Dagadt Leo – aki zsebre tette a 7. Flottát – 3. rész
Leonard Francis Malajziában nőtt fel, ahol nagyapja virágzó tengeri logisztikai vállalkozást vezetett a Malaka-szoroson, a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonalán. (A minap írták alá a szorost elkerülő „Kínai Szuezi-csatornáról” szóló szándéknyilatkozatot, melynek jelentőségét a napokban fogjuk egy bejegyzésben ismertetni. – Cs. v. F.) A rendezett anyagi körülmények közt felnövő ifjú ennek ellenére többször összeütközésbe került a törvénnyel, börtönbe is került.
Nem is ismerik…
Ezt követően Szingapúrba tette át az időközben multinacionálissá bővülő vállalkozás (Glenn Defense) székhelyét, és gondtalanul élte a milliomosok életét. Jó érzékkel vette észre, hogy a kikötőkben megjelenő hajók tisztjei sokkal jobban szeretik az egzotikus luxuscikkeket, mint azokat kifizetni, így egy idő után úgy döntött, bővíti a vállalkozás profilját. Bevásárló utakat, városnéző túrákat, impozáns lakomákat szervezett a tiszteknek, a hajó kapitányainak természetesen külön kocsival, sofőrrel. Idővel megvásárolta a kiöregedőben levő brit RFA Sir Lancelot hadihajót, melyet átkeresztelt Glenn Braveheart-ra, és megkezdődtek a véget nem érő orgiák. Haditengerészeti berkekben Francist megbízható és komoly, nagyvonalú üzletembernek könyvelték el, aki – helyismerete miatt – mindig előzékenyen és szívesen segít a Maláj-szigetvilágban sajátos kulturális környezete miatt idegenül mozgó amerikai haditengerészetnek, a Navy magas rangú tisztjei szuperlatívuszokban nyilatkoztak az általa szervezett, életre szóló élményeket eredményező programokról és szolgáltatásokról. (Ma már persze – a fényképfelvételek dacára – az érintett admirálisok már tagadják, hogy valaha is hallottak volna felőle.) A Glenn Defense idővel a Navy Liga, az USA-ban működő, haditengerészettel szimpatizáló civil szervezet legnagyobb támogatója lett.
Francis nem habozott kihasználni a haditengerészet felső vezetésében kialakított kapcsolatait, és megkezdődött az igazán „big money” korszaka, és megkezdődtek a szerződéskötések. Egyes kikötői tisztviselőknek jópárszor szemet szúrtak a Francis cégei által kiszámlázott irreálisan magas összegű számlák, azonban a haditengerészetnél mindig megtagadták a világos válaszokat, mikor a Glenn Defense-szel kapcsolatos kérdéseket vetett fel náluk.
„Első naptól kezdve bűzlött valami a cég körül, és ezt mindenki tudta.” – mondta egyikük. – „Mindenki tudta, mi történik, de senki nem csinált semmit, úgy volt rendben minden, ahogy volt.”
Hosszasan lehetne még sorolni a Francis-birodalomra jellemző sikerügyletek sorát, a legjellemzőbb azonban inkább a hallgatás. A Washington Post által megszólaltatni kívánt, a Glenn Defense-szel, és magával Francis-szel korábban kapcsolatban álló magas rangú haditengerészeti képviselők (és ügyvédeik) hallgatnak, „nem emlékeznek”, megtagadják a válaszadást, vagy épp azt is letagadják, hogy egyáltalán valaha hallottak volna felőle. Pechükre azonban a fényképek, a dokumentumok és az e-mail-ek nem szenvednek kollektív amnéziában.
Cs. v. F.
Forrás: washingtonpost.com