Európa nemzetei számára előnyösebb lenne, ha az új amerikai rakétavédelmi bázisok helyett magukat nyitnák meg Eurázsia hatalmas piacai előtt. – írja F. William Engdahl stratégiai tanácsadó. Az oroszok elleni szankciók, a kínai „fenyegetés” mesterséges felduzzasztása, és a két eurázsiai nagyhatalom körül gombamód szaporodó NATO-bázisok nem szándékoltan is a kínai-orosz együttműködést és stratégiai partnerséget erősítik meg.

„Go West, young man!” („Menj Nyugatnak, fiatalember”!) – Horace Greeley new york-i újságírónak köszönhetően 1865-ben, az amerikai polgárháborút követően lett világszerte ismert a kétszavas felhívás, utalva az Egyesült Államok gazdasági potenciáljában rejlő biztató jövőképre. Másfél évszázad elteltével Amerika gazdasága depresszióban van, társadalma atomizálódik, a valós munkanélküliségi ráta megdöbbentően magas (http://www.demokrata.hu/velemeny/amerika-alombol-remalom-i). Az Európai Unió számos tagállama ugyanazokkal, vagy hasonló strukturális válságokkal bajlódik, és még körvonalaiban sem látni, milyen megoldások lennének-lehetnének életképesek ezek megszüntetéséhez. Ennek megfelelően a szlogen megváltoztatása szükségeltetik („Go East!”), figyelembe véve Eurázsia, és különösen az orosz-kínai, a történelemben soha nem látott léptékű kapcsolatainak fejlesztését, melyek középpontjában az energetikai szerződések állnak.

2014 májusában Oroszország és Kína aláírta a harminc évre szóló földgázszállítási szerződést, melynek értelmében Moszkva 2018-tól évi 38 milliárd köbmétert gázt szállít Pekingnek. Ezt ugyanezen év novemberében egy újabb gigantikus gázszerződés követte, eszerint a nyugat-szibériai gázmezőkről évente 30 milliárd köbméter gázt szállít le az Altaj gázvezetéken Északnyugat-Kínába. A továbbiakban megépülhet a gázvezeték második és harmadik ága, ami már évi 100 milliárd köbméter leszállítását tenné lehetővé. Amennyiben a két gázvezeték átadásra kerül, Oroszország fogja biztosítani Kína gázszükségletének 59%-át. (Kína éves gázszükséglete 169 milliárd köbméter.)

A megállapodás-sorozat következő lépéseként Kína 10%-os tulajdonrészesedést szerzett a Rosznyeft leányvállalatában, a Vankornyeftben, mely a vankori olajmező tulajdonosa. Az eurázsiai integráció elmélyítésébe Kína mellett India is szerepet vállal. Három indiai olajipari vállalat közel 30%-os részesedést vásárolt a Rosznyefttől a kelet-szibériai Taas-Juriakh olajmezőben. A megállapodás részét képezi a Vankor olajmező 50%-os részesedése is. A Taas-Juriakh napi kitermelése 20.000 hordó, bizonyított készlete 137 millió tonna. A Vankor a Rosznyeft tavalyi teljes termelésének 10%-át adta (22 millió t). A tranzakció mintegy 3 Mrd. dollárjába került az Indian Oil Corp, az Oil India és a Bharat Petroleum alkotta konzorciumnak. A szerződés aláírása mindkét felet komoly előnyökhöz juttatja: India célja az ország importfüggőségének csökkentése, emellett az orosz partner előtt is megnyílt az indiai piac, hiszen Igor Szecsin, a Rosznyeft indiai látogatása alkalmával tárgyalt egy napi 400.000 barrel kapacitású olajfinomító megvásárlásáról is.