Echo Papa: a zsoldosvezér magánlégiereje 10.

Folytatjuk Echo Papa, azaz a minden hájjal megkent üzletember, Erik Prince történetét.

Azzal ellentétben, amit az osztrák Airborne vállalat dolgozóinak mondtak, a Thrush repülőgépet nem kenyai műveletekre szánták. Végül a repülőgép Ausztriából a dél-szudáni Jubába repült. Eközben a san-marinói repülési hatóság látta a Thrushról készült képeket, amelyet a spotter oldalon közzétettek, és törölte a gépet a lajstromból. Úgy tájékoztatták az FSG-t (Frontier Services Group, a kínai állam és Erik Prince közös cége, amelynek fejléce alatt Prince megpróbálta létrehozni a felfegyverzett repülőgépet – ford. megj.) hogy a gép nem annak a polgári repülőgépnek látszik, amelyre a repülési engedélyt kiállították. Néhány hét múlva Jubából a Thrush gépet egy másik kelet-afrikai ország egy hangárába szállították át, ahol ma is található.

2014. végén a dél-szudáni kormány felfüggesztette a fizetést az FSG-nek. Mikor az igazgatóság az olajügyi minisztériumnál érdeklődött, a dél-szudániak kerülték a témát, és csak Prince-szel lettek volna hajlandók szóba állni. A vállalat belső működését jól ismerő forrás szerint az afrikaiak ragaszkodtak hozzá, hogy Prince személyesen tárgyaljon velük. “Nem fizettek, nem beszéltek velünk, nem csináltak semmit”.

Az FSG embereket küldött Jubába, hogy kiderítsék, mi a baj a szerződéssel. Bár a kormány nem volt hajlandó beszélni a problémáról, egy dél-szudáni tisztviselő elárulta egy FSG-alkalmazottnak, hogy Prince támadó harci repülőgépet ígért nekik. Egy tanú szerint, amikor az ajánlott felfegyverzett repülőgépek nem akartak megérkezni, először tanácstalanok majd dühösek lettek. “(A dél-szudániak) azt gondolták, olyan gépet vesznek, amely komolyan el tudja látni a lázadók baját” mondta a belső forrás. “Erik olyan képességeket ígért ezeknek a paliknak, ami nekünk nem volt, és nem is lesz sosem”.

A dél-szudáni kormánynak Prince egy külföldi zsoldoshadsereget ígért, amennyiben az FSG-t bízzák meg a logisztikai és légifelderítési feladatokkal. Prince persze erről a mellékmegegyezésről nem tájékoztatta az FSG igazgatóságát, mondván “csak az olajmezőkön és körülötte zajló tevékenységek megfigyelését ajánlották, hogy a kormány rajta tudja tartani a szemét az olajkitermelésen”. “Erik légi felderítést, bombázó repülőgépeket, harci helikoptereket, sebesültek evakuálását, egy csapásmérő alakulatot és 4.000 katona kiképzését ígérte” állítja egy másik volt bennfentes “magában a szerződésben logisztikai támogatás, táborépítés, az olajmezők segítése és hasonlók szerepeltek, a többit Prince szóban ígérte meg”.

Az Airborne reklámprospektusa az átalakított Thrush 510G-ről

Eközben Prince egyik helyettese, a dél-afrikai különleges erők nyugállományú tisztje, elkezdett kidolgozni egy javaslatot Prince számára, amelyet felkínálhat Kiir elnöknek. A Vasököl Projekt (Project Iron Fist) fedőnevű előterjesztésben megállapították hogy Prince-t és kollégáit “meghívták” Dél-Szudánba, hogy “megalkossanak egy tervezetet az olajmezők biztonsági kiképzésére, biztonsági beavatkozásra és védelmi támogató szolgáltatásokra a dél-szudáni kormányzat számára”.

Prince üzlettársai kifejezetten olyan üzleti szervezetet hoztak létre, amelynek egyetlen elemét sem lehetett visszavezetni hozzájuk, az Intercept által megszerzett dokumentum szerint (itt olvasható). Úgy vélték, ez elfedi az amerikai és nemzetközi rendelkezések megsértéseit. Amikor ugyanis a terv készült, az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa szankciókat és fegyverembargót készült bevezetni Salva Kiir és vetélytársai fegyveres szervezetei ellen egyaránt.

Prince 300 millió dolláros ajánlata egyértelműen tartalmazta Kiir erőinek földi és légi támadásokkal történő támogatását, amelyet eleinte egy 341 fős külföldi harci alakulatnak kellett volna végrehajtania. Ennek az erőnek “szándékos támadásokat, rajtaütéseket és lesvetéseket” kellett volna végeznie “lázadó célpontok” ellen, amelyet “folytatólagos, közepes és magas intenzitású gyors beavatkozás követ”, amelybe beleértendők “kutató és megsemmisítő küldetések” is. Az ajánlat több, az Intercept által megszerzett vázlata gondos tervezésről tanúskodik, a lőszer mennyiségétől a beszerzendő kézi adó-vevők pontos műszaki tartalmáig. Az Iron Fist legalább 600 bomba, 3500 rakéta, 7500 aknavető és 30 millió kézifegyver-lőszer beszerzését igényelte. Az ajánlatban szereplő repülőgépek közül kettő felfegyverzett és megfigyelő műszerezettséggel ellátott Thrush volt.

Az Iron Fist minden más iratnál jobban kifejezi Prince vízióját a jelenkori afrikai háborúról, amelyben egy fegyveres permetező repülő puszta jelenléte alkalmas egy lázadás, egy terrorcsoport vagy felkelés legyőzésére. Míg a javaslat nyilvánosan a dél-szudáni olajbányászat védelmére vonatkozott, két bennfentes forrás szerint is Prince valódi célja az volt, hogy Kiir elnöknek egy lojális külföldi haderőt biztosítson a nagyrészt etnikai és vallási törésvonalak mentén vívott polgárháborúban. A Vasököl ígérete a lázadók “semlegesítése” volt. A tervet ismerők szerint Prince és csapata hadsereget akart létrehozni és kiképezni Kiir elnök védelmére, és az eredeti zsoldossereg kibővítését is megígérték.

Miután az FSG szerződése meghiúsult, és a kormányzat abbahagyta a pénzügyi teljesítést, Prince több alkalommal elutazott Dél-Szudánba egyedül 2015 elején, hogy megmentse az üzletet. Az FSG tisztségviselői szerint Prince sosem tájékoztatta a céget tárgyalásai eredményeiről, és hivatalosan sosem tudták meg, hogy mit mulasztottak el a dél-szudáni kormánynak nyújtani. “Sosem fizettek ki bennünket és úgy döntöttem, hogy lezárom” közölte Smith.

Forrás: The Intercept, Jeremy Scahill és Matthew Cole cikke
Ford.: BG

Hozzászólások

comments

Hozzászólás