Vendégposzt – Gondolatok egy tévéműsor kapcsán

Gondolatok egy tévéműsor kapcsán
Pogátsa Zoltán a HírTV-ben hétfőn este háborús veszélyt vetített előre, ha a klímaváltozás és a fegyverexport hatásait nem vesszük komolyan: mert a migráció hátterében a közel-keleti és afrikai nyomorövezet elsivatagosodása, a mezőgazdasági termelés csökkenése áll, ami miatt egyszerűen élhetetlenné, lakhatatlanná válnak óriási területek. Illetve nem csak. A jelenleg folyó szíria, és iraki, afgansztáni háborúk is tragikus hatást gyakoroltak az érintett társadalmakra, esetükben már akár a civilizáció regionalis összeomlásról is beszélhetünk.

A legutóbbi időkig a közel-keleti háborúkat a nemzetközi nagytőke – és az USA – regionális létérdekeivel volt szokás azonosítani, ami szemérmetlen módon, fegyveres erővel hatolt be a neki tetsző területekre, hogy ott raboljon, hatalmat, és közbefolyást, és ezek által mesés profitot szerezzen. A direkt – vagy indirekt (pl.: lázadók felfegyverzése) – fegyveres behatolások után az európai polgárok a hírtelevíziók által közvetített képsorokon, a kedvenc foteljükben sört böfögve követhették végig, hogyan pusztulnak embermilliók, és miképp dölnek le olyan kultúrák, amik már akkor világjelentőséggel bírtak, amikor az európai – és amerikai – polgárok ősei még félvademberként a vadonban éltek, vagy a Római Birodalomban rabszolgák voltak.

Egészen az utóbbi időkig hittük úgy, hogy “csak” profitszerzésről van szó, mert egyre több publikáció jelent meg a szaktudományban, hogy a háborúk környezeti, és civilizációs károkozásai túlmutatnak a háborúk természetes rombolásain: azok globális világkatasztrófa előidézéséhez fognak vezetni. A háborúk azonban a tudomány figyelmeztetései ellenére sem álltak le, sőt egyre brutálisabban, egyre nagyobb rombolást okozva folytak és folynak tovább. Azalatt a médiák helyszíni közvetítéseiben a monitoron is átáradóan vérszagú borzalmak, és az európai határokon feltorlódott háborús menekültek kétségbeesett ordításai pedig elnyomták a tudományos publikációk hangját: Hölgyeim és Uraim, vigyázzanak magukra, és gyermekeikre! Itt a globalizáció erőszakos végrehajtása, annak végstádiumába lépve a bolygó lakosságának tervszerű lemészárlása vette kezdetét, és folyik minden lehetséges módszerrel!

Vagyis Pogátsa Zoltán nem egy Archimédesi felismerését fogalmazta meg a sajtó nyilvánossága előtt, (Heuréka!) hanem a világ legjelentősebb tudósainak állításait foglalta össze a témában. Szörnyű, akár kultúrák, vallások közti jelzővel is illethető háború előtt állunk, amelyben a szembenállók “szükségtelen” egyedei fogják szivélyes előzékenységgel legyilkolni egymást és magukat, hogy a nagy TERV megvalósulhasson, és a megcsonkított holttesteik hegyei fölött egy boldog és nevető kisebbség Új Vlágrendet, Új Életet, Tökéletes Civilizációt hozzon létre.
Az interjúban van mégis valami rettenetesen tragikus, és drámai. Nevezetesen az, hogy a hallgatóság meg se rezzent tőle, hanem békésen ropogtatott, vagy szürcsölgetett tovább. Pont annyi érdeklődést mutatott a hír iránt, mintha egy másik bolygón, egy másik univerzumban készülne egy háború tüzes pokla elszabdulni, és az semmiylen értelmezhető hatással nem bírna a ma élő emberek, és azok gyerekei, unokái jövőjére.

Itt jöhetne egy bölcselkedés, hogy a Közöny dajkái a Tudatlanság, és az Erkölcstelenség voltak, – de minek. Közönyös embereknek értelmetlen bármit is mondani, bármit is kérni tőlük, mert soha nem válnak hűtlenné a dajkáikhoz. De azt feltétlenül ki kell mondani, hogy egykor, amikor ez a föld még Árpád vezéré, és harcosaié volt, a Pogátsa nyilatkozatnál is kevesebbért körbe hordták az országban a véres kardot. A kard hatására a máskor rideg harcosok tekintete is megenyhült, amikor a kardról a társaikra néztek, az asszonyaik pedig megkérdezték a szomszéd jurta gazdasszonyát hogy van-e szüksége valamire az út előtt. Mert mindenki ÖSSZEFOGOTT és ment, tette a dolgát amit ilyenkor kell, mert mindenkit veszély fenyegetett kivétel nélkül. Akkor is így volt ez, és ez volt az igazodási pont, a mindenki számára logikus és követendő cselekvés, ha végül szerencsére elmaradt a harc.

Ahogy azt is ki kell mondani: a mai közönyös embereket legszebb álmából fogja felverni a hóhéruk, a legfinomabb falatot fogja kiverni a szájukból a gyilkosuk, a szappanopera legnyálasabb részénél fogja szétlőni előttük a tévéjüket a rájuk rontó mészárosuk. Ellenállás nélkül, de nagyon borzalmas körülmények között fognak meghalni, mint a bírkavágóhíd kliensei. Senki sem fogja megvédeni őket! Azon kevesek pedig, akik most egymásra tudják még emelni a megenyhült tekintetüket, és képesek félre tenni a viszálykodást, azok esélyt kapnak, hogy az elkerülhetetlen után, a hullahegyeken, és a kék hegyeken túl, legalább a gyermekeikben éljenek tovább. Vagy mind elpusztulunk! (Kivéve néhány milliárdosunkat, akiknek családostól bérelt helye van a túlélők között).

Arady Pál

Hozzászólások

comments