asd

Novorosszia-Nincs más alternatíva 2. rész

Novorosszia-Nincs más alternatíva 2. rész


6. Ezekben a tehetetlenségi nyomaték által irányított forgatókönyvekben komoly változások következhetnek be Clintonnak az elnökválasztáson aratott győzelme esetén. Ez magával vonhatja az Oroszországgal szemben folytatott amerikai külpolitika módosítását, mind Szíriában, mind pedig Ukrajnában – amelyekkel kapcsolatban az Obama-adminisztráció gyengének és teszefoszának tartott irányvonala népszerűtlen. Míg az Oroszországgal szembeni agresszívebb politika folytatása teljes megértésre talál majd a Pentagonnál, a hadi beszállítóknál. Akik majd – előre élvezve a hadiipari megrendelések felfutását, a valamikori, teljes értékű hidegháború „régi szép időinek” a visszatértét – nyomatják majd „az orosz fenyegetés” témáját. Ezért már 2016 végén, 2017 elején előfordulhat, hogy Washington hozzálát az egyes konfliktusos helyzetekkel kapcsolatban Oroszországgal kötött megállapodásainak, illetve az ezekben a háborúkban való részvételéhez való viszonyulásának felülvizsgálatához. Mindeközben, még mielőtt az új elnök hivatalba lépésével összefüggő politikai változások megindulnának, a Pentagon már dolgozik azokon a terveken, hogy 2017 során miként „korlátozza” Oroszországot. E tervekben Oroszország immár az „1. sz. ellenfélnek” számít. Ami összefügg azon védelmi kiadások növelésével, amelyek ahhoz szükségesek, hogy Kelet-Európában, az orosz határoknál újabb amerikai és NATO csapatkontingenseket telepítsenek. Amire, persze, Oroszország elkerülhetetlenül reagálni fog.

7. Mindezzel összefüggésben Oroszország igyekszik majd érvényesíteni az Egyesült Államokkal Szíriáról kötött megállapodásait. Tökéletesen tisztában léve azzal, hogy egy elhúzódó konfliktus keretében ez csupán egy ideiglenes lépés – és az USA-val való viszonyban új, nehezebb idők eljövetelével kell majd számolni. A gazdaságot továbbra is (a még a háborút megelőző időszakból származó) belső gondok, a szankciók okozta nyomás, a katonai és biztonsági kiadások növekedésének súlya nyomasztja. Aminek folytán az országban az életszínvonal lassan, de biztosan csökkenni fog – még ha nem is olyan gyorsan, mint amire Washingtonban számítottak. A választások (13) után a költségvetési kiadásokat apránként továbbra is csökkenteni fogják – miként még szorosabbra fogják majd a gyeplőt a politika és a tömegtájékoztatás területén. A gazdaságban aligha lesz várható gyökeres irányváltás. A világban növekszik ugyanis a katonai és gazdasági instabilitás. Ilyen körülmények között a hatalom szívesebben hoz majd óvatos és konzervatív döntéseket. (Medvegyev idején jórészt eltékozolták azt az időt, amihez a gazdaságban végrehajtandó minőségi ugrásokra és átfogó modernizációra szükség lett volna.)

Fokozni fogják a fegyveres erők harckészültségét, továbbá azokat a képességeiket, hogy részt vegyenek a már folyamatban lévő konfliktusokban (illetve azokban, amelyek belátható időn belül előadódhatnak). Az országon belül erősödni fog az erőszakszervezetek – FSZB (14), Orosz Gárda (15), az Állami Nyomozati Bizottság (16) – szerepe. Az elkövetkező néhány évben az ország (még ha nem is kezdődik el valódi forró háború) a háborús készültség állapotában lesz majd. Oroszország nem akarta ezt a forgatókönyvet. (Ellenkezőleg, a megelőző több mint húsz év során az orosz elit minden erővel igyekezett betagozódni a nyugati világba.) Ám a kialakult körülmények folytán, illetve az Amerikával való viszonyban meglévő, kiküszöbölhetetlen problémák következtében különösebb választási lehetőség nem maradt. Vagy szembeszállunk – vagy megadjuk magunkat, elfogadva Washington ismert követeléseit.

Ám még 2014-ben választottunk. Ezért, úgy tűnik, a konfliktus folytatódása elkerülhetetlen.

MEGJEGYZÉSEK:
(10) A minszki megállapodásokat eredetileg 2015 végéig végre kellett volna hajtani. Ukrajna teljes szabotázsa mellett ez nem sikerült. Ugyanez a szabotázs ismétlődik (mondhatni most már: ismétlődött) meg 2016-ban is. Vélhetően, ha a nyugati hatalmakon múlna, még száz év múlva is újabb haladékot kellene adni védencüknek, Ukrajnának.

(11) Bizonyos kétszínű megnyilatkozásokkal együtt is, a kancellár asszony – nyilván ebben is Washington parancsai szerint járva el – a legfőbb szószólója a szankciók meghosszabbítgatásának. E szankciók jogosságáról – már ami a „minszki megállapodások be nem tartását illeti” – a 7. sz. megjegyzésben már részletesen szó volt. Ami pedig a Krím orosz „annektálását” illeti, azzal kapcsolatban ő két okból is több szerénységet mutathatna: 1. fogalma sincs arról a drámai három hétről, annak történéseiről, ami megelőzte „a Krím megszállását”, azt a kemény és nem ritkán véres harcot, amivel a helyi lakosság kiküzdötte magának a jogot a népszavazásra. 2. ő ne tudná, hogy – mindenféle szóbeli és írásbeli megállapodást felrúgva – új hazája 1990 tavaszán gleichschaltolta – mindenféle népszavazás nélkül – az NDK-t?

(12) Az eddig érvényben volt német katonai doktrína szerint Oroszország „vetélytárs” volt – és nem „ellenség”. (A kancellár asszony, egyébként, a 80-as években még egy ifjúsági továbbképzésen vett részt DONYECKBEN.)

(13) Oroszországban szeptember 18-án Állami Duma (parlamenti) választások lesznek.

(14) FSZB: az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (a KGB utódszervezete)

(15) Az Orosz Gárda – az államfő által nemrégiben létrehozott elit, fegyveres gárda. Harci szempontból különösen nehéz helyeken tervezik bevetését.

(16) Állami Nyomozati Bizottság – különböző, nagy horderejű bűnügyekben nyomozó állami szervezet. De ez a Bizottság gyűjti a bizonyítékokat a kijevi junta által elkövetett háborús bűntettek ügyében – főként, ha annak orosz állampolgárok estek áldozatul. A Bizottság lesz orosz részről a vádhatóság az ukrajnai háborús bűnösök ellen megindítandó perekben.

Forrás: novorosinform.com (Borisz Rozsin)

Fordította: Csikós Sándor

Hozzászólások

comments