő ezrednél rendszeresített minta szerint (sapka felső része fehér, alsó fekete, szegély és zsinórozás narancssárga);
– a legénységi állomány részére – fehér váll-lapok, melynek széleit ¼ inch szélességű György-szalaggal varrták körbe; rajta betűk ,,Sz.G.”, alatta az alakulat számával; a zubbony hajtókáin – ¼ inch széles György-szalag; a kabát alsó szegélyein és a nadrágon – narancssárga csík; a téli kabáton – György-szalagos parolik.
1917. szeptember 17-én a vezérkari főnök №545 parancsával kiegészítették az alábbi parancsokat azzal, hogy megadták végre a tartalékos ezredek számait: a Kijevben állomásozó ezred kapta az 1-est, az Odesszában lévő – a 2-est, Minszk – 3, Pszkov – 4 (az összes szám római számmal került fel a betűkód alá). Ezenkívül a parancs arról is rendelkezett, hogy a György-ezredeket végül is ne vonják össze önálló dandárrá. Viszont egy héttel előtte, 1917. szeptember 8-án, a György-rendes veteránok Szövetségének Végrehajtó Bizottsága, a tartalékos György-dandár parancsnoki posztjára már kinevezte Hoholykov ezredest, aki korábban a Kijevi katonai körzet tartalékához volt besorozva. Ezenkívül megválasztották a többi, tartalékos ezred parancsnokait is: október 28-án az 1. Kijevi tartalékos György-ezred élére Kirijenko ezredes, augusztus 28-án, a Minszki 3. ezred élére Novikov ezredes, és augusztus 27-én, a Pszkovi 4. ezred élére kinevezték Kozsuhov ezredest.
A György-zászlóaljak és kisebb alegységek veteránjai helyőrségi és őrszolgálatot adtak, illetve részt vettek az újoncok kiképzésében. Külön bizottság foglalkozott azzal, hogy elősegítse különböző propaganda, illetve jótékonysági publikációk megjelenését a sajtóban, illetve segített egyesíteni a rokkant és sebesült György-rendes katonákat és tiszteket. Külön bizottság foglalkozott a fronton szerzett tapasztalatok összegyűjtésével és összefoglalásával, ami később röplapok vagy brosúrák formájában visszakerült a frontra és igen hasznosnak bizonyult az újoncok illetve többi harcoló katona számára.
Ami pedig a tartalékos György-ezredeket illeti, ezek teljes feltöltését és végső formába történő szervezését mégsem sikerült megoldani. Ez több objektív és szubjektív okkal magyarázható. Egyrészt intenzíven folyt a hadsereg előbb Kerenszkij-kormány, majd utána bolsevikok általi demoralizálása és züllesztése, másrészt a totális káosz közepette a tisztek magatartása is igen passzívnak nevezhető. Ezekhez még jön az alakulatok különböző bizottságainak nyilvános vagy rejtett szabotázsa, lehetetlen volt felszerelni és ellátni a felállítás alatt álló új ezredeket. Jelenleg biztosan csak azt tudni, hogy a végső formáját a György-alakulatok közül csupán kettőt sikerült teljesen feltölteni és ellátni. Az első, a legfelsőbb parancsnokság által az 1917. október 19-én a №745 parancsban megemlített Odesszai György-rendes őrzászlóalj, amely ,,frontszolgálatra alkalmatlan veteránokból (magyarán – hadirokkantakból)” állt. A másik a Kijevi tartalékos György-ezred. Amikor elkezdődött a Kijevi katonai körzet csapatainak és alegységeinek ,,ukrainizációja”, a legénységi állomány oroszlánrészét alkotó ukrán nemzetiségű katonák úgy döntöttek, hogy ,,hajlandók hűségükről biztosítani Ukrajnát, és kérik, hogy az ezredet nevezzék át 1. Ukrán György-ezreddé”. 1917. december 12-én az ezred maradványait ismét átkeresztelték és így lett belőle az ukrán kormány 1. Bogun ezredes nevét viselő György-ezred /4/. 
 
A tartalékos Szent György ezredek közlegénye, 1917.
