„A most lezajlott amerikai elnökválasztás történelmi jelentőségű, mert az amerikai polgárok képesek voltak legyőzni az oligarchákat” – írja bejegyzésében Paul Craig Roberts közgazdász, a Reagan-kormány volt pénzügyminiszter-helyettese – „Az oligarchák ügynöke, Hillary Clinton a Trump ellen bevetett médiakampány ellenére is alulmaradt kihívójával szemben, ami azt mutatja, hogy a média és a politikai intézmények elvesztették hitelességüket az amerikai nép előtt.”

Az új elnök feladatai közül elsődleges az amerikai munkahelyek becsületének visszaadása, és valamint Oroszországgal, Kínával, Iránnal és Szíriával való nemzetközi kapcsolatok normalizálása. Ehhez kulcsfontosságú, hogy megtalálja azokat a munkatársakat, akiknek a segítségével céljait elérheti.

Az nyilvánvaló, hogy az oligarchák miként fognak reagálni az új elnök terveire. Szélsőséges esetben az is elképzelhető, hogy a Wall Street és a Federal Reserve gazdasági válságot okozhat annak érdekében, hogy Trumpot védekező pozícióba kényszeríthessék, és a saját embereiket erőszakolják rá, de az sem lehetetlen, hogy a CIA és a Pentagon vezető köreiben helyet foglaló neokonzervatív héják „hamis zászlós támadásokkal” próbálnak majd zavart kelteni az amerikai-orosz kapcsolatokban. Ugyanakkor Trump is hibát követ el, ha kormányába beengedi a neokonzervatívokat. Sok még a kérdőjel, de legalább felcsillant a remény a változásra. Ne felejtsük: bár Trump legyőzte Clintont, az oligarchák hálózata továbbra is létezik, és befolyása is jelentős maradt.

Az új elnök nézetei ellentétben állnak a NATO kollektív védelmi alapelvével is, aminek – minimum – elgondolkodásra kellene késztetnie az elmúlt években az oroszellenes kardcsörtetésben Washington vazallusaiként viselkedő európai politikusokat, és NATO-funkcionáriusokat, mindenekelőtt Merkel kancellárasszonyt, és Stoltenberg NATO-főtitkárt.

Hogy a Trump által meghirdetett programból mi fog megvalósulni, egyelőre nem tudjuk megmondani. Sok függ attól, kik fogják alkotni a kabinetjét? Ha látjuk, kik kerülnek be a kormányába, tisztábban láthatjuk: reális esélye van-e a változásnak, amire most történelmi esélyt kaptunk? Fennáll a veszélye annak is, ha az oligarchák nem lesznek képesek nagy befolyást gyakorolni az új elnökre, és autonóm személyként végigviszi a katonai-ipari komplexum leépítését, és társadalmi felelősségvállalást kényszerít a pénzügyi szektorra, előfordulhat, hogy meggyilkolják.

A választás eredménye még egy fontos eredményt hozott: a fősodratú média totális lejáratódását, hitelességének teljes elvesztését. Hiába a fölényes Clinton-győzelmet jósoló felmérések, hiába a többhónapos, intenzív és agresszív médiatámadás Trump személye ellen, az ország észak-keleti és nyugati államait kivéve a választók figyelmen kívül hagyták a média sugallatait és nyílt Clinton-párti propagandáját. Úgy tűnik, az oligarchákat is megtévesztette saját propagandájuk, egész egyszerűen elképzelhetetlennek tartották, hogy Clinton elveszítheti a választást.

Az új elnök nehéz helyzetben van. Ha a háttérben kiegyezik az oligarchákkal, az amerikai nép ismét csalódni fog. Azonban egy országban, melynek politikai intézményrendszerét ennyire átszőtte a Hálózat, nehéz lesz valódi, mélyreható változásokat végigvinni vérontás nélkül.

Cs. v. F.