Boko Haram – Afrika ISIS-e 1. rész
A Nigériában ténykedő Boko Haram képviselte veszély kellő hangsúllyal jelenik meg mind a fősodratú, mind az alternatív médiában, azonban sem a nemzetközi közösség, sem a biztonságpolitikai szakértők nem tárták fel eddig a terrorszervezet létrejöttének történelmi-ideológiai előzményeit. Az átlagos külső szemlélő számára Nigéria egy többnemzetiségű, multikulturális állam, melyben a két meghatározó vallási irányzat a délen elterjedt kereszténység és az északi régiókban gyökeret vert iszlám. Statisztikailag ez meg is felel a valóságnak, azonban a Boko Haram-jelenség megértéséhez és megismeréséhez a mélyebb múltba nyúló, komplex események, folyamatok megértése szükségeltetik, melyek végigkísérik Nigéria történelmét a gyarmatosítás előtti, a kolonizációs, a gyarmati felszabadulást követő időszakokon át egészen napjainkig.
A Borno- i és a Sokoto-i Kalifátus
Észak-Nigéria modernkori történelmére három jelentős, a regionális identitást és kultúrát alapjaiban meghatározó történeti folyamat nyomta rá a bélyegét. Az észak-nigériai brit kolonizáció, a XIX. századi nyugat-, és közép-afrikai iszlám mozgalmak, és a modern Nigériát sújtó, a természeti erőforrások birtoklásáért folyó inter-etnikai viszályok. Borno állam és fővárosa, Maiduguri, mely a Boko Haram bázisa jelenleg a legszegényebb tartományok egyike, de ez a múltban közel sem volt így. A Csád-tó északi részén elterülő Kanem Birodalom vezetője, Sayfawa a XI. sz. közepén áttért az iszlám hitre, és megkezdte terjeszkedését a mai észak-nigériai területek felé. A XIII. századtól Borno feudális szultánságai arab-iszlám befolyás alatt fejlődtek, Kanem-Borno a középkor idején az egyik legkiterjedtebb királyságok egyike volt a szub-szaharai övezetben. Ezekben az évszázadokban az iszlám eszmék és intézmények olyannyira meggyökeresedtek a térségben, hogy a Borno Kalifátus – az Oszmán Birodalom és a Marokkói Királyság mellett – az iszlám világ megkerülhetetlen részévé vált. A Bornoi Kalifátus a XVII. századra kifulladt, ellenben ekkorra alakult ki a korábbi királyságban domináns szerepet játszó, muszlim kanuri etnikum, (melyhez a Boko Haram vezetője is tartozik), mely külső jegyek (arcon viselt bevágások, hegtetoválások) alapján is megkülönbözteti magát a szomszédok hausza és fulbék etnikumoktól. A XIX. századi iszlamista reformmozgalmak nem érték el az óhajtott szellemi megújulást a szub-szaharai övezetben, sok helyen az iszlám furcsa szimbiózisban maradt a korábbi animista vallások jegyeivel. Az iszlámot a térségben legmarkánsabban képviselő kanuri hittudósok azonban ragaszkodtak az iszlám animista és más törzsi vallásfoszlányoktól való megtisztításához, így a Boko Haram a XIX. századi iszlamista reformmozgalom szellemi utódjának tekinthető.
A Sokoto-i Kalifátus az Afrikában elsőként az iszlámra áttért fulbék törzs állama volt. Az uralkodói védnökség miatt a helyi hittudósok (ulémák) szemet hunytak az iszlám „liberálisabb” változata miatt (pl. az uralkodónak négynél több felesége volt, animista jegyek a regionális hitben), azonban az iszlamista reformerek szóvá tették ezeket a „kilengéseket”, amire a központi kormányzat katonai erővel próbált válaszolni. A lázadók végül megdöntötték a hitetlennek titulált régi rendet, és új kormányzat alakult, zömmel fulbék etnikumból származó reformerekből, mely idővel a környező nyugat-szudáni hausza muzulmán fejedelemségeket is meghódította, ennek ellenére a politikai viszonyok soha nem normalizálódtak a kanurikkal.
(Folyt. köv.)
Cs. v. F.