Amerika: a Hazugságok Birodalma

Amerika: a Hazugságok Birodalma

Nehezen tud érdemi vitába bocsátkozni a címben szereplő állítással az, aki figyelemmel követte az elmúlt évtized eseményeit – írja Martin Berger szabadúszó újságíró és politikai elemző. Tény, hogy a félinformációk közlése, a dezinformáció, és a nyilvánvaló hazugságok az „amerikai demokrácia” és Washington politikájának alapelemeivé vált. 
Semmi érdekes nincs tehát a „rio-i hősök”, James Feigen, Ryan Lochte, Gunnar Benz és Jack Conger történetében. Mint ismert, az amerikai úszóválogatott négy tagja azt állította, 2016. aug. 14.-én hajnalban kirabolták őket Rio-ban. Mint utólag kiderült, egy szó sem igaz a történetből, Feigent csak egy 11 ezer dolláros vádalku mentette meg a büntetőjogi felelősségre vonástól, ráadásul egy biztonsági kamera felvétele is hiteltelenné tette a „rablási mesét”.  
“Ha befejezi a kérdezősködést, én is abbahagyom a hazudozást.”

Hogy mi köze ennek Washington politikájához? Nagyon is sok. A négy sportoló ugyanis egy hazugsággal keresztbe-kasul átszőtt politikai rendszer „társadalmi termékei”. A Fehér Ház évtizedek óta folytat dezinformációs, lejárató kampányokat a számára nemkívánatos kormányok és politikusok ellen a nemzetközi porondon mind a hivatalos állami apparátus (pl. CIA), mind a „magánszorgalomból jótékonykodó” ritterek, mint pl. George Soros révén. Lássunk néhány példát.
Az egész világ tanúja volt, amikor az akkori külügyminiszter, Colin Powell az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt a kezében tartott ismeretlen tartalmú dokumentumokra hivatkozva bizonygatta a „meggyőző és terhelő” bizonyítékokat Szaddam Huszein tömegpusztító fegyvereiről. A következmény: Irak katonai megszállása, és a mostani közel-keleti káosz kezdőlökésének megadása. Tömegpusztító fegyverek azóta sincsenek, nem is voltak soha.
Említhetjük a neves Pulitzer-díjas újságíró Seymour Hersh tanulmányát is, amivel hírszerzési források tömegével bizonyította, hogy a washingtoni adminisztráció végig hazugságokat terjesztett a „Number One terrorista”, Oszama bin Ladent likvidálásának körülményeiről is (l. bővebben: http://www.lrb.co.uk/v37/n10/seymour-m-hersh/the-killing-of-osama-bin-laden).
Szintén Hersh bizonyította Pentagon-beli és hírszerzési forrásokra hivatkozva, hogy Obama szándékoltan hazudott, amikor azt állította, hogy az Asszad-kormány szarin gázt vetett be 2013-ban a szír ellenzék ellen, hogy ezzel teremtsen ürügyet Szíria megszállására. (l: http://www.lrb.co.uk/v35/n24/seymour-m-hersh/whose-sarin)
A demokrata elnökjelölt Hillary Clinton sok hazugsága közül a legfelháborítóbb az volt, mikor kampánya során közölte, külügyminisztersége idején nem érte emberveszteség az Egyesült Államokat Líbiában, miközben 2012. szeptember 11.-én Christopher Stevens nagykövet és három másik alkalmazott vesztette életét Bengáziban, miután iszlamista szélsőségesek támadást intéztek az USA nagykövetségének épülete ellen. Az emlékezet rövid, a halottak meg már úgysem fognak tiltakozni. Mi várható egy olyan elnökjelölttől, akinek összevissza nyilatkozatairól, hazudozásairól, egymással homlokegyenest ellenkező megnyilvánulásairól már a Washington Post is tizenhárom percet videot tudott összeállítani? (l: https://www.youtube.com/watch?v=-dY77j6uBHI) A családi alapítvány kétes üzelmeiről, zavaros pénzügyeiről, a külügyminiszteri hivatali levelezése körül hazugságspirálról már nem is érdemes szót ejteni.
Kérdés: milyen viselkedést lehet elvárni az amerikai polgároktól, és a „nemzet hősei” sportolóktól, mikor azt látják, hogy az államapparátus legmagasabb szintjein is következmények nélkül lehet hazudozni, és ezek az emberek alakítják az amerikai politikát kül-, és belföldön egyaránt? Az Amerikai Egyesült Államok nemzeti mottója: „In God we trust.” („Istenben bízunk”.) Célszerűbb lenne ezt átírni: „A hazugságokban bízunk, ez a jelképünk és a zászlónk, mert mi vagyunk a Hazugságok Birodalma”.
Forrás: neweasternoutlook.com

Cs. v. F.

Hozzászólások

comments