I.K.Kirijenko ezredes és a tisztek döntő többsége elhagyta az ezredet és a Donra utazott, ahol már elkezdődött a Fehér Gárda egységeinek szervezése. November végén az újjászervezett ezred (helyi György-zászlóaljak és különböző bizottságok bevonásával) részt vett a bolsevik felkelés leverésében, a Doni-Rosztovban. Ezután, december 22-én, az ezredet elszállásolták az adott városban, ahol megpróbálták befejezni szervezését. Egészen 1918. február 9-ig (új időszámítás szerint 22-ig) az ezred szüntelenül harcolt a vörösek ellen, így a nagy veszteségek miatt állandóan változtatta összetételét és létszámát. Később, a polgárháború alatt, elévülhetetlen érdemeket szerzett magának, de ez már egy másik könyv témája.
A már említett alakulatokon és szerveződéseken kívül érdemes még megemlíteni kettőt. Az egyik az 1917. április 15-én felállított híres Palota-gránátosok egysége volt, ami az adott napon kapta meg az új nevét – gránátos György-század. Ami érdekes, ez még a bolsevik forradalom és polgárháború viharait is túlélte, és csupán 1922-ben fosztották meg nevétől!
György-rendes megkülönböztető jelzéseket, mindezen felül, már a világháború alatt szervezett alakulatok és szervezetek is viseltek. Például a hadirokkantak és sebesült katonák csoportjai. Úgy tervezték, hogy három ilyen alegységet állítanak fel, mindegyikben egyenként 250-250 fővel, illetve egy Sebesült harcosok lövészezredét. 1917. augusztus 16-ig két ilyen alegységet sikerült felállítani, és amint arról a főparancsnok nevére küldött táviratban olvasható: ,,az 1. csoportot arra használtuk, hogy egészségesebbé tegyük a légkört Petrográdban, miután elküldtük a Nyugati-frontra; a 2. csoport részt vett a júliusi fegyveres felkelés leverésében, és jelenleg kész elfoglalni tevékenységi körzetét /5/; a 3. csoport még szervezés alatt áll.” Az ezredet már nem sikerült felállítani.
Többé kevésbé ismerjük a hadirokkantakból álló egységek ruházatát is. Vörös szövetből készült váll-lapokat viseltek, amit arany hadikadét (junker) paszománnyal varrtak körbe, illetve csavart, orosz trikolort mintázó zsinórozást kaptak (mint az önkéntesek), illetve kaptak hosszában egy György-szalagot. A bal kabátujjon – vörös, ék alakú felvarró, ékkel felfelé. Ritkábban betűkódokat is kaptak, mint arról a fényképek tanúskodnak, de az esetek többségében az ék fölé, fekete körbe, a csapásmérő csapatok fehér Ádám-fejét kapták, csontokkal. A 2. csoport már a csapásmérő alakulatok vörös-fekete felvarróját viselte, ékkel lefelé, és mindössze a váll-lapokra kapott egy rézből készült ,,2” számot.
A György-rend szalagjának színeit viselték, ezenkívül, a különböző, György-rendes veteránokat és hadirokkantakat tömörítő szervezetek, akik leginkább propaganda-tevékenységgel foglalkoztak, illetve szervező és társadalmi munkát fejtettek ki. Ilyen György-veteránokat tömörítő, igen különös úszó múzeumról olvashatunk a kortársak visszaemlékezéseiben:
,,Beköszöntött a tizenhetes esztendő ősze. Ez volt az első ősz cár nélkül.
Hasonlított minden másikra, – ez volt a mi dinnyés, vízszintapadásos, pótvizsgás őszünk.
Ősszel Szaratovba érkezett a György-rendes veteránok uszálya. Az uszályon ,,hadizsákmány múzeum” volt.
Az egész gimnáziumunkat elvitték megnézni ezt az úszó hazafiságot.
Az oldalán ott vöröslött a felirat: ,,Háború a győzedelmes végig”. Alóla árulkodóan kikandikált a lemázolt ,,A hitért, a cárért…” Az uszály egész legénysége, a vízhordótól a matrózig, a Szent György-rend veteránjai voltak. Szinte mindegyiknek hiányzott a keze vagy lába, néha pedig mindkettő, az egyikből vagy másikból. A fedélzeten nyikorogtak a protézisek, kopogtak a mankók. Viszont mindegyiknek ott imbolyogtak a mellén a György-keresztek.
Három órán át jártuk az uszályt. Bedugtuk a fejünket a több inches osztrák mozsarak csövébe és megtapogattuk a török harci zászlók selymét. Láttuk a hatalmas német ,,bőrönd” bombát. Egy ilyen bőrönd egy egész század halálát hordozhatta gyomrában. Majd, végül, az előzékeny főnökük megmutatta nekünk a múzeum fő attrakcióját. Ez egy német sisak volt, amit egy halott tisztről vettek le. Az volt benne a különleges, hogy a belsejében megmaradt a halott beragadt haja és az igazi megalvadt német vér… A vezetőnk ezt külön élvezettel kihangsúlyozta.
