Egy félévszázados terv – 1. rész
A nemrégiben nyilvánosságra hozott több mint 3800 dokumentum bizonyítja, hogy a CIA 1953 óta több programot futtatott párhuzamosan, melyek célja Ukrajna destabilizálása, és a szovjet-orosz érdekszférából történő kiszakítása volt.
A CIA programok öt évtizeden át folyamatosan futottak. A második világháborút követő években támogatást kaptak a szovjetellenes ukrán ellenállási csoportok, mint az Ukrán Legfelső Felszabadítási Tanács (UHVR), a Bandera vezette Ukrán Nacionalisták Szervezete, és az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA), de velük párhuzamosan támogatásban részesült az UHVR anti-banderista szárnya is. Szovjet-Ukrajnán belül a Nyugatról visszacsempészett ügynökök feladata a gerilla-hadviselés módszereinek alkalmazásával a felforgatás és a destabilizáció volt. A program az „AERODYNAMIC” kódjelet kapta. Nem ez volt az egyetlen „fekete behatolást” célzó művelet. A nyilvánosságra hozott jelentések legalább hét, céljaiban azonos, de formailag különálló program futott, melyek célja, hogy a Szovjetunió egy adott földrajzi területére történő behatolást célozza meg. Hasonló felépítésű-kivitelezésű műveletek zajlottak a Baltikumban (Project AECOB, Project AEGEAN, Project AEROOT), Belorussziában (AEQUOR) és kísérlet történt ügynökök betelepítésére magában Oroszországban is (Project AESAURUS).
A korábban „szigorúan titkos” minősítésű, 1953. júl. 13.-án keltezett dokumentum a következőkben határozza meg a projekt célját: „A Project AERODYNAMIC célja a szovjetellenes ukrán ellenállás bővítése hideg-, és forróháborús célra. Ilyen csoportok: az UHVR, az OUN, valamint ezek Nyugat-Európai és Egyesült Államokbeli ágazataik, mint az UHVR külképviseleti szervezete (ZPUHVR), az OUN/B.”
A CIA 1950 óta tartott fenn kapcsolatot a ZPUHVR-rel. Az OUN/B Bandera „magánfrakciója” volt az OUN-on belül, ezek szimpatizánsai és ideológiai követői találhatók ma a kijevi kormányban, a regionális és helyi önkormányzatokban szerte az országban.
A Szovjet-Ukrajnába telepített ügynökök az USA egyik nyugat-németországi bázisán kapott kiképzést követően felvették a kapcsolatot az Ukrajnán belül már működő OUN-sejtekkel, miközben nyugati kapcsolattartóikkal walkie-talkien, légi és szárazföldi futárokon keresztül tartották a kapcsolatot. Felszerelésük egyebek mellett pisztolyként is funkcionáló, könnygázzal töltött tollból, hálózsákból, fejszéből, gyalogsági ásóból, zsebkésből, Minox kamerából, szovjet egyenruhából és pisztolyból állt. Más egységeket rádiókkal, kézi generátorokkal, nikkel-kadmium akkumulátorokkal és helyzetjelzőkkel szereltek fel. A művelet nem hozta meg a várt eredményeket, a szovjetek néhány év alatt felszámolták az átdobott csoportokat.
(Folyt. köv.)
Cs. v. F.