 |
| Forrás: The Truth About Cars |
Csütörtökön az Európai Parlament egy nem törvényerejű határozatában visszautasította, hogy Kínát piacgazdaságnak minősítse (Market Economy Status – MES). Kína WTO-csatlakozásakor, 2001.-ben a csatlakozási jegyzőkönyv rögzítette, hogy Kína 2016. december 11-ig megkapja az EU-tól a piacgazdasági státuszt. A döntés jelentősége abban áll, hogy a dömpingellenes intézkedések nemzetközi jogi keretei különbséget tesznek nem-piacgazdaságok (Non-Market Economy – NME) és piacgazdaságok között. NME
országok esetében a belföldi árakra vonatkozó adatokat nem tartják megbízhatónak, mivel az árakat kormányintézkedésekkel lehet torzítani, így nem tükrözik az áruk valós értékét. Ebből az okból a nemzetközi kereskedelmi jog a piacgazdaságokétól eltérő árszámítási módszertant engedélyez NME országok esetén.
Kína azonban átmeneti országnak számít, azaz gazdasága a piacgazdasági státusz elérésének feltételei irányában fejlődik, ezt a WTO-csatlakozási jegyzőkönyv 15. fejezete rögzíti. Amennyiben a kínai cégek nem tudják bizonyítani, hogy áraikat teljes piaci feltételek között alakítják ki, egy antidömping-eljárás során alternatív számítási módszerekkel állapíthatják meg a valós árakat, és magas kulcsú dömpingellenes
védővámokkal egyenlítik ki az értékeltérést (dömpingnek azt nevezzük, ha egy ország olcsóbban exportál egy terméket, mint amennyiért azt a saját belső piacán meg lehet kapni). Dömpingellenes védővámok számtalan termékre, ill. vállalat ellen vannak jelenleg is érvényben, mértékük akár az áruérték 75%-át is elérheti. Amennyiben EU-tagállamok vállalatai kezdeményezik a dömpingellenes eljárást, kivívhatják hogy ideiglenesen vagy akár határozatlan ideig büntetővámokat szabjanak ki import termékekre (így pl. az
európai volframfeldolgozó cégek néhány éve elérték, hogy büntetővámot szabjanak ki kínai eredetű volfram kész- és félkésztermékekre. Kína a legnagyobb volframkitermelő, Európában Ausztria, Spanyolország és Portugália rendelkezik volframvagyonnal, de hasonló intézkedések vonatkoztak, vonatkoznak számos egyéb kínai termékre, a fagyasztott málnától a briketten át az acélhálóig).
A WTO-jegyzőkönyv ellenére tehát az EU törvényhozói még mindig fenyegetésnek tekintik a kínai áruk beáramlását az európai vállalkozások és munkahelyek fennmaradására nézve. Ugyanakkor, több EU képviselő az európai-kínai gazdasági kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, hiszen Kína a régió második legnagyobb kereskedelmi partnere, napi egymilliárd eurónál is több kereskedelmi forgalommal.
A MES státuszt eddig el nem ismerő WTO-országoknak a 15. fejezet értelmében joguk van külső mérőszámokat (jellemzően egy másik ország árait és költségeit) felhasználni a kínai dömpingráta megállapításában (a fenti, volframmal kapcsolatos esetben pl. Kanada volt a referenciaország, amelynek adataiból a kínai dömping mértékét kiszámították).
A döntést ellenző törvényhozók most az Európai Bizottságba vetik reményüket, hogy javasoljon egy kiegyensúlyozott megoldást. Ők úgy vélik, hogy az EU-nak teljesítenie kell a WTO-beli kötelezettségeit, különösen a kínai csatlakozási jegyzőkönyv tekintetében. A kínai hivatalos sajtó érthető módon éles hangnemben kritizálja a döntést, és arra hivatkoznak, hogy több mint 80 ország, köztük Oroszország, Ausztrália, Új-Zéland és Szingapúr már elismerte Kínát piacgazdaságként. Az év egy korábbi időszakában Hong Lei, a kínai külügyminisztérium szóvivője már felszólította az EU-t hogy tartsa be a WTO szabályait és hagyjon fel a Kínával szembeni egyenlőtlen bánásmóddal. A szóvívő hozzátette, hogy reményeik szerint az EU, amely a többoldalú kereskedelem és a
nemzetközi jog fontos támogatója, teljesíteni fogja WTO-beli vállalásait.
A legtöbb antidömping eljárás Kína ellen folyik illetve van érvényben, és a kínai külpolitika egyik fontos célja már 2003 óta a piacgazdasági státusz mihamarabbi elérése, hiszen mind a kínai vállalatok, mind pedig azok európai vásárlói hátrányba kerülnek a piacon az antidömping eljárások miatt. Az Európai Parlament álláspontja szerint a 2015. december 11-es határidő az NME módszertan megszüntetésére egyáltalán nem eredményezi Kína MES státuszának automatikus elismerését, amelyet viszont Kína így értelmez.
Az EU azzal is érvel, hogy bár diplomáciai okokból valóban sok ország elismerte Kína MES státuszát, egyetlen ország sem ültette át a joggyakorlatba ezt, mint pl. Brazília sem. A Kínát elismerő országok közül csak Ausztrália és Dél-Afrika él jelentősebb
mértékben a dömpingellenes eszközökkel, és számos ország csak azért tett ilyen jellegű nyilatkozatot, mert ez a Kínával történő kétoldalú szabadkereskedelmi egyezmények egyik feltétele kínai részről.
Az EU mellett az USA, Kanada, Japán, Mexikó és India szerint sem piacgazdaság Kína. Japán 2007-ben egy nem kötelező érvényű határidőt szabott magának 2016 decemberére, hogy elismerje MES státuszát, azonban nem kötelezte el magát hivatalosan, hogy automatikusan megadja ezt a besorolást a határidő lejárata után. 2002-ben Kanada szabott hasonló határidőt, ezt azonban 2013-ban eltörölte.
A tényekhez még hozzátartozik az is, hogy az EU és az USA egyaránt folyamatosan tárgyal a MES státusz megadásáról Kínával, és mindkét jogrend megengedi a hatóságoknak, hogy politikai okokból megadják az elismerést Kínának akkor is, ha a jogi feltételei egyébként nem teljesülnek.
Források:
China Daily
Európai Parlament Kutatási Szolgálata
Írta: BG