A tárlatvezetőnknek tiszti váll-lapjai voltak, két természetes lába, és mindvégig gesztikulált mindkét ép, nagyon jól és szépen ápolt kezével.” /6/
/1/ Лобова Т.М. Рождены для службы царской. Пятигорск, 2001. 79 o.
/2/ Брусилов А.A. ,,Мои Воспоминания.” Минск: Харвест, 2003. (Az idézett részben Abram Zsarzsavszkij György-rendes veteránról van szó.)
/3/ A ,,Ставка Верховного Главнокомандования” = Legfelsőbb Parancsnokság Harcálláspontja abreviaturája.
/4/ РГВИА ф.2003, оп. 2, д. 351, л.179.
/5/ Az Északi frontra került, Riga alá.
/6/ Лев Кассиль. Собрание сочинений в 5 томах. Том 1 (1928-1935). ,,Кондуит и Швамбрания” M. 1965.
/7/ Forrás: ,,Справочная книжка для офицера”. Издание 7-е, типография А.Н.Мамонтова, типография ,,Земля”, Москва, 1915.
 
A Szent György érdemrend érméje az úgynevezett ,,ágacskával” (babérág). Ezt a megkülönböztető jelzést az 1917-es Februári forradalom után vezették be. Azt jelentette, hogy az adott érdemérmet a Katonai Tanács kezdeményezésére adományozták az adott tisztnek. Összesen közel 4000 tiszt és tisztes kapta.
A fejezet melléklete.
A György-kereszttel történő kitüntetés rendje:
– A György-kereszt az osztályok fontossági sorrendjében adományozható, kezdve a negyedik osztállyal, fokozatosan, az első osztály rendjeléig.
– A magukat kitüntető legénységi tagokról, számuktól függetlenül, a század, lovasszázad vagy üteg parancsnoka nem később, mint az adott csata vagy ütközet, esetleg hadicselekmény befejezése után, mely során az adott hősies magatartásra vagy tettre sor került, egy hónapon belül köteles jelentést tenni, azaz átnyújtani a névjegyzéket az alakulat parancsnokának, benne röviden leírva minden egyes hőstettet, megjegyezve, hogy ez a státusz szerint mely cikkely alá esik. (A névjegyzékeket eredeti példányban szükséges benyújtani anélkül, hogy összevonnánk a listákat, illetve külön ki kell emelni azokat a katonákat, akik már rendelkeznek a György-kereszt különböző osztályaival.)
– A György-kereszttel történő kitüntetésre felterjesztettek jóváhagyása a hadtestek parancsnokainak áll jogában, illetve azoknak az elöljáróknak, akik erre felhatalmazást kapnak tőlük; a flottánál – a flottillák és önálló flottillák parancsnokai.
– Különleges jogkörrel arra, hogy kitüntessék az állományt György-keresztekkel, a Főparancsnok vagy a hadseregek, illetve flották parancsnokai rendelkeznek. Ezenfelül, a hadtest parancsnoka (a flottánál: önálló hajócsoport parancsnoka), abban az esetben, amennyiben személyesen is jelen volt a harc és hőstett színhelyén.
– Amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű György-kereszt, a keresztek átadásáig kiosztásra kerülnek a György-szalagok, amelyeket a kitüntetett viselheti a mellén, a többi kitüntetés szalagja mellett.
– Minden adat és irat, mely a György-keresztre történő felterjesztéshez szükséges, titkosnak számít, míg a jóváhagyás meg nem történik, és meg nem jelenik parancs formájában.
– A György-kereszt, mind a szárazföldi hivatalok vonalán, mind pedig a flottahivatal vonalán, a kitüntetettekre a főtisztek jelenlétében, önmaguk részvételével történik, illetve ezek távollétében, az utánuk ranglétrán következő parancsnokok által.
– Több személy kitüntetése a felsorakozott alakulat, csapazászlók és standardok jelenlétében kerül végrehajtásra; a csapatok a ,,fegyverrel tisztelegj!” vezényszóra tevékenykednek, miközben a felhelyezés után a tisztek kötelesek tisztelegni az új veteránok előtt, és az alakulat végigvonul előttük ,,zenével és vigyázz menetben”.
– A háború befejeztével minden egyes, György-kereszttel kitüntetett katonáról az adatokat, a hadsereg vagy flotta vezetésének felterjesztést jóváhagyott irataival együtt, benyújtani egy erre hivatott hivatalnak, mely majd parancsban teszi hírül a kitüntetést, és annak a hőstettnek a leírását, amely a kitüntetést alapjául szolgált, illetve tartalmazza az adományozott rend számát.
A György-kereszttel kitüntetett személy jogai és kiváltságai:
– A György-keresztet mindig kötelező viselni.
– Szolgálaton kívül, esőköpenyben csupán a rend szalagjának viselése kötelező.
– Minden egyes személynek, aki a György-kereszt által kitüntetett, a kitüntetés pillanatától éves illetmény jár: a IV. osztálytól – 36 rubel, a III. osztálytól – 60 rubel, a II. osztálytól – 96 rubel és az I. osztálytól – 120 rubel. A magasabb fokozat átadását követően az alsóbb fokozatok illetményeinek folyósítása megszűnik.
– A kitüntetett özvegye, a kitüntetett halála után, még egy évig jogosult az illetmény átvételére.
– A szolgálat ideje alatt az éves illetmények mint fizetés kiegészítések kerülnek kifizetésre, leszerelés után pedig a nyugdíjhoz kerülnek hozzáadásra.
– Tartalékos állományba történő áthelyezés esetén mindazok, akik az érdemrend II. osztályát viselik, megkapják a zászlósi rangot (avagy ennek megfelelőt), akik pedig megkapják az I. osztályt – ugyan ezt a rangot kapják az átadás pillanatában.
– A György-kereszt IV. osztályával történő kitüntetéssel egyidejűleg, a kitüntetett megkapja a következő, soron következő rangot.
– A katonák, akik a György-kereszt III. és IV. osztályával rendelkeznek, amennyiben megkapják az ,,Érdemekért” érmet, rögtön megkapják a jogot a nyakban hordható érem viselésére, akik pedig a György-kereszt I. és II. osztályát – rögtön a nyakban hordható érdemérem arany-fokozatára.
– Akik birtokolják a György-keresztet, akár szolgálatot teljesítők, akár tartalékosok vagy leszereltek, amennyiben bűncselekményt követnek el, a Kereszttől kizárólag a bíróság külön döntése alapján foszthatók meg.
– Amennyiben a György-kereszt viselője az érdemrendet elveszíti vagy nem szándékosan elhagyja, legyen az akár tartalékos vagy leszerelt személy, első kérésére, a viselés jogosságát bizonyító papírok bemutatását követően, díjmentesen köteles megkapni.
A Sztavka őrségének Szent György érdemrendesek zászlóaljának veteránja, téli ruházatban,
A György-érdeméremmel történő kitüntetés rendje:
– Azok kerülnek felterjesztésre a legénységi állomány vagy civilek közül, akik kimagasló bátorságról tettek tanúbizonyságot. (Ebben a részben a kitüntetés rendje megegyezik a György-keresztre történő felterjesztés rendjével, az érdemkereszt 1913 státuszának megfelelően).
– Kitüntetésre felterjeszthetők, hősiesség és vitézség esetén, a következő hivatalos személyek által: szárazföldi haderőnél – a Főparancsnok vagy valamely hadsereg Parancsnoka kitüntetheti valamely ezredet vagy egyéb alegységet; a flottánál – a Főparancsnok vagy valamely flotta Parancsnoka kitüntetheti valamely hajót vagy parti alegységet.
Az alakulat kitüntetésének rendje:
– A legénységi állomány kitüntetése során a Főparancsnoknak vagy a hadsereg Parancsnokának jogában áll kitüntetni a magát harcban kitüntető katonai alakulatot azzal, hogy György-érdemérmet adományoznak ezeknek, 2-5 érmét adományozva az alakulatnak: századnak, lovasszázadnak, ütegnek vagy önálló csoportnak, annak függvényében, hogy az adott alakulatok milyen hőstettet hajtottak végre, illetve mekkora létszámuk. (A György-kereszttel történő kitüntetés nem befolyásolja az érdeméremmel történő kitüntetéseket.)
– A flottánál a Főparancsnok vagy az adott flotta Parancsnoka dönti el, hogy kitünteti a magát érdemekkel kitüntető hajó vagy szárazföldi személyzet legénységét a György-érdeméremmel, méghozzá a következő leosztásban: amennyiben a hajó legénysége eléri az 1000 főt – 8-20 érdemérmet, ha a legénység 250-től 500 főig terjed – 4-10 érdemérmet, ha a legénység 100 főtől 250 főig terjed – 2-5 érdemérmet, illetve kisebb létszámnál – 1-3 érdemérem. Mindeközben természetesen figyelembe kell venni a legénység minden egyes tagjának érdemeit és megkülönböztető magatartását.
– Az elöljáró hatóság megfelelő parancsot bocsát ki az érdemérem adományozásáról az adott alakulatnak vagy hajónak, és ezt átküldi az alakulatokhoz a rendelkezésre álló, és kiosztásra kerülő érdemérem mennyiséggel, amennyiben az rendelkezésre áll.
– A szárazföldi csapatoknál az ezred, tüzérségi dandár vagy önálló zászlóalj parancsnoka, a parancs kézhezvételét követően, összehívja a törzstisztekből, század-parancsnokokból, illetve egyéb parancsnokokból álló Tanácsot, beleértve az tábori orvost, és ezek döntik el, hogy mennyi érdemérmet adjanak át a századoknak, lovasszázadoknak, szotnyáknak vagy ütegeknek, attól függően, hogy milyen érdemeket szereztek ezek. Mindeközben egy-egy alegységnek adományozott érdemérmek száma nem haladhatja meg a 8 darabot, századonként, lovasszázadonként vagy ütegenként.
– Az érdeméremmel történő kitüntetés végett, az alegység parancsnoka felterjeszti az alakulat parancsnokánál a legénységi állomány önmagukat kitüntető tagjainak névsorát, melyek közül csupán a legérdemesebbek kaphatják meg az érdemérmet.
– Az ezred, tüzérségi dandár, önálló zászlóalj parancsnoka jóváhagyja az érdeméremmel kitüntetettek listáját, és saját írásos jóváhagyásával a megfelelő mennyiséget kiosztja az adott alegységnek. Mindeközben a kiosztatlanul maradt érdemérmek visszaküldetnek a magasabb parancsnokságnak.
– A névjegyzékekben szerepelniük kell az érdemérmek sorszámai, amennyiben az érdemérmek parancs kíséretében érkeztek; ellenkező esetben külön jelentésnek kell érkeznie az alakulatokhoz érkezett számozatlan érdemérmekről, mely után a sorszámok kiosztásra kerülnek.
– A háború befejeztével minden egyes, György-érdeméremmel kitüntetett katonáról az adatokat, a hadsereg vagy flotta vezetésének felterjesztést jóváhagyott irataival együtt, benyújtani egy erre hivatott hivatalnak, mely majd parancsban teszi hírül a kitüntetést, és annak a hőstettnek a leírását, amely a kitüntetést alapjául szolgált, illetve tartalmazza az adományozott rend számát.
– Minden egyes személynek, aki a György-érdemérem által kitüntetett, a kitüntetés pillanatától éves illetmény jár: a IV. osztálytól – 12 rubel, a III. osztálytól – 18 rubel, a II. osztálytól – 24 rubel és az I. osztálytól – 36 rubel. /7/
Egyéb, a fejezet megírásánál felhasznált irodalom:
1. Военный орден Святого Великомученика и Победоносца Георгия. Именные списки 1769—1920. Биобиблиографический справочник. Отв.сост. В. М. Шабанов. М., «Русскій міръ», 2004. 
2. Дуров В. А. Русские награды XVIII — начала XX в. — М.: Просвещение, 1997. 
3. Дуров В. А. Ордена России. — М.: «Воскресенье», 1993
4. Спасский И. Г. Иностранные и русские ордена до 1917 года. — СПб.: Дорваль, 1993. 
5. Шепелев Л. Е. Титулы, мундиры, ордена в Российской империи. — Л.: «Наука», Ленинградское отделение, 1991.
6. Деникин А.И. Очерки русской смуты. Т.1. Крушение власти и армии (Февраль – сентябрь 1917 г.). Вып.1. Париж, 1921.
7. Деникин А.И. Очерки русской смуты. Том II. Борьба Генерала Корнилова. Август 1917 г. — апрель 1918 г.). Berlin, 1928.
8. Деникин А.И. Очерки русской смуты.Том III. Белое движение и борьба Добровольческой армии. Berlin, 1929.
9. Г.Э.Гофман ,,Служебная книжка строевого офицера.” Издание (19.) Тов.-тва В.А.Березовского, Комиссионер военно учебных заведений, Петроград, 1916.
10. Будённый С. М. Пройдённый путь. Книга первая: М.: Воениздат, 1958.

(Steiner)

Hozzászólások

comments